Öt év után otthagyom a szállodát. Nem mondom, hogy könnyű a megszokottból kilépni, de muszáj. Az utóbbi két hónapban bevállaltam plusz két mellékállást, hogy kiegészítsem a részmunkaidős fizum, de fizikailag képtelenség három felé rohanni mindennap. Hajnali fél hatkor két órát takarítok az egyik közeli szórakozóhelyen, majd kilencre megyek a szállodába és ötkor pedig két óra irodatakarítás. A hajnali meló a legnehezebb, de ha váltás van a szállodában akkor együtt a kettő, teljes végkimerülés. Zombi vagyok mindennap. Írni sincs kedvem, erőm. Ezt a posztot is már harmadszor kezdem el egy héten belül. Nincs egyszerre mindhárom helyen szabadnapom, és így nehéz kipihenni magam. És ugye még itt az itthoni főzés, satöbbi. Persze mostanában a család sokat levesz a vállamról, de azért mégis van valami. Azt nem tudom még, hogy helyesen döntöttem, de szerintem igen. Nyolc órás munkám lesz egy care home-ban, ahol a folyamatos képzés is biztosított.
Igen, cidrizek, hogy menni fog-e vagy sem.
Nem a fizikai munkától félek, mert ez eddig sem okozott problémát.
Inkább, hogy az angol tudásom elegendő lesz-e, hogy érteni fogom e a kollégáim, és az ott fekvő idős embereket? Hogy lesz elég lélekjelenlétem, ha valami váratlan dolog történik? Hogy vajon meg tudom szokni azt, hogy a legtöbb lakó nem hazamegy, hanem jobblétre szenderül...
Ezekre a dolgokra majd később válaszolok. A lányaim lelkesednek, hogy anya végre nem takarítani fog, hanem egy apró fokkal feljebb lép, így ötvenéves fejjel.
A szállodában a legnagyobb káosz közepén jött meg a levél a leendő munkáltatómtól, ami feltételezem a referencia kérés okán érkezett.
A főnöknőm ma utazott haza Portugáliába, mert tegnap jött a hír, hogy az édesanyja állapota rosszabbodott a kórházban. A néhány hónapja felvett helyettesítő kolléganőnk kilépett, mert kevés volt az óraszám és talált valami jobb lehetőséget. Az egyik kolléganőm szabadságra megy, én meg kilépek néhány héten belül. Ezekre a jó hírekre jött vissza a manager a szabadságáról. Nem láttam túl boldognak.
De végre itt a tavasz (megjegyzem ebben az évben jól elkésett), de állítólag jövő héten már nyár is lesz. Sajnos lemaradok róla.
Én is örülök, hogy váltasz, és remélem könnyebb lesz majd így, jobban tudod ütemezni az életed, a szabad nap az szabad nap lesz, és tudsz majd pihenni, nem csak azzal foglalkozni, hogy jaj, de azért rohannom kell a másik munkába.
VálaszTörlésA care home - mikor megfordult a fejünkben hogy mi is kiköltözünk bennem is felmerült ez a munka, mint lehetőség. Én bevallom elvetettem.
De! Anyukám harmadik hónapja él otthonban. Elég zsúfolt, átmeneti otthon a végleges felé, így bizony amikor meglátogatom sok-sok idős, magatehetetlen, vagy akár teljesen elborult idős emberrel találkozok. Az első egy-két látogatás alkalmával ez bizony elborzasztott. Sőt, az első alkalom konkrétan mellbe vágott. Viszont mára már egyáltalán nem zavar.
Szóval azt kell mondjam meg lehet szokni, és nem csak eltűrni.
Nem gondolom, hogy történhet olyan dolog, amivel ne tudnál majd megbirkózni. Egyrészt nem leszel egyedül, hiszen több gondozó is ott lesz. Másrészt, felneveltél 3 gyereket. Érhet még meglepetés? Gondolok itt sérülésekre, betegségekre, de lelki nyafikra is.
Szóval szerintem ezen ne parázz. Bele fogsz jönni, el fognak fogadni és minden rendben lesz.
Azt hogy nem mennek onnan többé haza, biztos nehezebb lesz elfogadni. De majd menni fog az is.
És végül az angol tudásod. Szerintem ezen se aggódj. Ott élsz már évek óta, biztosan van annyi tudásod hogy kommunikálhatsz vele. Max. ne szégyellj visszakérdezni. Ha kell többször is.
Szurkolok, de tudom hogy ügyes leszel, és még ha nem is könnyű meló ez sem, mégis jobb lesz neked!
Hajrá!
Gabi
Köszi szépen! :)
VálaszTörlésSzia! En vagyok,aki nektek adta volna a csivavamat,ami miatt azota is lelkiismeretfurdalasom van.Meg is koszontem a valaszodat,el is kuldtem,de valahogy megsem jelent meg!Na mindegy,a lepcsok miatt tenyleg nehez lett volna neki!Es azota mar nem is gondolkodom ilyesmin.Egyszeruen imadjuk ot!Szoval a care home munkaval kapcsolatban szeretnem,ha valamit tudnal! En 5 evig csinaltam.Ez a munka fizikailag is,de foleg mentalisan nagyon kimerito.1-2-3 evig csinalhatod,de utanna kiegsz.Talan annal jobb lesz,mint amit most csinalsz,de higgy nekem,nem az angoloddal,nem a hozzaalasoddal,nem a munka nehezsegevel lesz bajod,(mindenbe belejossz par heten belul)hanem azzal,hogy ahhoz,hogy keressel,marmint megerje ott dolgozni,tobbet kell vallalnod,mint heti 3-4 nap.Es ez egy ido utan mar nagyon megterhelo lesz,barmennyire is probalod lelkiismeretesen vegezni a munkad.Turelmetlen leszel,kimerult,es nem fogod toleralni a pacienseid indokolatlan kivansagait.De rajta,probald meg,kivanom neked a legjobbakat!
VálaszTörlésSzia Ibolya! Köszönöm szépen, hogy megosztottad velem a tapasztalataid. Nem könnyű bizony, és félek is picit ettől, de elég erősnek érzem magam egyelőre. A mostani helyzetemhez képest fizikailag biztosan kevésbé lesz megterhelő. Három munkahelyet hagyok ott ezért az egyért. Teljes munkaidőben fogok dolgozni, tehát heti öt napot, nyolc órában. Remélem nem kell többet vállalnom. Mindenképp le fogom írni a tapasztalataim a későbbiekben. A kutyussal kapcsolatban pedig, sajnos nem láttam a válaszod. Az elküldött válaszok azonnal megjelennek itt, nem állítottam be szűrőt. Mindenesetre köszi hogy válaszoltál :)
Törlés