Vissza a világítótoronyhoz!

Csodás volt a hétvége! Gyönyörűen sütött a nap és nem maradhattunk a fenekünkön, mennünk kellett! Úgy döntöttünk visszalátogatunk Berry Head-hez Brixhambe mert Debi előzőleg nem volt velünk és még várt ránk ott felfedezetlen táj! A busz elég rázós volt, mivel fent az első ülésen már nem volt hely és szinte tele volt a busz, ezért hátra ültünk, megfeledkezve Aisa rosszulléteiről :P Néhány kanyar után le is kellett vele mennem  az alsó szintre és az egyik első ülésre ültünk, jobb híján egy frankó Sainsburry-s táskával a kezemben, ha jön a róka, legyen rókafogó :P De szerencsére nem volt gond, túléltük a 45 perces utazást komolyabb rosszullét nélkül. 

Brixham újra a legszebb arcát mutatta, a sok színes ház fürdött a napfényben, a gyönyörű vitorlások és hajók ringatóztak a vizen.

Csodálatos fa kétárbócos a kikötőben

A világítótoronynál korabeli egyenruhába öltözött katonák gyakorlatoztak, nagyokat lőttek a muskétájukkal.

A lányok nem tudtak betelni  a minket körülölelő végtelen tenger látványától, hiszen tényleg nagyon szép volt!

Később beültünk a Guardhouse Cafe-ba és ettünk egy jó kis sajtos krumplit  és paradicsom levest

Már késő délután volt amikor átmentünk az erődítmény másik oldalára.

Már öt óra is elmúlt amikor visszaértünk a Brixham-i kikötőbe, de így is csodás látványt nyújtott a kavicsos strand, ahol olyan színűek a kövek, hogy csalóka melegzöld a tenger szine,mintha legalább 28 fokos lenne.

A legnagyobb élmény ami ért, és amit nem tudtam lencsevégre kapni a meglepődéstől, illetve lemerült a gépem: amikor kisétáltunk a mólóra (amit nyafogás előzött meg, mert mindenki fáradt volt már) először hallottunk egy érdekes hangot, ami teljesen fókahangra emlékeztetett. Persze megmagyaráztuk, hogy biztos sirály volt, csak nagyon cifrázta. De amikor visszafelé baktattunk a szürkületben, egy buksi fej emelkedett ki a kövek mellett a vízből és tisztán kivehető volt a gombszeme, a bajusza és egy nagyot fújt. Tibi vette észre először és amikor szólt mindannyian odasereglettünk és visszatartott lélegzettel figyeltük az első találkozásunkat egy szabadon élő fókával! Aztán lebukott és kb. 30 méterrel odébb tűnt fel újra! Csodálatos és megfoghatatlan élmény volt. Alig várom, hogy még többet lássunk. A neten este megnéztük, hogy itt Torbay környékén sokszor előfordulnak a fókák, delfinek, sőt még bálnát is látni (persze csak hajóról).