Túl vagyok az első héten, és szerencsére több a pozitív benyomásom, mint a negatív.
Nehezen szoktam beilleszkedni. Kívülről persze minden okénak tűnik velem, de belülről sokkal hosszabb időt vesz igénybe, míg eltűnik a gombóc a torkomból munkába menet.
Az első hetet "árnyékként" kellett eltöltenem: figyelni, tanulni, és amikor lehet, akkor segíteni. Megismertem az ott lakó néniket, bácsikat és néhány nap után már engem is némelyik felismert.
Jól esett mikor odaköszöntek reggel, és a nevemen szólítottak. A kollégáim rendesek voltak, persze még nem igazán ismerem őket, csak felszínesen. Volt akivel nagyon jól éreztem magam, segíthettem, jöttem mentem, gyorsan telt a nap. Aztán volt akivel nem nagyon tudtam mit csinálni. Toporogtam, kétségbeesetten kerestem valami tennivalót magamnak és emiatt folyton láb alatt voltam. Mivel még nem ismertem a napi rutint, önállóan nem tudtam lefoglalni magam. Na, az a nap szar volt, de tényleg. Nincs annál borzasztóbb számomra, mikor téblábolok, mikor mindenki siet és csinálja a dolgát. Aztán jobb lett picit másnap, és az szabadnapom előtt már egyedül mosdattam, öltöztettem, pelenkát cseréltem egy-egy néninek.
Nekem még minden új. A protkót a pohárból ki kell venni, a néni kezébe vagy a szájába adni. Az egyik (nem olyan rég itt dolgozó) kolléganőm azt mondta az egyik szobában, hogy ő nem szereti fogdosni ezeket és csak ennyit csinál: s ezzel a néni tálcájára rakta a két protézist, hogy tegye be, majd kiviharzott a szobából. Néztem ahogy remegő kézzel próbálja berakni a szájába, de fordítva vagy az alsót a felsőbe. Akkor megfogtam és beraktam a szájába én a fogakat. Nem hiszem, hogy az ő példája lesz az, amit szívesen magamévá teszek.
Tudtam én azt előre, hogy nem fog gondot okozni a kaki pisi (már elnézést), de olyanok ezek az öregek, mikor az ember megismeri őket, mint a kisgyerekek. Még az a néni is aki úgy hisztizik mint egy hároméves, amikor megmosdatjuk. Persze nem olyan szép, és rózsás a testük, hanem ráncos, aszott. A legtöbb nagyon kedves és megérti, ha maceráljuk, mert muszáj.
Én azt hiszem menni fog ez. Nem fogok sokkal többet keresni, mint előtte a szállodában és a plusz reggeli takarítással, vagy talán csak néha kapok picit többet, de úgy érzem jobban passzol hozzám ez a munka. No, majd meglátjuk néhány hónap, vagy év múlva. Az angolt folyamatosan használnom kell és megértenem, megértetnem kell magam ami nagyon nehéz még, de biztos menni fog az is. Az ajtókat néha elvétem. Tegnap például nagy slunggal léptem be a konyhába egy vödör pisivel a kezemben. :D
Örülök, hogy minden ilyen jól alakult, és hogy továbbra is örömmel nézel az egészre. Ha az ember így áll hozzá, akkor szerintem így is fog működni.
VálaszTörlésSzóval csak ügyesen továbbra is, és pár hét után már az sem fog feltűnni, hogy mindent értesz, és simán válaszolsz. :)
köszi szépen, remélem úgy lesz
Törlés