Mióta kijöttünk, tehát két éve nem vezettem autót. Baloldal, jobbkormány, fordított közlekedés, örültem hogy Tibi megtanulta. Ráadásul itt vidéken olyan keskenyek az utak, hogy ami Magyarországon még egysávosnak is alig volt mondható, az itt komoly kétsávos forgalmú út, ahol buszok, kamionok is járnak.
Mindig mondtam, hogy majd majd, én is fogok, csak majd később, egy kisebb autót ami elfér egy egérlyukban is stb. Tavasszal volt az autó műszaki vizsgája, amin sikeresen átment miután kétszáz fontot ráköltöttünk. Tibi vett egy motort és úgy döntött, hogy azzal jár be dolgozni mert parkolni is könnyebb és az üzemanyag is sokkal olcsóbb. Tehát az autó maradt otthon. Az egyik reggel szédületesen rossz idő volt, ömlött az eső, fújt a szél és a gyerekeknek suliba kellett menni, ráadásul szegény Debinek és Szulának elég messze volt a suli. Szóval úgy gondoltam, hogy most itt az idő, mi az nekem? Beülök, vezetek...
A mechanikus dolgok cseréjére könnyen átáltam, tehát a váltó a másik oldalon és nagyjából megjegyeztem, hogy nekem mindíg az út közepén kell lennem -mármint a vezetőoldalnak - akkor biztos a baloldalon maradok. Őszintén szólva nem fért volna egy zabszem se az ülepembe, de túléltem megcsináltam, aztán még dolgozni is elmentem. Hazafelé amikor már kezdtem hátradőlni hogy profi vagyok éééén itt is, ki kellett kerülnöm egy ott parkoló terepjáró amikor szembe jött egy emeletes busz, de amikor elindultam valahogy rosszul számoltam és nem elég nagy ívben kerültem ki és nekipattantam a terepjáró lökhárítójának. Gyorsan kiszálltam de komolyabb baj nem volt se az én se a terepjáró lökhárítóján. Így folytattam az utam és egyszercsak valami furcsa csikorgó hangot adott az autó emellett iszonyatos gumiszag volt. Kiszálltam de nem láttam semmi problémát. Aztán otthon vettük észre, hogy az egyik kerék egyenesen áll a másik meg egy kicsit kifelé, tehát valószínűleg a szervízben állítanak rajta és akkor minden ok. Online időpontot kértünk és kifizettük a munkadíjat. Amikor felemelték az autót azonnal le is engedték és elmondták,hogy ennél nagyobb a baj, ki kell cserélni az egész tengelyt, ami a két első kereket köti össze vagy mi, én ehhez nem értek. Csak azt láttam, hogy az anyag és munkadíj 460font...
Ezek után úgy döntöttem, hogy nem ülök autóba, mert nagyon rossz érzés volt, hogy miattam az én bénaságom miatt muszáj nélkülöznünk az autót hosszú hetekig.
A következő próbálkozásom két nappal ezelőtt volt, mert hasonlóan kegyetlen idő volt és nem nézhettem hogy a gyerekek a még messzebb lévő suliba a vizszintesen eső tornádószerű esőben gyalogoljanak. A rettegés amit éreztem semmihez se fogható. Én egy bátor nő vagyok, felmászok magas fákra, sziklára, szembeszállok akárkivel, de az a rettegés, hogy elférek e az úton vagy sem, iszonyatos volt. A lányok irányítottak, hogy ok, ok anya, most jó, túl közel mész...most mehetsz, jó vagy... stb. Szép lassan mindegyiket kitettem a sulijánál aztán kétszázas pulzussal mentem a melóba, ahol a kiszálláskor vettem észre, hogy defektes az jobb első...
Szerencsére rendesek a kollégáim és kicserélték pótkerékre és délután hasonló remegő térdekkel indultam haza, remélve,hogy ez az autó, ami szemlátomást nem szereti ha én vezetem, hazavisz és többet hozzá sem nyúlok esküszöm!
Ma viszont offos voltam. Általában úgy szokott lenni, hogy Tibi hazaér kb. fél négykor és átül az autóba, hogy a lányokat összeszedjük, vagy én lemegyek előre és elindulok Aisával és útközben összeszed minket, de ma nagyon megázott szegény reggel a motoron és elképzeltem, hogy még utána vissza kell ülnie az autóba, ahelyett, hogy ledobna mindent és a forró zuhany alá állna, így erőt vettem magamon és beültem az AUTÓBA ami ENGEM NEM SZERET. Gondoltam, hogy ne csak extrém körülmények között legyen muszáj a vezetés hanem napsütéses időben is próbáljuk ki. Nem mondom hogy nem úgy vezettem aki mögött káromkodnak még a hidegvérű angolok is... Még én is rosszul vagyok az ilyen lassú bizonytalan vezetőktől. De inkább lassan mentem, mint meggondolatlanul esetleg elrontok valamit és kárt teszek valakinek az autójában. Rám is dudáltak néhányszor, igen... De legalább összeszedtem a lányokat, akik nagyon örültek nekem és megdícsértek, hogy ez az anya! Ügyes vagy! Szereznem kell egy L azaz learn (tanuló) vezető matricát, hogy elnézőbbek legyenek velem a mögöttem sietni kívánók. De ha más megtanult én miért ne?
Az álmom egy kis Mini, amilyen Mr.Bean-nek is van... Olyan itt nagyon sok fut az utakon. Csak sajnos elég drága még a 10-15 éves példány is belőle. De majd egyszer nekem is lesz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése