Karácsony előtti herce-hurca, de most komolyan...

Aisával nyílt napon voltunk a South Devon College-ben. Mivel tavasszal túl lesz a GCSE-n vagyis a kisérettségin, és két év six form következne, úgy döntött, hogy otthagyja a Torquay Academy-t és máshol szeretne tovább tanulni. De még fogalma sincs, hogy mit. Mivel az eredményei nagyon jók, nagyon sok lehetősége van, szinte bárhová felvennék. A legnagyobb baj az volt, hogy attól fél, néhány hónap múlva megunja a választott utat, amin tovább kell haladni, talán az egyetemig.

Esős reggel egy hasfájós kutyával

Végül kikristályosodott benne, hogy az animal care érdekelné, mivel sokszor beszélgettünk arról, hogy szereti az állatokat és ügyesen tanítgatja Sunnyt, tehetsége is lenne ahhoz, hogy esetleg állatorvos legyen belőle. A nyílt napon aztán meglátogattuk a pavilont ahol az animal care-ről adtak tájékoztatást. Az asztalon egy műanyag kutya volt, ami úgy nézett ki a végét járja, valamint egy kigyó levedlett, átlátszó bőre és egy tarantula pók múmiája. A hölgy ránk mosolygott, megkérdezte Aisát milyen eredményei vannak a mostani suliban, és kikerekedett a szeme amikor meghallotta.  Azonnal ekezdte rábeszélni, hogy az A levelt csinálja meg először, majd később az egyetemen tanulhat tovább az állatorvosi diplomáig. Aisa elszomorodott  hallva, hogy nem nagyon agitálták, hogy az ottani kurzuson tanuljon, hanem az egyetemet nyomták ők is. Puffogott hazáig, aztán később előállt, hogy úgy döntött, mégis az A levelt választja, és lehet, hogy el sem megy a TA-ból. Megnéztük milyen egyetemek vannak, ahová két év múlva jelentkezhet, és a számára szimpatikusabb, veterinary nurse diplomát is megszerezhetné. Találtunk néhányat, és teljesen belevetette magát, böngészve a szállásoktól kezdve, a kurzusok nyújtotta lehetőségekig. 

Debikével az exeteri Katedrális karácsonyi vásárán

Debit előléptették csoportvezetővé a munkahelyén. Felelős beosztást kapott, magasabb fizetéssel. Betanítja az új dolgozókat és ő felel majd, hogy olyan munkát végezzenek, és adjanak ki a kezükből, ami megfelel az elvárásoknak. Ez most, a karácsonyi hajrában, igazán nagy feladat lesz. Remélem nem nyomja őt össze a felelősség súlya, bár ismerem, kemény csaj. Persze nem tőlem örökölte, inkább Tibitől, de ő is azt mondja, hogy nem tőle, mert ő túl kedves főnök volt,  nem volt elég határozott az alkalmazottakkal szemben. Én pedig mindig alkalmazott voltam. A saját munkámért szívesen feleltem, de tartózkodtam attól, hogy én feleljek másokért is. Büszke vagyok rá, hogy alig egy év után ilyen bizalmat kapott a főnökeitől.

Szula fotója - Myeong-dong Szöul

Már csak egy hét és repülünk Szulához. Egyre izgatottabb vagyok, elsősorban a repülőút miatt, ami első körben nyolc, majd két óra várakozás után (az Abu Dhabi reptéren) újabb hét óra repülőút következik. Szóval szombat reggel indulunk, és (a koreai idő szerint) vasárnap délelőtt érünk Szöulba.

Másodsorban pedig egyre jobban örülök, hogy láthatom Szulát, hiszen augusztus óta nem találkoztunk. Persze, nap mint nap beszélgetünk, a messenger család csoportban épp  ki-hol van, onnan ír valamit, mintha mindannyian együtt lennénk. De azért mégis más az, amikor ott áll előtted a hús vér lányod és megölelgetheted.

Harmadik aggodalmam, hogy egy hétig itthon minden rendben menjen. Mindenki egyen, igyon, Aisa ne ázzon meg mindennap a suliba menet, és legyen ideje kutyát sétáltatni, mielőtt besötétedik, és reggel miután kivilágosodott. Az időeltolódás miatt csak a reggeli órákban, vagy kora délután tudunk majd kommunikálni.

Próbálom összeszedni a gondolataim, mit vigyek Szulának. Megelőlegezem a karácsonyi bejglit (remélem túléli a bőröndben) néhány csomag rágcsálnivalót, kenyeret, reggelizőpelyhet viszek, hogy egy darabig ne legyen gondja az ilyesmire. Azt írta, sokat fázik a mostani albérleti szobájában, ezért újra jelentkezett az egyetemi szállásra, és december huszadikán átköltözhet. Ott állítólag melegebb lesz, de valamivel drágább is, mint most.  

A könyvem borítóját Debi tervezte 

December 14-én pedig karácsonyi parti lesz a munkatársaimmal. A főnökünk a Grand Hotelt választotta a parti színhelyéül. A tavalyi is jó volt, nekem tetszett a Riviera Center is, jó volt a zene, én még táncoltam is (sokszor egyedül :D ) csak sajnos kevesen voltunk. Most úgy néz ki, többen leszünk. Rendeltem valami jópofát az alkalomra. Remélem időben megérkezik, és jól fog állni :)

Nem panaszkodom, hogy unatkozom.

A könyvem végre megjelent az Agenda Kiadónál és a partnerei oldalán, úgymint a Libri, Líra, Bookline, Bookstore, Google play, Könyvbazár oldalain. Annyira izgulok, hogy lesz-e, aki letölti. A következő könyvet most javítom, és a szerződés is megvan a kiadótól (pedig még nem is látta). Néhány hónap múlva megjelenik az is. Jó lenne, ha összeszedném magam és az elkezdett könyvem is folytatni tudnám. Lehet, hogy lesz rá lehetőségem, mert úgy néz ki, hogy januártól megszűnik a cég ahol takarítok, és nem szeretnék máshová menni másodállásba. Ha Tibinek lesz hozzá kedve és átmegy Exeterbe, akkor a pénztárcánkban sem érezzük meg a hiányát. A hátránya viszont az lesz, hogy nem én fogom az autót használni, tehát a vásárlás, és a reggeli rohanás, tényleg rohanás lesz, mert most sokszor öt perc alatt bent vagyok, ha az utolsó pillanatban indulunk, de ha gyalog kell mennem, akkor legalább húsz perc kell, hogy beérjek. De hát, valamit, valamiért.