Patkány a szárítógépben I.

Hogy ne teljenek napjaink unalmasan a kijárási korlátozás ideje alatt, szerencsére akad néhány jelentkező, aki kissé felpörgeti a vérkeringésünket és duplájára emeli pulzusszámunkat. Igaz, én naponta dolgozni járok az öregek otthonába, és már Debike is elkezdett újra bejárni a munkahelyére, de az otthon maradottaknak mégiscsak monoton telnek az órák, napok. Két napja történt, hogy este tízkor bementem a háztartási helyiségbe ( itt a mosó- és szárítógép van, valamint a másik oldalán az óriási térelválasztó szekrény, ahol a ruháinkat, s mögötte pedig az egyéb kacatot tartunk, amit máshová nem igazán tudnánk tenni).
Furcsa, idegen szag csapta meg az orrom, ami nagyjából a szennyvízcsatorna és szeméttelep elegye. Sokszor előfordul, hogy a mosógépen keresztül lehet hasonlót érezni, amikor a lefolyóból visszajön a szag, de ez inkább nedves időszakban szokott előfordulni és korántsem ilyen drasztikus, mint amit most éreztem.
Átraktam néhány ruhát a szárítógépbe, hogy reggelre kész legyen. Két hónapja cseréltük le, mivel a régi elromlott és az belső keringetésű volt, ez pedig sokkal gyorsabban szárítja a ruhákat mivel a meleg, párás levegőt kivezeti  a szabadba.  Örültem, hogy lecseréltük a régit, hiszen ez sokkal gyorsabban szárít, és a ruháknak is jobb illata marad. A kivezető nyílásról azonban hiányzott a rács, és meg is beszéltük, hogy azt majd pótolni kell. Ebben maradtunk.
Tehát átraktam a ruhákat a gépbe, és beindítottam, de egy tized másodperc múlva sebesen ki is kapcsoltam, mert valami akadályozhatta a dob elindulását és furcsa zörejek hallatszottak. Azonnal lerohantam Danhez, aki sokszor segített már az előző gép hibáját kijavítani vagy legalábbis megoldást találni a bajra. Mondta, mindjárt jön, addig visszamentem, és kinyitottam a szárítógép ajtaját,  kivettem a szűrőt, ám ebben a pillanatban még erősebben éreztem a szagot és megpillantottam a szűrő alatt valami sötét izét, ami nem mozdult, de tudtam, hogy  nem lehet más, mint egy patkány (mostantól nevezzük Lajosnak) Semmiképp sem egér, hiszen az jóval kisebb. Tibi néhány nappal azelőtt pont az úton átbicajozva lefotózott egy szabálytalanul átfutó szürke, dagadt egyedet, szóval realizáltuk, hogy itt a közelben is néha előfordulhatnak. Felmentem Tibihez is és már ketten jöttek átvizsgálni a terepet, hol lehet Lajos. Kihúztuk a szárítógépet és eltávolítottuk a falból a műanyag csövet, amelyen keresztül kiáramlik a meleg levegő. A csőben találtunk vérnyomokat, a szárítógépben viszont nem láttuk már a sötét sziluettet, ezért úgy gondoltuk megsérült, de felmenekült ahol jött, vagyis a csövön keresztül a szabadba. Gyorsan leragasztottuk a cső kivezető nyílását és kint pedig a bevezetőt, valamint a szárítógépen is a lyukat.

Lajos osztálytabló fényképe

Úgy döntöttünk, valószínű, hogy a mostani helyzetben kevesebb élelmet találnak kint Lajos rokonai, így bemerészkednek a házakba is. Én soha azelőtt nem tartottam kaját a háztartási helyiségbe, de mivel az most leghűvösebb krumplit, gyümölcsöt vittem le, és egy kosárban ott tartottam amikor ez a koronavírus mizéria elkezdődött. (upsaid down házunk van tehát a bejárati szinttől lefelé kell menni a szobákhoz és a háztartási helyiség a másik, föld alatti rész mellett van így jó hűvös)  Aztán rájöttem, hogy gyümölcsöt mindig tudok venni, de a krumpli még nem fogyott el amit hetekkel azelőtt vettem. Ezt szagolhatta ki Lajos, és egy jobb élet reményében beköltözött hozzánk.
Tanakodtunk, hogy lehetne kitisztítani a gépet belül, de  esély sem volt, hogy odaférjünk azon helyekhez, ahol Lajos megfordult, sőt vérzett, talán be is pisilt félelmében, ki tudja. Így aludtunk el, mindenféle szép, tündérkés álmunk volt láthatatlan repülő patkányokról. Reggel kipihenten ébredtünk (nem). Én mentem dolgozni, a többiek meg próbálták kitalálni mi legyen a szárítógéppel. Délután, miután a Curry's call center azt mondta, hogy ilyen meghibásodást, vagy belső szennyeződés eltakarítását nem vállalja a szervíz (pláne a jelenlegi helyzetben) úgy döntöttünk, hogy veszünk egy másik gépet, nem volt olyan horrorisztikus az ára, de van két olyan férfi is a házban akik túl higiénia mániások, valamint a gép hozzáférhetetlenségéből adódóan kétséges lenne a fertőtlenítés. És az a szag... Lajos szaga még mindig ott van a gépben. Mondtuk, egyszer élünk, most úgyse költünk másra, csak kajára. Ne nevessetek ki érte. Ebben maradtunk, az új szárító kedden érkezik, a "régit" pedig elviszik. Majd néznek nagyot, hogy a "régi" sarkain még ott az eredeti lefóliázás amit két hónapja nem szedtem le. :P
Persze majd nekünk kell kivinnünk és behoznunk a másikat, mert most nem jönnek be a lakásba a hórukkemberek.