Macskák

Végre 32 év után újra láthattam a Macskák c. musicalt, eredeti angol nyelven a torquay-i Princess Theatre-ben. Tizennyolc éves voltam, mikor a nálam húsz évvel idősebb kolléganőmmel, Évával elmentem megnézni a Madáchba. Tibivel és Aisával tegnap újra láthattam és mondhatom, cseppet sem kopott meg a majd' negyven éves előadás varázsa. Nagyon jók voltak a táncosok, az énekszámok is élvezetesek voltak. A végén még meg is könnyeztem a Glamour cat, Grizelda énekét, hiába no, a kor... :D Aisa arcán nem láttam túlzott lelkesedést egész idő alatt. Ez lehet azért volt, mert mikor készülődtünk beszóltam neki a ruháját illetően és megsértődött. Lehet, hogy egy vén szatyor leszek lassan, de nekem a színház, az színház. Én elegánsan szeretek oda felöltözni, ha van rá lehetőségem. Most mit mondjak, tegnap a közönség nagyon lelkes volt és a színészek biztos örültek a sikerüknek. De könyörgöm, némelyik ember melegítőben, szakadt gatyában, olyan leszaladokaboltbajóleszez ruhákba. Én nem tudom elképzelni, hogy nincs valakinek otthon legalább egy normális ruhája, de lehet, hogy tévedek, és persze az idők változnak, mi meg olyanok leszünk, mint az öreganyám, és hajtogatjuk, hogy az éééénidőmbenmééégeznemvóót. Ez van.  A műsor után hiába kérdezgettem, hogy tetszett e neki, csak  annyit mondott, tetszett, de nem igazán értettem miről is szólt. De aztán mikor lefeküdt aztán másnap reggel is mondta, hogy ő tényleg élvezte az előadást, csak grumpy volt, de még most is a fülében van a "Memories".  Mondtam neki, hogy a "Macskák" bakancslistás, egyszer az életben meg kell nézni. Remélem emlékezni fog rá.