Költözés kilátásban...

Csütörtökön szomorú hírt kaptunk Kevintől a landlordunktól. Sajnos a körülmények úgy hozták, hogy meghirdette a házat eladásra. Először majdnem sírva fakadtam, mert annyira megszerettem ezt a napsütéses meleg, kedves kis házikót, hogy majd megszakadt a szivem, hogy itt kell  hagyjuk. Persze gondolkoztunk azon, hogy majd jövőre talán keresünk egy négyszobásat, mert mindenkinek jár egy szoba ugye..., de most sem az anyagiak sem a kedvünk nem volt olyan költözködős.  A ház persze még csak most lett meghírdetve, kénytelenek leszünk egyszer-egyszer beengedni a közvetítőt és a vele érkező érdeklődöket akik végigtrappolják cipőben a lakást. Lehet, hogy csak egy fél év múlva de lehet hogy a következő hónapban már elkel ez a kis ház. Tulajdonképpen maga a bizonytalanság az ami rossz, hogy bármikor elkezdhet ketyegni a két hónap amely idő alatt ki kell költöznünk. És ez akár egy év múlva akár a következő héten megtörténhet. Egész hétvégén házakat néztünk a Zoopla-n, ahol a közvetítők ajánlatai láthatóak. A mérce most elég magas lett, mert ha már költözünk ugye, akkor legyen négy szobás, aztán legyen napos, de nagyon, legyen közel a sulikhoz, lehessen akár kutyát hozni, az autót biztonságosan tudjuk tárolni és a kajakot is, és ne legyen túl drága a mostanihoz képest. Szóval lehetetlennek tűnik, hogy ilyen egyáltalán létezik egy mérföldön belül. De hátha...

London újra

Lejárt mindannyiunk útlevele. Ez pedig  azt jelentette, hogy fel kellett keresnünk a londoni magyar nagykövetséget. Nem mondom, hogy pont jókor jött ez a kis kiruccanás, de muszáj volt.  Az időpontot egy hónapja lefoglaltuk és elolvastunk minden okos fórumot az ottani tapasztalatokról, és reméltük, hogy a magyar ügyintézés itt Angliában gördülékenyebb lesz mint Magyarországon. A várthoz képest kellemesen csalódtunk. A konzulátus egy nagyon szép belvárosi utcában van. A magyar zászló látványa  Aisát teljesen lázba hozta. A megjelölt időpontban bementük a kis várószobába majd néhány perc múlva már szólítottak is. Az ügyintéző profi módon  közel negyven perc leforgása alatt elintézett minden formaságot, ujjlenyomat, fénykép, minden elkészült.Reméljük egy-két hónapon belül kézhezkapjuk az útleveleinket. A nap további részében csavarogtunk. A parkolás a belvárosban online megoldható volt, 3,50 volt óránként és mielőtt lejárt egy emailt kapott Tibi, hogy meghosszabbíthatja ha esetleg nem érünk vissza az autóhoz. Szóval profi módon van megoldva. London nem okozott csalódást így a kora tavaszi napsütésben sem. Míg otthon Torquay-ban egész nap esett, Londonban sütött a nap és sétálhattunk amerre csak jólesett. A hazafelé út olyan volt, amire sajnos számítottam, hiszen három lánnyal egy autóban közel négy órán át....álmomban ne jöjjön elő! :)

Helyi hírek

Ami az időt illeti nem panaszkodom mert mindíg kapunk egy pici napsütést az esős napokon is, és az előrejelzések szerint a hétvégén "kánikula" várható, ami azt jelenti, hogy akár 17 fok is lehet! Ez azért márciusban még Magyarországon is szép időnek számított. Emlékezzünk csak vissza a tavalyi márciusi hóakadályokra. Szóval szép idő várható, és bár igaz, hogy én dolgozom, de a délutánok szerencsére szabadok és ha tehetjük hát irány a part és a napsütötte sziklák! Tibi a héten betegeskedett, elég csúnyán köhögött és magas láza volt. Többektől hallottam, hogy ez a "man flu", amit persze először megmosolyogtam, de amikor már a negyedik ismerősömtől hallottam, hogy a férje beteg, kezdtem gyanakodni. Állítólag még az orvosi rendelőben is ki van írva, hogy védekezzenek a férfiak, mert támad a "man flu"! Remélem azért megmaradnak :) Mindenesetre Tibi már sokkal jobban van, csak a köhögés maradt meg, ami remélem néhány napon belül elmúlik nyomtalanul. 

Aisa viszont nem férfi és mégis tegnap amikor hazajöttünk a suliból, betakarózva gubbasztott az ágyán, hogy Ő fázik bizony. Nosza elő a lázmérőt és persze 37,5 volt a hőmérséklete. Lázcsillapító és tea után még aggódva kérdezte, hogy másnap mehet-e a suliba, mert könyvnap lesz és ezt az itteni sulik egybekötik a farsanggal. Az ötlet jó: mindenki öltözzön be a saját könyvbéli kedvenc hősének. A suliban sokat foglalkoztak mostanában Harry Potterrel, tekintve hogy a népszerű regény írója angol. Egy hónapja még a Warner Bros londoni stúdióját is meglátogatták,hogy az első két rész (könyv és film) helyszíneit, érdekességeit megnézhessék. Aisa természetesen Hermione Granger-nek szeretett volna öltözni. A mostani iskolai egyenruhájára a Grifindorf emblémáját varrtuk, nyakkendőt kötöttünk és a haját apróra fontuk, így másnap reggel a kibontáskor igazi bodros Hermione lett belőle. Egy-két gyógyszer és egy kis fejfájás nem állhatta útját, már alig várta, hogy a suliba lehessen. Itt szinte megdicsérik a gyerekeket, ha fejfájósan és betegen is részt vesznek az órákon, nem néznek csúnyán a szülőre aki elengedte, hogy a többieket is megfertőzze. Mit mondjak, nem örültem, hogy bemegy, de annyira várta, hogy nem akartam elrontani a napját. A lelkére kötöttem, hogy ha nem érzi jól magát akkor szóljon a tanárok

nak akik majd telefonálnak nekünk és hazahozzuk. Szerencsére erre nem került sor. Reggel temérdek Harry Potter, sárkányok, hercegnők, varázslók és tündérek jöttek szembe az úton, vagy tartottak a sulink felé. Aisa izgatott volt, hogy a barátai mit fognak hozzá szólni, és már alig várta, hogy elbúcsúzzunk. Délután boldogan mesélte, hogy ugyan sok Hermione volt (teljesen eredeti ruhákban is) de Ő hasonlított rá a legjobban és ezt a barátai meg is mondták neki. Holnap újra  érdekes nap lesz, class worship, ami fogalmam sincs mit jelent, de a szülőknek mutatnak be valamit, természetesen délelőtt, és ha nem lett volna olyan szerencsém hogy pont ezen a napon vagyok off a munkahelyemen akkor szegénykém szomorkodott volna. De nem is tudom, hogy akinek a szülei szintén dolgoznak ezt hogy oldják meg? Tehát nem tudom mi ez a class worship de izgatottan várom és ha a lánynak nem lesz reggel láza, akkor el is megyünk. Nagyon drukkol,hogy ne hiányozzon mert a múltkor is kapott egy oklevelet, hogy  100 % attendance vagyis eddig még egyetlen napot sem hiányzott a suliból. Sajnos viszont ez nem marad így, mert március végén Londonba kell kirándulnunk a Nagykövetségre, mert mindannyiuk útlevele lejár és újat kell csináltatni. Azt viszont csak személyesen, mindannyiunk jelenlétében lehetséges. Nem lesz kevés ötünkre az új okmányok díja, beleszámítva az oda-vissza út benzinköltségét és az egyéb előre nem látható költségeket. A szerencsénk csupán annyi, hogy csak néhány nappal az ügyintézés előtt  jár majd le az útlevél, mert ha több mint egy hónapja lejárt okmányt szeretnénk hosszabbítani, azt már itt Angliában nem tudják megoldani. Ideiglenes útlevelet állítanak ki borsos áron ami arra elég, hogy Magyarországra utazzunk és ott intézzük a továbbiakat. Az bizony sokkal drágább mulatság lenne. A lányok mindenesetre örülnek, hogy kirándulunk Londonba, és végre együtt és nem foghíjasan mint a nyáron Debike nélkül.

Rossz dolgokról vagy jót vagy semmit...

Nem szívesen írom le a negatív dolgokat, mert a kisebb hullámvölgyek után értelemszerűen napos dombok következnek. Ez az év elég döcögősen indult, sajnos minden  hónapban eddig valamiféle váratlan esemény miatt komoly kiadások követték egymást, és nagyon nehéz betömködni a családi kasszán esett lyukakat. A szerencse az, hogy itt mindenre van megoldás. A hivatalok elég rugalmasan kezelik ha az embernek hirtelen anyagi nehézségei vannak. Egy telefon elég ahhoz, hogy átütemezzék a  fizetési kötelezettségeket, kedvezőbb, vagy későbbi időpontokra. Mondom, egy telefon és kész. Nem kell bonyolult nyomtatványokat kitölteni, munkahelyen igazolt fizetési papírokat és orvosi igazolásokat benyújtani a hivatalba két példányban, hanem csak felhívom a gáz-, víz-, elektromos műveket, vagy az adóhivatalt és elmondom hogy problémám adódott. Semmi gond, hogy tudjuk megoldani? Mi lenne Önnek a következő megoldások közül a legoptimálisabb? És felsóhajthatsz, mert megoldottad a dolgot röpke 10 perc alatt  mindenféle utánamászkálás és illetékek nélkül. Ez működik! És a hivatalok igy is a pénzükhöz jutnak, mert az ember tartja magát a megállapodásokhoz. És helyreáll a rend egy két hónapon belül. 

Ez megnyugtató, mert nem tologatunk magunk előtt hegynyi restanciát ami hónapról hónapra csak növekszik. Ezért IS szeretek itt élni.