Jajdeszépa karácsonyfa

Igaz a szobánk nincs túlzsúfolva, de legalább nem okozott túl nagy gondot, hogy a karácsonyfát a megfelelő helyre állítsuk fel. Karácsony előtt két nappal még szabadnapos voltam...aztán soha többé ebben az évben.
Úgy gondoltuk, hogy aznap feldíszítjük a fát, és akkor egy picit tovább élvezzük a karácsonyi hangulatot, de még nem lesz uncsi 24-én. Eddigi, még angliai életünk előtt teljesen természetes volt, hogy 24-én délután feldíszítettük a fát aztán este ajándékosztás és vacsi, majd az azután következő néhány nap volt még egy kis karácsonyi hangulat egészen a január 6-i karácsonyfa bontás műveletéig. Itt Angliában egészen máshogy állnak ezekhez a dolgokhoz. A karácsonyi hangulat  már szeptember végén érezhető, majd a következő két hónapban egyre több karácsonyi rendezvény kerül terítékre. Teljesen természetes, hogy novembertől hétvégenként a családok a fát díszítgetik, nem egyszerre, hanem szépen fokozatosan, de megunhatatlanul. A karácsony, vagyis december 25 a betetőzése mindezeknek, majd ezután átveszi az ünnepi hangulatot az év végi készülődés, vásárlás hiszen itt a boxing day-el kezdődnek a nagy leárazások, ismétlem NAGY, tehát 40-70 százalékos kedvezmények.
Tehát a fa: ebben az évben segítségünk is akadt Dan személyében, aki egy nagyon kedves fiú, Debivel  október óta egy párt alkotnak.
Picit a szobát is díszítgettem és felhoztam a kerti bútort. Az ebay-ről rendeltem a székekre óriási mikulás sapka háttámlát és az ablakokra tenyérnyi hópelyhek kerültek.

Mivel aztán elég nagy volt a hajtás a szállodában nekem egy rémálom volt a készülődés, szinte az utolsó pillanatban vásároltunk be és a bejgli is csak valami karácsonyi csoda segítségével lett fantasztikusan finom és szép. ÉS NEM REPEDT EL!

Dan szüleinek is küldtem egy rúddal ezért nagyon drukkoltam hogy sikerüljön. Helentől, Dan édesanyjától finom karácsonyi gyümölcskenyeret kaptunk, csodásan feldíszítve. 

Állítólag nekik is ízlett a tradicionális magyar karácsonyi édesség, de ezt sem megerősíteni sem megcáfolni nem tudom.
A sok kapkodásban teljesen kimerültem. Sajnos szegény Tibi is végig túlórázott szinte két hétig folyamatosan és még 24-én is dolgoztunk mindketten. Végül mégis sikerült lerogynunk az ünnepiesen feldíszített asztalhoz és sikerült kulturáltan, veszekedés és sértődés nélkül megvacsoráznunk. Az ajándékokat már előző nap mindenki a fa alá tette, izlésesen becsomagolva. Ez a momentum nem volt szokás nálunk, de annál izgalmasabbá tette mindenki számára az ünnepet, mert ugye a dobozok mérete, formája találgatásokra adott okot, ráadásul a nevek mindegyiken szerepeltek.
Mindenki nagyon örült az ajándékának, azt hiszem senki nem csalódott. 

Vacsora után Dan is benézett és Debivel átadták egymásnak az ajándékaikat, valamint mi is vettünk neki egy kis apróságot.

Sajnos másnap és az azt követő napokon dolgoztam, és az idő sem volt kedvező. Folyton esik vagy fúj a szél. Ha éppen süt a nap akkor biztos, hogy dolgozom.
Ma csaknem elfújt a szél munkába menet, mert megérkezett a "Frank" nevü orkán óriási hullámokat varázsolva a partokon. Fantasztikus látványt nyújtott. Ugyan siettem munkába, de azért megálltam a kikötőben, hogy félelemmel teli csodálattal bámuljam egy picit a tengert, ahogy ostorozza a sziklákat és toronymagas vízfalat emeljen a móló és a tenger közé.

A lányoknak még néhány nap van a szünetből, és holnap van az év utolsó napja. Remélem nem fog esni és éjfélkor lesétálhatunk a kikötőbe, hátha összefutunk a barátainkkal és együtt üdvözölhetjük az új évet.