Első nap itthon

Először is millió köszönet Saznak, a szomszédunknak aki egy álruhás angyal mert kivitt bennünket hajnalban a reptérre! És mindenkinek aki hozzásegített minket az adományával hogy eljussunk ide, külön köszönet Szulának aki elsőként ajánlotta fel hogy besegít a költségekbe és Sunnyra vigyáz ezen a héten! Aisának és Debinek is köszönöm hogy támogatta az ötletet és segített amiben csak lehetett! ❤️

Napok óta alig aludtam valamit mert nagyon aggódtam a repülőút miatt. Nem konkrétan a repülés aggasztott mivel az utóbbi két évben sokat utaztunk így Tibivel  de nem kerekesszékkel. Hogy jutunk fel a repülőre? Hogy ül majd a helyére? A bornemouth-i reptér  sokkal kisebb mint bristoli de ahogy megérkeztünk és jeleztük, hogy segítség kell, odafigyeltek ránk. Egy férfi odakisért minket az ellenőrző ponthoz, segített átjutni a kapun, majd egy olyan váróba kísért bennünket ahol a hozzánk hasonló utasok várakoztak. Megígérte, hogy húsz perc múlva visszajön, addig vécére tudtunk menni és Tibi bevehette a gyógyszereit. Később segített a repülőhöz menni és egy cikkcakkos rámpán feltolta a széket, majd segített Tibit felállítani és a székhez kísérni. Elmondta hogy ha megérkezünk egy kolléga segíteni fog ugyanezen az úton lejutni a gépről. Az út sima volt bár hallottuk az utaskísérőtől, hogy van egy utas aki nem volt hajlandó együttműködni (nem tudom mit jelent: kötözködött cigarettázott?) és mikor megérkeztünk meg kell várni a a rendőrséget. Ferihegyen extra kedvesek voltak a dolgozók akik feljöttek a gépre és egy lifttel levittek minket majd egy mentőautóval odaszállítottak a kijárathoz majd segítettek az útlevélvizsgálatnál. Annyira segítőkészek és kedvesek voltak! Ági (Tibi tesója) és a párja várt minket a kijáratnál, ők hoztak a szállodába, amiben igazán nem csalódtunk. A szállásunk az UpBudapest Hotel a Csengery utcában a VI. Kerületben.Kedvesek segítőkészek voltak, a szoba szuper, minden akadálymentesítve van, a zuhanyzó óriási, kapaszkodók mindenütt. Nagyon klassz hely! Nem pihentünk, azonnal felkerekedtünk egy jó éttermet keresni mert nagyon éhesek voltunk. Elsétáltunk az Andrássy úton a budapesti Broadway-ig és kiültünk a Komédiás Vendéglőbe ahol a tulajdonos szolgált ki minket személyesen. Tibi Tatárbifszteket szeretett volna enni és gesztenyepürét és teljesült az álma. Közben bámultuk a délutáni sétálókat, csinos ruhás színházba készülődőket. Az estebéd nagyon finom volt, aztán elsétáltunk az Opera felé és a Hegedüs utcában megnéztük Tibi volt iskoláját majd átsétáltunk az Ó utcába ahol a gyerekkora nagy részét töltötte. Többet mesélt, beszélt mint az utóbbi időben összesen. Öröm volt látni hogy egy kicsit kimozdult abból a szomorú depis állapotból és érdekli valami. Most pihenünk picit a vacsora előtt aztán holnap reggel irány a város! 

A Duna-Ipoly nemzeti park fölött a Duna csodálatos panorámája

Az egyik kedvenc helyünk előtt a Nagymező utcában

Kilátás a Komédiásból

Az Ó utca 6. előtt, Tibi gyerekkorának egy fontos állomása

Hogy kerül ki a gépből egy kerekesszékes ember?