Hosszú hétvége

Pénteken volt az utolsó napom a szállodában. Még utoljára végigtakarítottam a szobákat mert épp váltásnap volt. Kivételesen jó borravalót hagytak a vendégek pedig nem is tudták, hogy számomra ez az utolsó ilyen nap. A kollégáimtól pedig gyönyörű csokrot kaptam és persze  jókívánságokat a jövőre nézve. Bevittem egy óriási narancsos-whiskys tekercset, amit előző nap Tibi hozott haza a Chantillyből.

Szombattól hétfőig pedig pihentem, és ilyen szerencsém már régen volt, mert csodálatos, nyári idő volt mindhárom nap. Pár nappal azelőtt lefoglaltunk Cornwallban egy szállást és szombat hajnalban oda indultunk a lányokkal. Persze baromira izgultunk, hogy ott is jó idő legyen, mert itt soha nem lehet tudni, hogy néhány mérfölddel arrébb mi várható. Londonban a hétvégén 25 fok volt, itt Devonban 21 fok és Cornwallban 16 fokot ígértek. A hétfő bank holiday volt, tehát munkaszüneti nap a normálisan dolgozóknak. Persze a szállodában ilyen nem volt soha és itt, a carehome-ban sem szabad ez a nap. Viszont egynegyeddel nő az órabér ezeken a napokon és vasárnap. Szóval drukkoltunk, hogy legalább ne essen. Fantasztikus idő fogadott minket és a szállásunk is minden igényünket kielégítette. Egy kis üdülőfaluban egy magántulajdonban lévő ház volt a szállásunk. A tulajdonos, Karen mindent megtett, hogy aki ott tölt legalább egy éjszakát, az jól érezze magát és ne hiányoljon semmit.

De tényleg nem is volt kifogásunk. A két szobás, nappalis kis házikóban az apró konyha teljesen fel volt szerelve. Az asztalon welcome csoki várt minket, azonkívül kávé, tej, sütemény, friss virágcsokor a vázában. Jó illatú, kényelmes ágynemű, tiszta törölköző, szappan. A szekrényben társasjátékok az esősebb napokra, a TV alatt DVD-k színes választéka. Az apró kis, napfényes  teraszon kertiszék és asztal. A területen volt uszoda, szauna és jakuzzi is de sajnálatos módon nem tudtuk használni mert a strandról hat után estünk be a szállásra és másnap tízkor el kellett hagynunk azt. És természetesen pont tíztől hatig volt a nyitvatartási idő. De majd esetleg máskor. A szállás egyébként Penzance-ban volt, ami az utolsó város a szigeten, tehát Anglia alsó csücskében található. Nem messze van Marazion, ahol átsétálhattunk végre St.Michael várához, amely csak akkor járható, ha apály van, s ilyenkor kanyargós út visz a hegy felé, és onnan fel a kastélyba. Üröm az örömben, hogy pont szombaton nem volt nyitva. Hogy miért pont szombaton van zárva, azt senki ne kérdezze. Mivel a kastély magántulajdonban van, valószínűleg ez az ő döntésük. De azért körbe tudtunk sétálni az alatta elterülő parkban. Egy fehér macsek nyávogott az ajtóban este és mikor kinyitottam, berohant a konyhába, ahol fájdalmas nyávogásba kezdett a hűtőajtó előtt. Pont, mint itthon a vörös macska, aki beköltözésünk óta a nyakunkra jár, eszik, alszik egyet a babzsák fotelben majd hazamegy.

Falmouth-ba is sétálgattunk picit

Falmouth

Szula a Falmouth-i tengerparton

St.Michael Mount park

St.Michael mount

St.Michael vára a sziget bejáratából

St.Michael Mount

St.Michael Mount

St.Michael Mount park

A házunk jóval magasabban volt a tengerszintnél, és amikor másnap elindultunk St.Ives felé, az előzőleg jól látható St.Michael Mount-ot teljesen ellepte egy vastag ködfelhő. Hajnalban Tibi drónozni szeretett volna, és míg Penzance-ban reggel hatkor már látni lehetett a napfelkeltét, ahogy leért Marazionba, a tengerpartot sűrű, tejszerű köd fedte, így nem igazán tudott felvételeket készíteni.

Köd Marazion fölött

Azt gondoltuk, St Ives már napos lesz, de a fantasztikusan szép tengerpartra ugyancsak köd borult. És ez így ment egy darabig: fönt napos, lent ködös. Így végül csak Perranporth-ban álltunk meg hosszabb időre, és megebédeltünk.
Londoni barátainkkal már Devonban, a Woolacombe beach-en találkoztunk, mert ők ott kempingeztek péntek óta. Az óriási tengerpart, amely egyébként is a szörfösök egyik paradicsoma, tele volt emberekkel még délután ötkor is. Igaz az idő ott is csak kora délutánra javult meg. Elmondásuk szerint, délelőtt ott is vastagon állt a köd.

St.Agnes kis főutcája

St.Agnes templomkert

Jó volt ez a kis kirándulás és legalább még maradt egy nap itthon is. Tibivel reggel Brixhambe mentünk megnézni a kalózfesztivált. Az egyik külön látványosság a spanyol El Galeon de'Andalucia nevű hajó, amely egy XVII. századi gálya másolata, és a fesztivál idejére jött át a csatornán.

El Galeon d'Andalucia

Egyébként végre Tibi álma is lassan valóra válik. Évek óta az NCI Coastwach-nál teljesít szolgálatot, egy hónapban egyszer vagy kétszer. Ez egy önkéntes munka. Sokféle emberrel találkozott már, és egy nap összekerült a Torbay Yacht Club egyik vezetőjével, így talán sikerül bekerülnie a klubba, függetlenül attól, hogy még nincs hajója. Szerdánként és vasárnaponként vitorlás versenyek vannak és mindig keresnek plusz embereket a hajókra. Bekerült a hirlevélbe, hogy kereshetik bátran ha emberre van szükség, így a múlt héten már vitorlázhatott egy szép nagy hajóval, többedmagával. Nagyon élvezte, végre hat év után újra hajón. Úgy tűnik szerdánként lesz lehetősége, és talán később vasárnap is.