Mennyit ér egy mosoly...

Régóta olvasok egy blogot, egy tehetséges újságíró vezeti, aki pár éve elindult a családjával Angliába, és két évig éltek itt. Hamar beleszoktak az itteni életbe, a gyerekek elsajátították az angol nyelvet, megszerették az itteni embereket. Aztán gondoltak egyet és úgy döntöttek elköltöznek Spanyolországba, mert ott mindig süt a nap, és új tájakat, kultúrát és embereket szeretnének megismerni, megismertetni a gyerekeikkel. Nehéz volt itt hagyni Angliát, majd Magyarországon időztek egy darabig, amíg felkészültek a nagy útra. Aztán nekivágtak, és már pár hete ott vannak, de egyelőre a napsütésen, a tengeren és a csodálatos tájon kívül nem érték őket pozitív élmények. Szomorúan olvasom, hogy az emberek mogorvák, morcosak sőt nem egyszer a gyerekekre is rászóltak. Az itt megszokott mosolygós, kedves embereknek ott nyoma sincs. Sajnos nagyon hasonlít a Magyarországon megszokott stílushoz, ami csak akkor nem lenne feltűnő, ha nem Angliából költöztek volna oda. Nekünk is voltak terveink, hogy majd pár év múlva kipróbáljuk Spanyolországot, de a blogot olvasva kicsit elment tőle a kedvem. Igaz, hogy ott most nem könnyű, mert nincs munka és nehéz megélniük az ott élő embereknek, ezért minden külföldiben az ellenséget látják, akik elveszik tőlük a lehetőségeket. Az elmúlt két és fél hónapban ami legjobban megragadt bennem és nap mint nap tapasztalom, az az emberi kedvesség, udvariasság és a mosoly, ami számomra is szebbé teszi a napot, még ha egy vadidegen mosolyog is rám a buszmegállóban vagy csak úgy rám köszön, mert éppen arra jártam. Én nem is tudom, hogy honnan vették, hogy az angolok merevek és távolságtartóak! Tudom, hogy erről már sokat írtam, de most, hogy ezt olvasom mástól is, tudatosult bennem, hogy itt tényleg odafigyelnek rám és nemcsak  azért mert a hivatalokban, vagy az üzletekben ez a kötelességük, hanem egyszerűen a lényükből fakad, hiszen születésük óta ők is ezt kapták másoktól. Én is mosolygok akarva akaratlan idegen emberekre, gyerekekre, kutyákra és jól esik ha viszonozzák. Remélem, hogy a Spanyolországban szerencsét próbáló család ott is megtalálja azt a közeget, ahol kedvesek hozzájuk és nyugodtan élhetnek.