A felhők mögül a nap...

Mostanában volt egy kis para, mert nehéz úgy munkát találni, hogy 8.45-re még a gyereket is el tudjam vinni a suliba és háromra érte menjek. Délután még meg tudom oldani, hogy a tesók hozzák el Aisát de reggel már Debi is és Szula is korán elmegy itthonról, ezért nincs megoldás. Három munkaközvetítőbe is be vagyok jelentkezve. Jelenleg egy épkézláb cég aki folyamatosan veszi fel az embereket Newton Abbot-ban. Ott három műszak van, ezért reménykedtem hogy délután vagy éjszaka talán jó leszek nekik. A Paignton-i munkaközvetítőnél közel két órát töltöttem, tesztek és adatlapok kitöltésével, elküldtek a céghez munkavédelmi és tűzvédelmi oktatásra, de még mindig csak délelőttre keresik az embereket. November 6-án küldtek el a Rainbow Hotelből, és akkor még bizakodó voltam a munkahely keresés tekintetében. November közepén egy picit megszeppentem, mert visszajött az a régi gyomorszorongató érzés amikor arra gondoltam, hogy mi lesz ha nem kapok munkát, mi lesz ha nem kapjuk meg a családi pótlékot és a working tax creditet (adójóváírást)? Tibi még így is elég jól keres, pedig minimálbéren van, de az ő munkája is csak decemberig tart, januárban naaaagy szünet van mindenhol. De azt még meg kell érni, és fizetni kell a lakást, a villanyt a kaját, mindent. Szóval parázni kezdtem, de azért még mindíg bizakodó voltam, mert itt Angliában nekünk augusztus óta olyan szerencsénk volt mindenben és mindenkivel, hogy ez NEM TÖRTÉNHET MEG! Ezerrel küldtem a CV-ket a cégekhez és bombáztam mindennap a munkaközvetítőt, de nem sok sikerrel. Vagyis, hazudok, mert Dawlish-ba elhívtak egy interjúra (idősek otthonába kerestek mosodai dolgozót), de amikor kiderült hogy busszal nem megközelíthető, mert a google maps útvonaltervezője pontosan leírta mire szálljak fel aztán ha leszálltam a vonatról, buszról stb, akkor üljek taxiba... Ez nem nagyon volt kecsegtető, tekintve, hogy még driver licence-t is kértek és erkölcsit, ami 26 font ha megigényeled és kb. 3 hét múlva érkezik meg. Így sajnálattal vissza kellett utasítanom ezt a lehetőséget. Aztán mintegy varázsütésre ma reggel minden visszazökkent a sínekre, ami a kis életünk vonatához itt Angliában nagyon kell! Megérkezett a working tax credit ami ha muszáj lesz, fedezi a kieső esetleges munkanélküli hónapok terheit. Aztán felhívott a munkaközvetítő és holnap mehetek Paigntonba dolgozni egy kávézóba. Igaz egyelőre csak egy nap, de majd meglátjuk a jövő hetet. Ha jól megy, még az év elején induló angol tanfolyamra is beiratkozhatunk Tibivel, mert már nagyon meg akarom érteni ezeket az embereket, és hiába tudom elmondani amit szeretnék, ha a választ sajnos nem teljesen értem. 

A mai telefonbeszélgetésem a GAP ügyintézőjével így hangzott volna magyarul: 

Rachael: -Helló Krisztina, tudunk most beszélni, van időd?
Én: -Helló Rachael
Rachael:- Sajnos nem tudunk még a Harrier-nél munkát, de lenne holnapra egy lehetőség, érdekel?
Én: - Igen?
Rachael:- Van egy kávézó Paigntonban, oda kellene kisegítő a konyhára holnapra, megfelelne?
Én: - Igen? Igen. Hol van?
Rachael - Paigntonban, egy cukrászda és kávézó.
Én:- Paigntonban? A Chantilli sütigyár?
Rachael:- Nem, nem a Chantilli
Én:- Igen? Nem? Jó, rendben.
Rachael: - Holnap 10-kor kellene kezdened.
Én:- Ma? Hány óra van?
Rachael:- Nem, holnap 10-kor kellene kezdened. 10.30 van.
Én:- Ó, Igen? El tudnád küldeni a címet?
Rachael:- Be tudnál jönni ma valamikor az irodába?
Én:- Ma menjek be 10-re az irodába?
Rachael:- Nem, valamikor gyere be amikor ráérsz.
Én: - Holnap 10-kor az irodába menjek?
Rachael: - Nem, Krisztina. Holnap 10-re a kávézóba kell menni. Be tudnál ma valamikor jönni ide az irodába?
Én:- Igen, most az irodába? Most?
Rachael:- Valamikor amikor ráérsz.
Én: -Akkor most bemegyek jó?
Rachael:- ( mosolygó hang, végre megértette - gondolta) Igen, köszönöm!
Én: - Jó akkor most megyek! Elnézést, most megyek. Köszönöm! Viszlát!

Szóval kb. teljesen melléhallottam mindent, és biztos nagyon vicces (ha az ember ráér) és nagyon fárasztó (ha elfoglalt) lehet ezt hallani a másik oldalról. De szerencsére az angolok olyan végtelen birka türelemmel és empátiával vannak felvértezve, hogy ha te százhuszonhatodszor rákérdezel, ugyanolyan mosolygósan és türelmesen mondják el százhuszonhatodszor is ugyanazt a mondatot. 

Ma egyetlen dolog árnyékolta be a napsütéses jókedvemet, és ez szervesen kapcsolódik a napsütéshez a fényképezéshez és a tengerhez... De ezt majd akkor írom le, ha végül minden megoldódik :D

Apró dicséretek a megfelelő módon...

Aisa nap mint nap büszkén mutogatja a matricáit, amelyekből megtudom, hogy ma megette az összes ebédjét, vagy ma udvarias volt és azt mondta kérem és köszönöm, vagy éppen vega ebédet evett. Ezek apró dolgok, de amikor hazafelé meglátom a kis sárga iskolai pulcsiján akkor mindíg jó érzés tölt el és ő is büszke ezekre az apró, de mégis a tanárok által észrevett dolgokra. És...mindennap megeszi az ebédjét! Bizony!

Eső után..

Két nap intenzív eső, szél és nappali sötétség után ma reggel 8 körül eloszlottak a felhők és végre látni lehetett a kék eget. Egyszerűen nem tudom megszokni itt a naponta változó évszakokat, mert míg esett az eső és viharos szél fújt, 10-13 fok volt, szinte melege volt az embernek, most hogy kisütött a nap dél körül szinte tavaszias idő volt, este viszont már igen hideg lett. Tegnap előtt lekényszerültem a központba, mert két helyre is beadtam az önéletrajzom, de ha már ott voltam a tenger közelében, nem állhattam meg, hogy ne készítsek képet róla. A tenger így viharosan is csodálatos! Vonzó és ijesztő is egyben. De nem győzöm csodálni így lassan négy hónap után is.

Két napig szinte vízszintesen esett az eső és hiába a szuper 5 fontos esernyő, amelyet pajzsként tartva magunk előtt küzdöttünk az elemekkel még így is megáztunk mire a suliba értünk Aisával.

Ezek után a mai nap egy megváltás volt a szó szoros értelmében.

A kék égre nézve hihetetlen hogy tegnap még, sőt ma hajnalban még fütyült a szél az ajtónkon és az eső verte az ablakot.

Ezeket a képeket Paingtonból hazafelé jövet készítettem, mert az ottani munkaközvetítőbe mentem ma, hátha sikerül állást kapnom. A Harrier nevű cégnél Newton Abbot-ban most van felvétel. Három műszakban dolgoznak az emberek, most  karácsony előtt sok a munka. Sajnos Newton Abbotban a közvetítő nem sok jót igért, mert csak reggelre kerestek embereket, én pedig csak délután és éjszaka tudnék dolgozni, mert Aisát iskolába kell vinni reggel. Ez a két közvetítő viszi oda az embereket. Szóval mindenféle papírokat ki kellett újra töltenem és egy internetes tesztet is készíttettek velem. Meg kellett néznem egy videó filmet a munkavédelemről és még mindíg nem tudom lesz-e ott munkám. Holnap oda kell mennem a gyárba, hogy valami oktatáson részt vegyek. Nem mintha értenék belőle valamit, de hát kötelező. Ha sikerül ott állást kapnom akkor vasárnap este 10-től a következő szombat reggelig lesz munka, tehát heti 48 óra. Nem lenne rossz így karácsony előtt. 

Szóval szép idő volt és úgy döntöttem spórolok a buszköltségen így a 3,2 mérföldes utat (4,99 km) gyalog, erőltetett menetben tettem meg és néha előkaptam a fényképezőgépet. 

Szulának ma a suliban negyedéves záró beszélgetése volt, Tibinek kellett bemennie és a tanárral együtt leülve megbeszélték az elmúlt időszakot. Olyan volt mint a Lauderben lévő töprengő beszélgetések. Szula jól halad, az eredményei is ezt mutatják. Annyit hiányolt csak a tanár hogy keveset beszél. Szegény, mióta kezdődött a suli háromszor volt órarend változás és mindíg cserélődnek az osztálytársak, hogy lehet így normális kapcsolatokat teremteni? 

Aisa ugyan még nagyon visszahúzódó a suliban, azért vannak sikerélményei és néha megszólal. Sokszor itthon ámulok, hogy mennyi új szót ismer. De ezeket a suliban még nem használja. Ki tudja, talán összegyűjt egy csokorra valót és majd egyszercsak ontja magából a mondatokat angolul.

Debit próbáltuk a Torquay Academy-be átvetetni, de sajnos a sok levelünkre végül nemleges választ kaptunk, keresnünk kell egy olyan sulit, ahol hasonló korú gyerekek készülnek a GCSE-re, de olyan nehéz kiigazodni ebben. Tibinek azt igérték a suliban, hogy ajánlanak másik iskolát. Elméletileg jövőre a South Devonban is elkezdhetné a GCSE-re készülést, de az még bő egy év, és ő nagyon szeretne már tanulni, vagyis legalábbis a közeg hiányzik neki, hogy néha megjegyezhesse, hogy jaj de utálja a tanulást és a sulit :) de persze ez nem ilyen vicces, neki nagyon, nagyon nehéz ezt megélni, de remélem megoldódnak a dolgok. Ilyenkor mindíg az jut az eszembe, hogy ha egy évvel ezelőtt jövünk, akkor nem lennének ilyen gondjaink. 16 évesen itt már egy kisérettségin vannak túl a gyerekek és ezt javítják, bővítik a következő években, tehát nem egyszerű egy 16 éven felülinek "idecsöppenni". Sajnálom, hogy ennek nem néztünk utána, de remélem még semmi sincs veszve.

Csak egy kis séta az Oddicombe beach-hez

Nem győzöm elmondani minden hétvégén, hogy ott fent szeretnek minket, mert gyönyörű idő volt tegnap és ma is. Nem mentünk messzire, de élveztük a napsütést és a szerencsénket.
Remélem a képek vissza adják a mai hangulatunkat :)

Parish Church, 

Babbacombe 

  Cary Arms Hotel

Szines sziklák, kristálytiszta víz

Kb. két méteres víz a mólónál

Búvárok a vízben

egy kis vízesés, Szula és Aisa csak szellemvízesésnek hívja, mert még soha nem sikerült előtte jó képet csinálni, mindíg túl van exponálva az arcuk

Séta az Oddicombe beach-en Lostyval

Apály van és a tenger szinte egybeolvad az éggel

Hát ennyi. Holnaptól állítólag cudar idő lesz itt, szél és eső...

November 17, és kezdődik a Karácsony

Az angolok annyira szeretik ezt a karácsony körüli felhajtást, hogy már november közepén nagy csinnadrattával elkezdődik a karácsony. Megjelenik a Télapó, akit itt úgy hívnak Christmas Father és mindenféle mutatványosokkal és programokkal csalogatják az utcára az embereket. Mi már dél körül lent voltunk, de picit többet vártunk mint amit láttunk. 

A város tényleg tele volt, minden üzlet zsongott az emberektől. 

A vicces kis csapat inkább pózolt, minthogy komolyabb mutatványt láttunk volna tőlük...

Ugyan szépen sütött a nap, de kis idő múlva már kezdtünk fázni. Úgy döntöttünk, hogy este visszajövünk, mert akkor gyújtják meg a karácsonyi fényeket és tüzijáték is lesz. A tüzijátékot kissé elcsépelik,mert szinte mindennap látunk az ablakból szebbnél szebb szines fényeket, de sokszor már nem is figyelünk oda. Persze, tudom, ez a város a turistákból él, és ezért muszáj mindig valamit kitalálni, hogy idejöjjenek, kell a jó marketing. Bár eddig semmi karácsonyosat nem láttunk a vicces kinézetű feszes sztreccsgatyás télapón kívül, aki a cirkuszi mutatványosok között volt. A másik télapóhoz hosszú sorban álltak a gyerekek és az anyukák, hogy valahol a sor elején 3,50 Ł-ért az ölébe ülhessenek (a gyerekek gondolom) és a karácsonyi kívánságukat elmondhassák. 

Bár egész nap picit borongós idő volt, azért gyönyörű volt a naplemente...

Este pont a tüzijáték végére értünk le a városba, ami kb. 5 percig tartott, de azért szépen ki volt világítva a kikötő ki karácsonyfája. Özönlött visszafelé a tömeg.

Ott még egy icipicit láttunk a tüzijátékból

Vissza a világítótoronyhoz!

Csodás volt a hétvége! Gyönyörűen sütött a nap és nem maradhattunk a fenekünkön, mennünk kellett! Úgy döntöttünk visszalátogatunk Berry Head-hez Brixhambe mert Debi előzőleg nem volt velünk és még várt ránk ott felfedezetlen táj! A busz elég rázós volt, mivel fent az első ülésen már nem volt hely és szinte tele volt a busz, ezért hátra ültünk, megfeledkezve Aisa rosszulléteiről :P Néhány kanyar után le is kellett vele mennem  az alsó szintre és az egyik első ülésre ültünk, jobb híján egy frankó Sainsburry-s táskával a kezemben, ha jön a róka, legyen rókafogó :P De szerencsére nem volt gond, túléltük a 45 perces utazást komolyabb rosszullét nélkül. 

Brixham újra a legszebb arcát mutatta, a sok színes ház fürdött a napfényben, a gyönyörű vitorlások és hajók ringatóztak a vizen.

Csodálatos fa kétárbócos a kikötőben

A világítótoronynál korabeli egyenruhába öltözött katonák gyakorlatoztak, nagyokat lőttek a muskétájukkal.

A lányok nem tudtak betelni  a minket körülölelő végtelen tenger látványától, hiszen tényleg nagyon szép volt!

Később beültünk a Guardhouse Cafe-ba és ettünk egy jó kis sajtos krumplit  és paradicsom levest

Már késő délután volt amikor átmentünk az erődítmény másik oldalára.

Már öt óra is elmúlt amikor visszaértünk a Brixham-i kikötőbe, de így is csodás látványt nyújtott a kavicsos strand, ahol olyan színűek a kövek, hogy csalóka melegzöld a tenger szine,mintha legalább 28 fokos lenne.

A legnagyobb élmény ami ért, és amit nem tudtam lencsevégre kapni a meglepődéstől, illetve lemerült a gépem: amikor kisétáltunk a mólóra (amit nyafogás előzött meg, mert mindenki fáradt volt már) először hallottunk egy érdekes hangot, ami teljesen fókahangra emlékeztetett. Persze megmagyaráztuk, hogy biztos sirály volt, csak nagyon cifrázta. De amikor visszafelé baktattunk a szürkületben, egy buksi fej emelkedett ki a kövek mellett a vízből és tisztán kivehető volt a gombszeme, a bajusza és egy nagyot fújt. Tibi vette észre először és amikor szólt mindannyian odasereglettünk és visszatartott lélegzettel figyeltük az első találkozásunkat egy szabadon élő fókával! Aztán lebukott és kb. 30 méterrel odébb tűnt fel újra! Csodálatos és megfoghatatlan élmény volt. Alig várom, hogy még többet lássunk. A neten este megnéztük, hogy itt Torbay környékén sokszor előfordulnak a fókák, delfinek, sőt még bálnát is látni (persze csak hajóról).