Lajos visszatér!

Másnap reggel lementem, hogy bepakoljak a mosógépbe ekkor vettem észre Lajos nyomait újra a földön, a szennyestartóban és az ajtó sarkában, ahol a pvc padlót megrágta. Felhátráltam a nappaliba (ami két emelettel feljebb van, úgyhogy nem volt könnyű) és elújságoltam a jó hírt: Lajos még közöttünk van! Tibi meggyötört arcába néztem aztán közöltem a jó hírt Dannel is. A két férfi megvizsgálta a terepet majd különféle stratégiákat kezdtek kidolgozni. A falon betömött lyukat Lajos vidáman kirágta, valamint a szárítógépen lévőt is. A legkézenfekvőbb az volt, hogy felhívjuk az önkormányzat által üzemeltetett köztisztasági céget, akik az online oldalon azt hirdették, hogy ha ilyesmit észlelünk, akkor ingyen és bérmentve kártevőmentesítenek.
Persze kivéve, ha koronavírus miatt le van zárva minden. Tehát fel sem vették a telefont, és nem válaszoltak az email-re. Hiába  is ecseteltük, hogy Lajosnak kissé fura, kínai akcentusa volt vuhani tájszólással, valamint köhécselgetett, nem hatotta meg őket.
 Mi azonban gyors megoldást kerestünk, hiszen nem akartunk  Lajossal a lezárás végéig lakótársi kapcsolatban élni. Büdös is és mindenhol otthagyja a névjegyét, mellesleg láttam a busa fejét a szárítóban, úgyhogy kösz, de nem szeretnék találkozni szemtől szembe vele, mondjuk éjszaka amikor kibotorkálok a mellékhelyiségbe. Tehát kerestünk egy vállalkozót, aki másfél órán belül ki is jött csapdával és jótanácsokkal felszerelkezve. Időközben megtaláltam a szekrényben egy nejlonszatyrot, amiben voltak a húsvéti édességek és néhány csomag keksz (oda szoktam dugni, ha nem akarom, hogy a lányok megtalálják. A konyha túl kicsi ehhez, sajnos) Természetesen a húsvéti csokik már régesrég elfogytak, de a két csomag kekszet a zacskóban hagytam, azonban most csak a fele volt meg, a zacskó is meg volt rágva. Az kártevőírtó aztán megtalálta a másik felét a csomagnak szétszórva a szekrény mögötti tároló részben.

Lajos arca, amikor bejelentettük,
nem hosszabbítjuk meg a szerződését

Két csapdát helyezett ki, közben a landlord is tiszteletét tette és rácsot hozott a szellőző köré. Persze a kártevőírtó mondta, hogy jó lenne ha nyitva hagynánk a lyukat, hiszen mi ezt Lajost akarjuk megfogni, aki intelligens egyed és ha már szólt a családnak, akkor azok bármi áron is, de valahol be fognak jutni a házba, ha nem a lyukon akkor más, lehetséges bejáraton, hogy élelemhez jussanak. Jó lenne, ha a lyukat használnák, mert ennek a végén várja őket a csapda, viszont máshol nem számítunk rájuk. A landlord ezt az ötletet elvetette és feltette a rácsot. Tibi bekapcsolta a kamerát, amit még azért vettünk, hogy a kutyát figyeljük itthon, és felvételre állította, vagyis ha mozgást érzékel, akkor bekapcsol és felveszi amit lát.
Ebben a miliőben hajtottuk álomra a fejünket. Reggel, mielőtt lementünk volna, megnéztük a kamera felvételeit, de nem vett fel mozgást. Azt gondoltuk Lajos kinn rekedt az éjszakában. Így se rossz. Majd mikor lementünk és megnéztük a csapdákat, a szekrény mögött megtaláltuk őt. Szorult helyzetére való tekintettel igen rossz állapotban volt.
Lajos már nincs közöttünk, de remélem a családja nem látogat meg minket leróni a végtiszteletét. Senkinek sem ajánlom a patkány tartást, mert nagyon költséges. A mi számunkra mínusz egy szárítógép (15O font) kártevőírtó (13O font) és a szőnyegtisztítás költsége (25 font), nem is beszélve a folytonos aggodalomról az egészségi állapotukat illetően. Szóval, inkább fogadjatok örökbe egy kutyát...