Csütörtökön szomorú hírt kaptunk Kevintől a landlordunktól. Sajnos a körülmények úgy hozták, hogy meghirdette a házat eladásra. Először majdnem sírva fakadtam, mert annyira megszerettem ezt a napsütéses meleg, kedves kis házikót, hogy majd megszakadt a szivem, hogy itt kell hagyjuk. Persze gondolkoztunk azon, hogy majd jövőre talán keresünk egy négyszobásat, mert mindenkinek jár egy szoba ugye..., de most sem az anyagiak sem a kedvünk nem volt olyan költözködős. A ház persze még csak most lett meghírdetve, kénytelenek leszünk egyszer-egyszer beengedni a közvetítőt és a vele érkező érdeklődöket akik végigtrappolják cipőben a lakást. Lehet, hogy csak egy fél év múlva de lehet hogy a következő hónapban már elkel ez a kis ház. Tulajdonképpen maga a bizonytalanság az ami rossz, hogy bármikor elkezdhet ketyegni a két hónap amely idő alatt ki kell költöznünk. És ez akár egy év múlva akár a következő héten megtörténhet. Egész hétvégén házakat néztünk a Zoopla-n, ahol a közvetítők ajánlatai láthatóak. A mérce most elég magas lett, mert ha már költözünk ugye, akkor legyen négy szobás, aztán legyen napos, de nagyon, legyen közel a sulikhoz, lehessen akár kutyát hozni, az autót biztonságosan tudjuk tárolni és a kajakot is, és ne legyen túl drága a mostanihoz képest. Szóval lehetetlennek tűnik, hogy ilyen egyáltalán létezik egy mérföldön belül. De hátha...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése