Fantasztikus volt ez a néhány nap amit itthon töltöttünk! Bejártuk a régi helyeket többnyire gyalog de használtunk tömegközlekedési eszközöket is. Most minden utat újra kellett gondolnunk mert fontos volt az akadálymentesített közlekedés. És ezzel nem is volt gond: buszok, villamos, metró szabadon járható volt a kerekesszékkel. Jártunk a Margitszigeten, leheveredtünk a fűbe (Tibi előbb megkérdezte, hogy fel tudunk majd állni? Mondtam, hát persze hogy fel! 😅) Nos amikor már harmadszor próbáltam valahogy felhúzni őt akkor ott termett két fiatal srác és segítettek. 😂 Találkoztunk Tibi hugaival és az apukája feleségével. Ementünk együtt meglátogatni az édesapja és a nagyszülei sírját a Farkasréti temetőben. Előbb a keresztény majd az izraelita temetőt kerestük fel. Nem volt egy fáklyásmenet mert nagyon meleg volt, a temető hepehupás útjain föl s le vándoroltunk de végül megtaláltunk mindenkit az egyiknél koszorúval a másiknál kövekkel róttuk le a tiszteletünket. Majd együtt elmentünk a Kéhli vendéglőbe, Óbuda szívében egy, a múlt századból idecsöppent, hihetetlenül hangulatos helyre. Voltunk már itt régen többször is. Egy olyan alkalomra emlékszem amikor a cigányzenekar megkérdezte tőlünk, hogy mi a nótánk, mondjuk bátran, bármit eljátszanak. Akkoriban debütált Kusturica, Macskajaj című filmje és annak a zenéje volt a kedvencünk, de sajnos ezt a dalt nem ismerték. Nosza kijöttek velünk az autóhoz és a CD-n meghallgatták a nótát. Ott gyakorolgatták a dallamot az autó mellett majd bent már sokkal határozottabban eljátszották nekünk, hallás után, nem volt semmi. Szóval most kint a kerthelyiségben ültünk le, Tibi egy velőscsontot fokhagymás pirítóssal majd egy rántott halat evett én juhtúros sztrapacskát. Nem csalódtunk, isteni volt! Még a vécére is hárman emelték be Tibit mert néhány lépcső nem jelenthetett akadályt nekik. Hihetetlen kedvességgel és udvarias kiszolgálással találkoztunk.
Este a volt szomszédainkkal találkoztunk akikkel több mint tíz évig laktunk egymás mellett. Rebeka aki már felnőtt nő, ott nőtt föl szinte a szemünk előtt. Meglepett minket a régi névtáblánkkal ami még mindig a tárnoki ház kapuján volt.
Tegnap Újbudára kirándultunk, megnéztük nagypapi régi házát az Allee-val szemben. Itt mi is laktunk néhány hónapot. Jaj de szerettük a lakást! Rendkívüli volt a hangulata az apró voltához képest. Itt kezdtem el tizennégy éve ezt a blogot is írni, “Egy görbe nap” volt a címe. Majd elmentünk a várba ahol Tibi ugyancsak gyerekeskedett a Tábor utcában a másik nagyszüleinél. Jól elfáradtunk délutánra de ki nem hagytuk volna a barátaink látogatását, egészen estig beszélgettünk. Több mint tíz éve nem láttuk néhányukat.
Ma délelőtt a pihenésé, mert délben Tibi két unoka tesójával ebédelünk majd négy körül külön az ő tiszteletére rendeznek osztálytalálkozót a Városligetben. Délelőtt viszont meglepem magam az én unokatestvéremmel akivel tizenöt éve levelezek de még soha személyesen nem találkoztunk. Két alkalommal az Írók boltjába is ellátogattam könyveket szagolgatni és egyet vettem is, sajnos a bőröndöt nem rakhatom tele velük. Megvettem azonban az Égigérő fű DVD-t ami már digitálisan fel van újítva és angol felirat van hozzá, hogy majd a lányok is jobban megértsék a régi kifejezéseket és Dan, Debi vőlegénye is megnézhesse. A Ludas Matyi DVD is a kosaramba került. Dióhéjban ennyit az elmúlt napokról, még egy nap és utazunk haza.
 |
| A margitszigeti zenés szökőkút |
 |
| Krisztivel és Erzsivel |
 |
| Túrós-meggyes rétes a Fehérvári úti piac rétesboltjából |
 |
Az Allee-nál
|
 |
| Bill és Tibi egy régi barátság |
 |
| Billel és Anikóval |
 |
| Andival és Attilával |
 |
| Tibi osztálytársaival |
 |
| A Művész cukrászda előtt |
 |
| Robival és Tomival |
 |
| Terikével |
