Kutyabaj

Szóval van itt ez a kutya dolog. Aisa már hónapok óta gyüjtöget és küldi a hirdetéseket ha lát valamit a közelünkben. Abban állapodtunk meg, hogy júliusban ha minden összejön akkor veszünk végre. Utóbb mégis a Jack Russell mellett döntöttünk, mert az méreteiben jobban illik a házhoz, autónkhoz, pénztárcánkhoz. Bevallom csak tologattam az idõpontot, amikor a háztulajdonosnak írok, hogy megkérdezzem tõle, lehet e? Abban reménykedtem, hogy  úgyis azt mondja, oké, mert három éve velünk soha, semmi gond nem volt, idõben fizettünk stb.
Aisa ma átküldött egy hirdetést, hogy itt a közelben eladó öt kiskutya amit júliusban leheti elhozni.  És miután Aisa felhívta, majd üzenetet váltott a tenyészõvel, nosza felkerekedtünk, hogy megnézzük. Közben írtam a fõbérlõnek, hogy mit szólna hozzá. Nem válaszolt, mi pedig úgy jöttünk el a tenyésztõtöl, hogy nem foglalóztuk le a kutyát, hanem megigérte, hogy amelyiket kiválasztottuk azt holnap délutánig tartja nekünk. Aisa tlejesen izgatott lett, egész délután errõl beszélt, Este végül írtam még egy üzenetet a fõbérlõnek, hogy jó lenne ha válaszolna minél elõbb, mert addig nem merem lefoglalózni a kutyát amíg nem adja a beleegyezesét. Ekkor jött egy azonnali válasz, hogy milyen kutyát akarunk. Válaszoltam. Erre írt egy litániát, hogy nem adja a beleegyezését, mert bármi kárt okoz a kutya vagy a szomszédokat zavarja az neki jelent majd problémát.
DE! Azt javasolja ha megvesszük akkor gyõzõdjünk meg róla, hogy nem fogja a szomszédokat zavarni.
 Mi vaaaan....?
Aisa zokogni kezdett, hogy nem lesz kutya, mi meg próbáltuk értelmezni a szöveget. Közben válaszoltam, hogy sajnáljuk hogy így döntött.
Õ erre válaszolt,  hogy “Nem vagyok biztos benne, hogy értetted mit írtam”
Dehogynem értettem. Én az egyenes utat választottam és megkérdeztem õt. Õ pedig nem egyezik bele, de szemet húny fölötte ha mégis vennénk. Magyarán mossa kezeit ha valami gond lenne, mert
õ ugye, nem adta a beleegyezését.
Végül csak ennyit írt: “A szomszédodnak is van egy macskája de én arról sem tudok” (ugyanis a szomszéd ház is az övé.
Szóval itt tartunk. Aisa a sírástól kivörösödött szemmel ült az ágyán, mi meg törtük a fejünket. Végül úgy döntöttünk, holnap beszélünk a szomszéddal, nem zavarná e õt a kutya. Ha azt mondja nem, akkor délután visszamegyünk és leteszzük a foglalót a kutyura. ( mondjuk még nem tudom mi lesz késõbb, remélem jóravaló kutyu lesz és csak akkor ugat ha jelezni akar valamit) Aki  egyébként egy kislány, és a sok fehér barna tesója közül az egyetlen fekete, barna zoknikkal. Nem is mi választottuk, hanem õ választotta ki Aisát, amikor szerényen az ölébe kucorodott aztán leült mellé szorosan a szõnyegre. Update holnap délután, ha minden sikerül, egy közös képpel.