2020. április 6., hétfő

Még mindig szép az idő

Teljesen el vagyok kényeztetve :) Szula rakott krumplit készített a minap, Debike pedig baked chicken-t (nemtom hogy van magyarul) most pedig banánkenyeret süt. Még jó, hogy néha dolgoznom kell, mert esélyes így is hogy hízok néhány kilót, de ha csak itthon ülnék, akkor karantén végére alig férnék ki az ajtón.  A helyzet egyébként változatlan. Az idő gyönyörű, de akinek van egy kis esze, az otthon marad. Persze a napi egy kijárást sokan kihasználják, futnak, bicajoznak, fociznak, kutyát sétáltatnak. Persze van, aki túlzásba viszi, és összejön a barátaival valamelyik parkban. Sajnos itt Torquay-ban nincs elég rendőr, hogy ilyenkor fülöncsípjék az ebadtát, mert valószínű, hogy az illetőknek nincs közeli s távoli hozzátartozója, aki keményen dolgozik a kórházban, vagy épp ott haldoklik mert a vírust elkapta. De még így is azt mondta ma az egészségügyi miniszter, hogy nem emelkedett meg a kórházba kerülők száma, tehát azért nagy része az embereknek józanul gondolkodik és otthon marad, így segít megállítani a vírus terjedését. Talán hamarosan mindenki megérti, hogy ez fontos.




Megjelent az Agenda kiadónál a Tania második könyve, kapkodják mint a cukrot :D (nem) De azért jó lenne. Az új könyvem közben elküldtem a kiadónak, aki elolvasta a szinopszist és úgy tűnt, tetszik neki. Talán nyáron megjelenhet, feltéve, ha megtalálom hozzá a megfelelő címet :/
 Ma megláttam a párizsi Sacre Ceour-ről egy fantasztikusan szép képet, és eszembe jutott a két éve elkezdett regényem, amelynek persze már megvan a címe " A tükör " és ezen a helyen kezdődik a történet. Lehet, folytatom. Most úgyis olyan elveszettnek érzem magam írás nélkül :)









Ma találkoztam Mariannal a melóhelyen. Hiányzik, hogy nem tudunk sokat dumálni, mert ugye ez melóhely. Máskor ilyenkor már elmentünk a Breakwaterbe kajálni meg Pimms-et inni, most meg, semmi :( Remélem hamarosan lesz lehetőségünk. Azt mesélte, ma van Neisha (az egyik idősebb nővér) születésnapja. Véletlenül tudta meg, mert soha nem mondja, fogalmunk sem volt eddig hány éves lehet, csak úgy saccolgattunk. Szóval Neisha ma hetven éves, de nem dolgozott a héten. Vettem a kettőnk nevében egy kártyát meg két csomag vegyes magos izét (mert folyton ilyeneket eszik) akácmézet (nem jutott jobb az eszembe, mert a csokira allergiás, virág az meg most veszélyes lenne) és leraktam az ajtajába. Később írt Mariannak, hogy megtalálta és jólesett a meglepetés :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése