Eső után..

Két nap intenzív eső, szél és nappali sötétség után ma reggel 8 körül eloszlottak a felhők és végre látni lehetett a kék eget. Egyszerűen nem tudom megszokni itt a naponta változó évszakokat, mert míg esett az eső és viharos szél fújt, 10-13 fok volt, szinte melege volt az embernek, most hogy kisütött a nap dél körül szinte tavaszias idő volt, este viszont már igen hideg lett. Tegnap előtt lekényszerültem a központba, mert két helyre is beadtam az önéletrajzom, de ha már ott voltam a tenger közelében, nem állhattam meg, hogy ne készítsek képet róla. A tenger így viharosan is csodálatos! Vonzó és ijesztő is egyben. De nem győzöm csodálni így lassan négy hónap után is.

Két napig szinte vízszintesen esett az eső és hiába a szuper 5 fontos esernyő, amelyet pajzsként tartva magunk előtt küzdöttünk az elemekkel még így is megáztunk mire a suliba értünk Aisával.

Ezek után a mai nap egy megváltás volt a szó szoros értelmében.

A kék égre nézve hihetetlen hogy tegnap még, sőt ma hajnalban még fütyült a szél az ajtónkon és az eső verte az ablakot.

Ezeket a képeket Paingtonból hazafelé jövet készítettem, mert az ottani munkaközvetítőbe mentem ma, hátha sikerül állást kapnom. A Harrier nevű cégnél Newton Abbot-ban most van felvétel. Három műszakban dolgoznak az emberek, most  karácsony előtt sok a munka. Sajnos Newton Abbotban a közvetítő nem sok jót igért, mert csak reggelre kerestek embereket, én pedig csak délután és éjszaka tudnék dolgozni, mert Aisát iskolába kell vinni reggel. Ez a két közvetítő viszi oda az embereket. Szóval mindenféle papírokat ki kellett újra töltenem és egy internetes tesztet is készíttettek velem. Meg kellett néznem egy videó filmet a munkavédelemről és még mindíg nem tudom lesz-e ott munkám. Holnap oda kell mennem a gyárba, hogy valami oktatáson részt vegyek. Nem mintha értenék belőle valamit, de hát kötelező. Ha sikerül ott állást kapnom akkor vasárnap este 10-től a következő szombat reggelig lesz munka, tehát heti 48 óra. Nem lenne rossz így karácsony előtt. 

Szóval szép idő volt és úgy döntöttem spórolok a buszköltségen így a 3,2 mérföldes utat (4,99 km) gyalog, erőltetett menetben tettem meg és néha előkaptam a fényképezőgépet. 

Szulának ma a suliban negyedéves záró beszélgetése volt, Tibinek kellett bemennie és a tanárral együtt leülve megbeszélték az elmúlt időszakot. Olyan volt mint a Lauderben lévő töprengő beszélgetések. Szula jól halad, az eredményei is ezt mutatják. Annyit hiányolt csak a tanár hogy keveset beszél. Szegény, mióta kezdődött a suli háromszor volt órarend változás és mindíg cserélődnek az osztálytársak, hogy lehet így normális kapcsolatokat teremteni? 

Aisa ugyan még nagyon visszahúzódó a suliban, azért vannak sikerélményei és néha megszólal. Sokszor itthon ámulok, hogy mennyi új szót ismer. De ezeket a suliban még nem használja. Ki tudja, talán összegyűjt egy csokorra valót és majd egyszercsak ontja magából a mondatokat angolul.

Debit próbáltuk a Torquay Academy-be átvetetni, de sajnos a sok levelünkre végül nemleges választ kaptunk, keresnünk kell egy olyan sulit, ahol hasonló korú gyerekek készülnek a GCSE-re, de olyan nehéz kiigazodni ebben. Tibinek azt igérték a suliban, hogy ajánlanak másik iskolát. Elméletileg jövőre a South Devonban is elkezdhetné a GCSE-re készülést, de az még bő egy év, és ő nagyon szeretne már tanulni, vagyis legalábbis a közeg hiányzik neki, hogy néha megjegyezhesse, hogy jaj de utálja a tanulást és a sulit :) de persze ez nem ilyen vicces, neki nagyon, nagyon nehéz ezt megélni, de remélem megoldódnak a dolgok. Ilyenkor mindíg az jut az eszembe, hogy ha egy évvel ezelőtt jövünk, akkor nem lennének ilyen gondjaink. 16 évesen itt már egy kisérettségin vannak túl a gyerekek és ezt javítják, bővítik a következő években, tehát nem egyszerű egy 16 éven felülinek "idecsöppenni". Sajnálom, hogy ennek nem néztünk utána, de remélem még semmi sincs veszve.