Mindjárt 47 évesen arra jöttem rá, hogy ugyanabban a városban, ugyanolyan lehetőségeket élvező emberek milyen különbözőképpen szemlélik a világot maguk körül. Ez a félig üres, félig tele pohár szitu. Én ebben a blogban soha nem szerettem a negatív dolgokat leírni. Ugyanis nem szeretnék emlékezni azokra néhány év múltán amikor "visszalapozok" a virtuális naplómban. Ez nem jelenti azt, hogy nem történnek velünk kellemetlenségek, nincsenek rossz napjaim és nem vagyok néha ok nélkül depis. Három éve megváltozott az életünk, és sokat köszönhetünk ennek az országnak. Sokat kaptunk amikor a nulláról kezdtük, nem feltétlenül pénzt, hanem lehetőséget a nyugodt életre, munkát és fizetést valamint igen, olyan szociális juttatásokat, amit bármilyen kellemetlenség ér is ezután itt, nem fogok elfelejteni.
A lényeg az, hogy egyszerűen nem fogom soha megérteni azokat az embereket, magyar ismerőseimet, akik a legkisebb sérelem esetén már diszkriminációt (mert magyarok vagyunk...) kiáltanak, és úgy érzik kihasználnak minket itt Angliában. Én ismerek itt olyan családokat akikkel jobban elbánt a balsors mielőtt idekerültek és ők mégis tudnak pozitívan gondolkodni és kihozni minden jót az itteni életükből. Miért nem tudnak a napfénynek örülni anélkül, hogy azt mondják...nem elég meleg, nem elég fényes és a felhők is folyton eltakarják...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése