Malaga - Andalúzia

Most mit is mondjak erről a néhány napról? Egyrészt nagyon furi volt így,  a gyerekek nélkül "nyaralni" (ha lehet ezt a néhány napot nyaralásnak nevezni).Volt bennem egy lerázhatatlan lelkifurdalás féle, hogy ők otthon, én meg azéletnaposoldalán.  Hazudnék, ha azt mondanám, hogy "de ez gyorsan elmúlt" mert nem.  Az a baj, hogy amikor iskolaszünet van, horror drágák a repjegyek, vagy nekünk nincs szabink. És egyelőre Aisa suliba jár, Szula egyetemre, szóval igazodni kell ezekhez. És tudom, hogy már megnőttek, meg majd járják a maguk útját, de még nem, én tudom, hogy szívesebben járják velünk együtt. Azzal együtt, hogy morgolódnak, hogy unatkoznak és béna a kaja meg nagyon meleg van és már megint egy középkori város... :P

Ezektől eltekintve, szép volt ez a néhány nap.

Napfelkelte közben 

repcsiről indulás után

Egy gyönyörű, napos, vasárnap délután érkeztünk a reptérre. Tibi még bosszankodott is, mert olyan videót akart csinálni, hogy itthagyva a szürke, esős Angliát repülünk a napfényes Andalúziába.

De nem tudott.

A parkoló házban otthagytuk az autót, beszálltunk a liftbe, amiről azonnal kiderült, hogy a parkolóház következő emeletére megy, nem a reptérre vezető folyosóra... 

Ennyit arról, milyen sokat járunk repülőtéri parkolóházakba. 

Végre kiérve a parkolóból mondtam,  jegyezzük meg, hogy melyik úton kell bemenni az autóhoz, hogy majd visszafelé könnyen megtaláljuk. Itt a "P" betű! Tibi egész nyaralás alatt ezen röhögött...

Kellemesnek volt mondható a repülőút, és negyed tíz körül leszálltunk. A srác - akitől az Airbnb lakást béreltük - kijött elénk, és 25 euróért hazaszállított minket a központhoz, és a tengerparthoz közeli, társasházi lakáshoz. Helyes kis apartman volt, csak elég zajos. Az első két éjszaka nem is nagyon aludtunk a főútról beszűrődő zajok miatt. Hiába no, a kor.

Még aznap éjjel lesétáltunk a tengerpartra, végig a kikötőig egy gyönyörű, pálmafákkal övezett sétányon. A kikötőben még volt némi élet, függetlenül, hogy október van, még elég sok étterem, szórakozóhely nyitva volt. Egy szuper yoghurtos fagyicsodával koronáztuk meg a megérkezésünket.

Másnap  a napfelkelte, és a reggeli után bementünk a történelmi városrészbe, ami talán tíz tizenöt perc gyaloglás volt. Az út mentén mindenütt pálmák, mandarin és lime fák, és különböző növény csodák, melyeket szobanövényként dédelgetünk otthon, és örülünk, ha néha nyílik rajtuk egy-egy új levél. Azok itt fantasztikusan burjánzanak,  nőnek az egekig, vagy a házak falát benőve virágcsodákkal ajándékoznak meg minket. 

A primemarkos kilencven pennys papucs feltörte a lábujjamat mire felmásztunk a város legmagasabb pontjára, a Gibralfaro várhoz, mely az Alcazaba (8. századi mór erődítmény) legmagasabb pontja, ahonnan az egész kikötőt és a történelmi városrészt valamint a bikaviadalok helyszínét, az arénát is megtekinthettük. Még előző este Juan a lakástulaj elmesélte, hogy itt Malagában és Andaluziában még engedélyezett a bikaviadal, de csak szezonálisan vannak műsorok. Sajnálatos, hogy még van ilyen, de hát nehéz elszakadni az évszázados hagyományoktól, amelyet még mindig jelentős bevételt jelentenek a városba látogató túristáktól.

A látvány lélegzet elállító volt, a lábam viszont vízhólyagos lett. Legyalogoltunk és úgy döntöttünk, kipróbáljuk a bérelhető rollerek egyikét. Letöltöttük az appot a telefonra és az egyikhez odamentünk, Egy Euro a feloldás a telefonnal, és ezután 15 penny/perc díjért oda gurulhattunk vele, ahová csak akartunk. A rollerek sebessége néhol 3O km/óra de a sétáló utcákban le van korlátozva 9 km/órára, és ha megfeszülsz se tudsz gyorsabban menni ezeken a helyeken.

Valahol letettük a járgányokat (de még az utána következő néhány napban sokat használtuk őket) és sétáltunk egyet a városban. A Calle Larios Malaga híres bevásárló utcája. Minden nagy márka képviselteti itt magát.  

Kellemes, 26 fokos meleg volt. Szerintem ez a legideálisabb idő a nyaraláshoz. A tengerpart is kellemes de sétálni is lehet, nem olvadsz el a melegtől. Elsétáltunk a befejezetlen katedrálishoz is,  a La Manquita-hoz, mely itt, az óvárosban található, . Két tornyot terveztek hozzá, de csak egy készült el. (1528-1782-ig épült)

Picasso múzeum a Plaza de la Merced téren, hangulatos éttermekkel és boltocskákkal övezve bújik meg. Nem mentünk be, és nem azért mert nem vagyunk rá kíváncsiak, pusztán csak azért, mert Picasso műveivel lépten nyomon találkozni a városban, és a híres művész mindössze néhány évig gyerekeskedett itt.

Úgy döntöttünk, másnap Gibraltárba kirándulunk. Tibi nagyon szerette volna megnézni ezt a szelet Angliát Spanyolországban. A busz cirka három óra alatt teszi meg ezt az utat és fejenként harminc euró a jegy. Ezzel szemben mi igénybe vettük a Blabla car szolgáltatást, amely egy letölthető appon keresztül működik. Az oda vagy visszafelé autózók megosztják, hogy hány utast tudnak elvinni és mikor, mennyiért. Az árat nem ők határozzák meg. Találtunk egy szimpatikus Jose-t aki reggel oda is jött a házunkhoz és másfél óra alatt, húsz euróért elvitt minket a városhoz legközelebbi ponthoz, ahol át lehet sétálni (útlevéllel) a Gibraltári reptéren keresztül a városba. Ugyanitt találkoztunk aztán este nyolckor. Még egy útitársunk volt, egy ír lány, aki Malagán él, de egy gibraltári (angol) multicégnek dolgozik. 

Akit érdekel, Wikipédia szerint:

"Gibraltár voltaképpen egy 425 m magas, 1250 m széles mészkőszirt, a Gibraltár-szikla, talán Héraklész oszlopainak egyike. Az ókori elképzelést valószínűleg az európai Gibraltár és az Észak-Afrikai Ceuta égnek meredő sziklafalai inspirálták. Észak és kelet felé meredek sziklák határolják. A szárazfölddel keskeny földnyelv köti össze, amely helyenként még az 1 km szélességet sem éri el. A nyugati oldal laposabb, itt helyezkedik el az angolok hadi és kereskedelmi kikötője. A kis méretekre jellemző, hogy a közúti forgalomnak szintbeli kereszteződése (!) van a repülőtérrel – gépkocsikkal a repülőgépek számára elsőbbséget kell adni.

Gibraltár teljes egészében az európai kontinens területén van, Spanyolországtól körülvéve, az afrikai földrésztől a Gibraltári-szoros választja el. A szoros túlpartján, Gibraltárral szemben szintén egy idegen ellenőrzés alatt álló terület van, Marokkóba ékelődve, a Spanyolország autonóm tartományát képező és 14 km távolságra fekvő Ceuta. Gibraltár szuverenitása a brit–spanyol diplomáciai kapcsolatok egyik legfontosabb kérdése. Jelentőségét nagyrészt fekvésének köszönheti, a Földközi-tenger „kijáratának” ellenőrzése esetenként stratégiai fontosságot kaphat.

1973-tól az Egyesült Királyság révén az Európai Unió része."

Keresztül a reptéren, Gibraltár felé (reggel nyolc)

édességbolt :)

Engem leginkább a majmok érdekeltek :D akik a szikla tetején "uralkodtak" a város felett. Érdekes tény, hogy bár tudnának, de nem mennek le a városba, maradnak a sziklákon kialakított ösvényeken, az elhagyatott betonbunkerekben és a lépcsőkön, valamint az azok között lévő bokros, fás területen. A szikla tetejét gyalog (nyelvkilógatós nagyon), kisbusszal (turista hozom-viszem és ahol valami látványosság van, ott megállnak) valamint a cabelcar-ral, ami tíz-tizenöt embert tud egyszerre felvinni. Ami többnyire felhőben van, ezért semmit nem láttunk Afrika partjaiból, és csak később valamicskét az alattunk lévő városból. Bejártuk keresztül kasul az egészet, majd újra fel a tetőre, hogy a már megváltott jegyünket felhasználjuk a Cabel car-on lefelé is. Sajnos azonban áramszünet miatt ez nem közlekedett, így huszas csoportokban vitték le kisbuszokon az embereket a városba, ami nem volt épp olyan élvezetes mint a néhány perces lift felfelé.

Sétáltunk még egy nagyot a városban, megvacsoráztunk egy olasz étteremben, ahol egy magyar hölgy volt az asztalhoz kísérő. (nem tudom, hogy mondják akik becsalogatják a vaciláló vendégeket és egy asztalhoz kísérik őket, nehogy meglépjenek) Aztán nyolcra visszasétáltunk a találkozási ponthoz, ahová nemsokára José megérkezett és hazadobott bennünket.

Másnap napoztunk a Malaguetta strandon, és hallgattuk a csivitelő papagályokat, amik a pálmafák tetején élnek nagy családokban. Nem, sajnos nem szállnak le a földre, hogy közelről lássuk őket, csak néha láttunk egy-egy zöld madárkát elsuhanni valamelyik fa irányába és ott kezdődött az igazi spanyol családi élet. Jó hangos.  Mint minden városi tengerpartnak, ennek is megvannak a turistamolesztáló megélhetési árusai. Itt három percenként megjelent egy ázsiai hölgy, és masszázst ajánlott, nemtom mennyiért, mert addig nem jutottunk el. Ha elment, jött a következő, majd újabb. De volt, hogy többször visszajött ugyanaz, hátha meggondoltuk magunkat. Aztán jöttek a fogatlan bácsik, akik "fantacocacolakanawasser" kiáltásokkal, két nehéz szatyorral jártak körbe, de volt, hogy műanyag pohárba kotyvasztott koktélokat kínálgattak, soha véget nem érő kitartással. Szóval pihenésről szó sem volt. 

 Az óriási vásárcsarnokot is meglátogattuk, ami félelmetesen hasonlított a Vámház körúti (budapesti) vásárcsarnokhoz. Gyönyörűen felhalmozott zöldségek, gyümölcsök, fűszerek, magvak, halak, rákok, húsok és még sorolhatnám a standok bőséges választékát. 

kakis vagy nem, istenien nézett ki :)

hajnalban a tengerpart

tengerparti sétány a kikötő felé

Délután városnézés, churros (nyami) fagyi és ehhez hasonló élvezetek. Meglátogattuk az El Pimpi éttermet, amelynek egyik tulajdonosa Antonio Banderas. Rengeteg híresség megfordult már itt, képek a falon, aláírások a felhalmozott hordókon. 

Banderas hordófelirata az El Pimpi étteremben

Este újra végig gurultunk a kikötőn, be az óvárosba, s a kanyargó utcácskákban bekukkantottunk a hangulatos éttermek teraszán zenélő, éneklő, mulató emberek közé. 

Az óvárosi élet

Nachos, pulled pork, cheese, avocado és Sangria

Éjszaka a kikötőben

Az utolsó napunkon még belehúztunk. Tíz körül elhagytuk a lakást, überrel felmentünk a központba és egy lockerbe tettük a bőröndjeinket, majd újra belevetettük magunkat a város sűrűjébe.

Kipróbáltuk az egy órás katamarán kirándulást, ami épp, hogy kiért a hatalmas, óceánjáró luxushajókkal teli kikötőből, már fordult is vissza :)

Katamarán kirándulás

Apróbb ajándékokat vettünk az itthon maradtaknak, ettünk egy jót majd visszatértünk a lockerhez és mivel épp csúcsforgalom volt a városban, jobbnak láttuk, ha megkeressük a metrót és azzal megyünk a reptérre, taxi vagy über helyett. A spanyolok imádnak dudálni. Épp, hogy megáll egy autó és vacillál, merre menjen, a háta mögött kérlelhetetlen magabiztossággal kezd dudálni egyszerre tíz autó. Ha nagy a dugó, hirtelen rendőrök jelennek meg, és elkezdik terelgetni az autókat, jobbra balra előre, vissza, és néhány perc múlva eltűnik a kocsisor. Noha ez néha káosznak tűnik, ha jobban megnézzük, nem az, csak a mi szemünkben tűnik annak.

street art

Egy kis utcácska . Mindenhol ilyen szép kövek borítják az óvárost.

Húsz perc gyaloglás és megtaláltuk a metró lejárót és mindössze 4.6O euróért tíz perc alatt a reptéren voltunk. 

Várjuk a metrót

Malaga by night a repülőről

Mit mondjak, nem volt kellemes a zuhogó esőbe hazaérni, de megtaláltuk a "P" jelzéssel ellátott helyet :P és másfél óra alatt hazaértünk, picit fáradtan, de szerencsére még volt néhány pihenő napunk, mielőtt újra felvettük az igát, hogy a következő nyaralásig húzzuk. 

Ui:

Azt hiszem Picassónak volt néhány zabigyereke...