Nem vagyok egy görcsösen ragaszkodó az ünnepek vagy szokások terén, és persze máskor is sokat, nagyon sokat gondolok azokra, akik már nincsenek közöttünk, de ezen a napon is szoktam egy mécsest gyújtani a szeretteink emlékére. Nem vonok párhuzamot azzal, hogy tegnap éjjel az anyukámmal álmodtam, ami már nagyon régen nem fordult elő. Én reggel mindig elfelejtem mit álmodok, és tegnap is így történt, de délután amikor ránéztem a Facebook-ra, Viki, a hugom feltett egy nagyon szép dalt és egy képet az anyukánkról, és akkor bevillant az álom. Valahová utaztam anyuval, de csak az érzés maradt meg, hogy ott volt, talán nem is láttam, csak tudtam hogy velem van. Ha még élne, valószínűleg rábeszéltem volna, hogy jöjjön velünk, persze ő nem jött volna mert a végtelen jósága és hatalmas szíve nem hagyta volna magára azokat akik otthon maradtak. Nagyon hiányzik, és szinte mindennap gondolok rá, hogy ő most mit is mondana. A lányoknak is hiányzik, pedig Debi 6, Szula 3 éves volt, Aisa pedig a halála utáni évben született, de annyit meséltünk róla, hogy már ő is néha mondja, hogy - a Mama de jó lenne, ha itt lenne. Persze sok szerettünk van akiért tegnap gyertyát gyújtottunk. Dédiért, Rózsi néniért, Marcsa néniért, a kutyáinkért. Aisa külön kérésére egy gyertyát Michael Jackson-ért is gyújtottunk :) mert őt mindenki szerette ugye? De megosztozott egy emlékezős gyertyán Rejtő Jenővel, mert ő is a rokonunk volt. Nem szomorkodunk, bár igazán a hiányuk miatt gyújtottuk a gyertyát, mi vagyunk az elszenvedői annak, hogy nem láthatjuk, beszélhetünk velük nap mint nap. Tehát, "...mindazokért, egy-egy gyertya égjen..."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése