Mindenféle nyárias

Szula befejezte a sulit több, mint egy hete és már csak az augusztus 16-ot várja, hogy megtudja az eredményeit. Ha minden jól megy, kezdődik az egyetem szeptemberben. Szerintem nem lesz gond, persze ő  azt mondja, hogy az én véleményem nem számít, mert én tavaly is azt mondtam, hogy nem lesz gond és lett. Azért itthon főzőget, és úgy vettem észre, hogy egyre jobban megy neki, mert nem irogat üzeneteket, hogy ezt vagy azt, hogy kell csinálni. Mondjuk szegény nem is nagyon tudna, mert sokszor egy-egy üzenetet csak néhány óra múlva tudok megválaszolni. Ez már nem a szálloda, nincs idő levelezni, telefonálni, csak amikor szünetem van.
Voltunk Aisával parents evening-en, ami olyan fogadó óra szerű. Online kellett lefoglalni az időpontot a tanároknál akikkel beszélni szeretnénk. Ezek a beszélgetések nem tartanak tovább öt, max nyolc percig. Random kiválasztottunk három tanárt, de látva Aisa legutóbb hazahozott bizonyítványát,  tudtuk, hogy csak dícséretet fogunk hallani. De azért jó hallani, hogy nem csak mi vagyunk rá büszkék, hanem a tanárai is. A matektanár - bár hozzá nem foglaltunk időpontot - odajött, hogy szakítsunk rá néhány percet és dőlt belőle a dícséret, csakúgy mint a science, az informatika és az angol tanárból. Egyébként kutyára gyűjt, és remélem júliusban összejön az ebvásárlás. Sajnos az örökbefogadás nem megy nálunk, mert ugye nem saját a ház, amiben lakunk és legalább hat órát nem töltünk itthon naponta. Itt Angliában pedig nincs olyan, mint a filmekben, hogy bemész egy nagy helyiségbe és kiválasztasz egy cuki kutyát, amit azonnal haza is viszel. Hosszantartó ügyintézés és jó esélyek kellenek egy örökbefogadáshoz. Szóval veszünk egy kutyát. Először Jack Russelt szerettünk volna, leginkább a mérete miatt, de végül úgy döntöttünk, hogy inkább egy Labradort szeretnénk vagy egy Golden Retrievert, csak még nem tudjuk, hogy fog az autóba beférni :D ha megnő...
Tervezek egy nyaralást. Nem a határon túl, mert itt is van sok szép látnivaló. Szeretnénk visszamenni Skóciába és ott tölteni egy hetet, ha meg tudjuk oldani. Nagyon szép holiday parkok vannak szerte Angliában, Skóciában, Wales-ben és elérhető áron. Augusztus közepétől leszünk szabin és ha törik, ha szakad megyünk. Ha minden jól megy Tibi még egy hét vitorlázást is élvezhet, át a francia partokig. A helyi Torbay Yacht klub minden héten szervez versenyeket és segíteni szokott egy hajón ilyenkor, akik meghívták erre a hosszabb versenyre is őt. Ez egy jó hír, hiszen hat éve nem vitorlázott és már nagyon hiányzott neki. Ám mégse olyan boldog, mert saját hajót szeretne. Szerintem nem megoldhatatlan, de meg kell várnunk a megfelelő időt, hogy előteremtsük rá a pénzt. Hasonló finanszírozási lehetőségekkel mint az autóvásárlásnál, már egy hajót is lehet venni. Talán jövő tavasszal lenne rá esély.
Most már több, mint egy hónapja dolgozom az új munkahelyemen és kezdem megszokni. Kedvelem az öregeket, lassan tudom mi a dolgom és nem bénázok mint az első napokban. Ami viszont elkeserít, hogy nincs időm írni. Vagyis amikor időm van, akkor mindig mást csinálok. Félek, hogy elmúlik ez az írásos korszakom, akkor pedig mi a csudát fogok csinálni? Mindenkinek van valami hobbija, és örültem, amikor két éve belelendültem az írásba és voltak apró sikereim is itt-ott. Pályázatok, novellák stb. Írtam ugye egy könyvet, sőt hármat. Oké, nem egy komoly alkotás, de én nagyon jól éreztem magam, amikor megírtam. Most meg se írás, se más. Máshoz igazából nincs is sok türelmem. Nem tudok horgolni, kötni, festeni, rajzolni. Vagyis, de... csak épp, egyiket se úgy, hogy érdemes legyen vele foglalkozni. Igazság szerint nincs sok türelmem ezekhez.
Ebben az évben leszek ötven és lehet, hogy ez az év egy vízválasztó lesz az életemben. Valami elkezdődik, van, ami befejeződik. Akár a szállodai munka, vagy az írás.  Lényeg az, hogy elhatároztam, hogy az ötvenedik születésnapomon életem első tetkóját felvarratom az alkaromra. Még nem tudom mi lesz az, de eltökélt szándékom ezt tenni. Itt mindenki magára tetováltatja az életét. Hosszú története van minden egyes tetkónak. Úgyhogy nekem is alaposan meg kell gondolnom mi legyen az. Talán egy madár, talán egy virág, de lehet, hogy egy szélrózsa. Még van időm októberig :)
Jaj, hát el is felejtettem, van itt egy tök jó dolog. Aisával és Tibivel sétáltattuk Mangót, a nővérem kutyáját, (Néha kölcsönvesszük néhány napra, hogy kiéljük rajta a kutyázhatnékunkat) és találtunk egy szép festett követ a parkban. A hátoldalára az volt írva, hogy fotózzuk le és posztoljuk a Devon Rocks and Stones FB oldalán, hogy megtaláltuk és rejtsük el valahol máshol. Aznap még több ilyen követ találtunk, szívecske, Minion vagy egy hajó volt rájuk festve. Lefotóztuk kiposztoltuk és rákapva a játékra mi is szedtünk köveket, kifestettük és elrejtettük néhány helyen. Vicces volt látni, ha megtalálták. Volt amelyiket el sem tudta venni a kislányától az anyukája mert az édesapja emlékére készített helyre szerette volna tenni. A kép alá írtam, hogy nyugodtan megtarthatják és örömmel meg is tették. Sokat festettünk, de csak néhány került fel az oldalra, azért remélem jó  helyre kerültek :) Itt van néhány kép: