Elkezdődött az egyetem

Szóval ezen is túlestünk, vagyis a költözködésen. Nem voltam könnyű eset a megelőző napokban, mert nem akartam idegeskedni meg aggódni, de mégis  "idegállapotban" voltam :D Mégis csak  az első alkalom amikor hosszútávra elköltözik az egyik lányom. Igazán érthető volt az idegesség. Szula már egy csomó kaját tud magának főzni, attól nem féltem, hogy éhenhal. Hiába, az ember ahogy öregszik valahogy központi téma lesz az evés, borzasztó... Semmi nem számít csak az, hogy jóllakjon az ember lánya.

Megvan a kulcs!

Helyes kis szobát kapott, azonnal bepakoltunk és megpróbált kicsomagolni, aztán lesétáltunk a legközelebbi Morrisonsba ami kb. 5OO méterre lehet, és bevásároltunk. Ezzel el is telt a nap nagy része, még egy késői ebédre is volt időnk aztán este hatkor elköszöntünk tőle és visszaindultunk. Nem mondom, hogy boldog voltam, és ő sem látszott túlzottan annak. Tök rossz volt így otthagyni. Szerencsére van facetime meg imessage, így folyamatosan dumáltunk hazáig, Debi meg otthonról csatlakozott, így nem volt teljesen egyedül. 

Útban a szállás felé

Csiripöri 

De ez csak a hirtelen változásnak volt köszönhető.  Volt már ott néhány ember akit ismert, legalábbis a FB-ról, ahol közös chatet csináltak a Sheffield-i diákok, így már nagyjából tudni lehetett kik veszik körül. Ez az első hét még csak lazítás, ismerkedés a környezettel, bulizás, regisztráció stb. A legtöbb diák napok óta folyamatosan iszik, mindennap bulizni mennek, ami igazából nem nagy baj ha ezzel nem zavarnak másokat. Szula idegenkedik ettől, furi neki, hogy végig óbégatják a társai az éjszakát. Azért néhány barátjával jól eltöltik az idejüket ők is. Voltak már jégkorizni, moziba, vacsorázni, feltérképezték az egyetem környékét. Szerencsére néhány helyen gluténmentes kaját is tudott venni, így nem maradt éhen. (persze nekem ez a legfontosabb) Ma pedig felavatta a konyhát.

Csirkepörköltet főzött tésztával az új edényekbe amit vettünk. Biztos jól sikerült és marad majd holnapra is belőle. Szóval zajlik az élet, és szerintem egész jól veszi az akadályokat. Olyan furi, mert azt gondoltam, hogy legalábbis az első időszakban nagyobb szüksége lesz a segítségemre - legalábbis a távolira - de kellemesen csalódtam, mert eddig meg tudta oldani a felmerülő problémákat.   Azt hiszem méltán lehetek rá büszke. 

Most ezt mééé?  Ja, már tudom... :D