December hava

Egy hete, hogy leesett az első hó. A múlt hétvégén az első dolgunk, hogy elrohantunk a tőlünk kb. 2 megállónyira lévő Szépjuhászné-hoz, a gyerekvasút állomásához, ahol borzasztó gyönyörű látványban volt részünk, mert mindent szűzhóMentésborított... Hóangyalka, hóember hóminden készült. Készült még vasárnap a lakóház udvarán egy hómaci, ami Debike szerint Haribo maci volt. A hét úgy ahogy eltelt, latyak, eső, hó minden volt. A suliban ma Hanuka második napján pénteki közös gyertyagyújtás volt. Aisa szerepelt az osztályával, nagyon aranyosak voltak énekeltek és táncoltak. Hétvégén Hanukavásár lesz a suliban, arra készülünk. Szuláék osztálya büfét csinál, Aisáék saját készítésű ajándékokat adnak el. Én pudinggal készülök a Gesztenye büfébe.
Gergő végre kapott hajót és 5 hét várakozás után tegnap elrepült Londonból Tenerifére, ahol csatlakozik a Costa Concordia legénységéhez. Sajnos így sokkal kevesebbet fogunk hallani róla, de reméljük minden jól megy majd. Timcsi írt, hogy elloptak tőle 200 eurót, szégyen, hogy egy ilyen hajón ez előfordul. Szegénynek épp most kezdett egy picit jövedelmezni a munkája. Azt írta januárban egyszerre fog kikötni a Costa Magica és Costa Concordia és találkozik Gergővel. Szegénykéknek azért biztos rossz lesz a családjuk nélkül karácsonyozni. Drukkolok nekik, hogy minden jól menjen és sok pénzt keressenek. Magunknak is hasonlókat kívánok, remélem a 2011 egy picit jobb lesz anyagilag mint ez az év. A kis bulldogunk szárazra került, a BLYC bezárt, és ki sem nyit jövőre. Új kikötőt kell találnunk és persze olcsót.

Hosszú hétvége

Szombaton Aisa 7. szülinapját ünnepeltük a szűk családdal. Nagyon szép kis tortája lett, és most kipróbáltam az étcsokis pudingot tölteléknek és isteni lett!! Kívülről rózsaszín marcipán borította. Kár, hogy gyorsan elfogyott... Jövő hétvégén tartjuk a barátaival a szülinapot. Debi és Szula fogja megszervezni a programot a gyerekeknek.
Vasárnap gyönyörű napsütéses idő volt, kimentünk Dédihez a temetőbe, majd megnéztük Kána nagypapa sírját is, ahol Tibi apjával találkoztunk és Erzsivel. Nagyot sétáltunk és délután már csak lustálkodtunk.
Hétfőn kirándultunk a János hegyre, bár korántsem volt olyan idő mint előző nap de azért nagyon jó levegő volt.Kétszer mentünk fel a Szépjuhásznéhoz: egyszer autóval (nem volt parkolóhely) másodszor pedig busszal, mert megszavaztuk, hogy menjünk vissza a három buszmegállónyira lévő otthonunkhoz. :) Bosszantó viszont, hogy majdnem többször átgázoltak rajtunk a hegyről (meredek ösvényeken) leszáguldó kerékpárosok, szédületes, hogy már itt is félni kell az embernek.
Az Erzsébet kilátó legtetejéről csodáltuk meg a panorámát, aztán már korgó gyomorral lesiettünk a buszhoz amit el is értünk egy kis futással. A lányok mégsem tikkadtak ki eléggé mert egész délután százon pörögtek, ha nem veszekedtek éppen akkor annyira jól játszottak hogy zengett tőlük a ház. Hatkor Debike elment "dolgozni", mert ő már pénzt keres. Két kis uszkárt sétáltat hetente kétszer, ezzel keresi meg a nasira, mozira valót.

Születésnapom

Hát ezt a napot is megértem, bár nem igazán vártam. Mégis nagyon kellemes meglepetés volt, hogy Debikém mire hazaértem finom kávéval, gyertyával várt. Szulamittól egy nagyon szép nyakláncot kaptam (még hétfőn vette az ásvány kiállításon, és titokban tudta tartani), Aisától pedig egy nagyon szép rajzot. Debike még előző nap vett egy képeslapot, ami 1968 fontos eseményeit mutatja be és egy finom csokit. Nagyon jól esett! A munkahelyemen is sokan felköszöntöttek, Szöszi már korán reggel egy nagy doboz finom csokis keksszel várt! Jól esett mindenkitől!




Szombaton az egész család köszöntött. Függetlenül attól, hogy szörnyű hisztis hangulatom volt, azért tudtak kezelni. Hiába 42 év...

A legkisebb családtagunk

Viki kukackája, ahogy ő nevezi: 10 cm és 12 hetes

Kis-hárshegyi sétaficka

Pénteken még szép idő volt, uccu munka után összeszedtem a két kisebbet (Debi túúúl lusta volt a sétához) és a Szépjuhásznénál felsétáltunk a Kis-hárshegyi tanösvényen a kilátóhoz. Olyan igazi kora őszi langyos idő volt, a nap átsütött a leveleken, és még nem volt tumultus a Kilátónál mert hétköznap volt.

A tesóm

Annyira büszke vagyok a hugomra, érzem, hogy nagyon jó anyuka lesz és felelős szülő!

A gondolatok teremtő ereje

Gyökeres változás kell az életfelfogásomban, mert ez a folytonos aggodalmaskodás és a gondokkal való küszködés teljesen felemészt fizikailag és lelkileg. Sokkal okosabb emberek nálam ezt már felismerték. Nem szabad folyton a gondokra gondolni és azon aggodalmaskodni, hogy mi lesz ha..., hanem inkább arra kell gondolni, mi az ami most jó az életemben és mit szeretnék elérni? A pozitív gondolkodás bevonzza a számunkra fontos dolgokat, amiből hasznunk származik. Már három hónapja minden reggel meghallgatom Balogh Béla meditációját a pozitív gondolkodásról. Minden reggel... Igazából nem is mindíg figyelek a mondatok értelmére. Azt írta, hogy elég ha a tudatalattink figyel rá és berögzül egy idő után. A mások felé jóindulattal fordulás, az önmagunk felé gyakorolt megbocsátás, a pénz szeretete (igen a pénzé, hiszen kell, szükségünk van rá, mert minden gond és aggódás ebben gyökeredzik sajnos), azt hogy szeressem a munkám, és élvezzem minden percét. Pár hónapja feliratkoztam egy hírlevélre a számmisztika.hu oldalon Schilling Péter küldött ingyenes elemzést a születési dátumom alapján. Azóta folyton küldik a hírlevelet, amelyekben jótanácsokkal látnak el, én meg olvasás nélkül dobom a kukába... de most beleolvastam és rájöttem, hogy el kell olvasnom és meg kell fogadnom a tanácsokat, mert nincs más választásom: ki kell próbálnom!

Néhány kérdés ami segít megtalálni az életemben az igazi értékeket:

1. Mi a három legfontosabb célom amit szeretnék elérni az életedben?

Nekem az egyik legfontosabb célom az anyagi biztonság elérése a családomban, a második a gyerekeim megfelelő oktatása a harmadik pedig egy számomra megfelelő munka amivel jól keresek, szeretem csinálni és akkor már vissza is kanyarodtunk az első célhoz :)

2. Mit csinálnék, ha nyernék 1 milliárd forintot a lottón?
Jesszus, rögtön kifizetném az adósságaimat és azok adósságait akiket szeretek. A Tibivel közös terveinket megvalósítanám: vennénk egy szép nagy hajót, és bejárnánk vele a világot miközben a lányaink a világ minden táját megismernék!

3. Mit csinálnék, kikkel tölteném az időt, ha megtudnám, hogy csak 6 hónap van az életemből?

Hát, ez elég nehéz, mert az első gondolatom az volt, hogy kilépnék a munkahelyemről, mert minden itt töltött idővel kevesebb lesz az a 6 hónap. Természetesen a családommal tölteném a hátralévő időmet, megkeresném a tesóim, elmennék az apámhoz, ha még él és megbocsátanék neki azért, hogy sírba kergette az anyámat.


Ha ezeken a dolgokon elgondolkodom esküszöm felvillanyozódom és úgy érzem az első kettőt tényleg meg tudom valósítani (a harmadikról nem is akarok gondolkodni, mert szeretnék legalább 80 évig élni). Egy kezdő lökés kellene, de azthiszem a kezdő lökés itt van az agyamban, a gondolataimmal tudom pozitív útra terelni mindannyiunk sorsát. B.B. is azt mondja, hogy a gondolatainknak teremtő ereje van...

Végre egy örömhír!

A kishugom Viki babát vár!! A legjobban annak örülök és annyira büszke vagyok, hogy én vagyok az első aki ezt megtudta! Nagyon remélem, és kívánom, hogy minden rendben legyen és jövő tavasszal anyuka legyen a tesóm!
Szulát hazahoztuk a táborból tegnap látogatás után. Nem azért mert nem érezte magát jól, mert már belerázódott a táboréletbe, hanem mert még mindíg meg van fázva és az esős időszak még jobban megnehezíti a kilábalást a felfázásból. Most otthon van, de mivel az idő vacak, ennek sem tud igazán örülni. Talán egy jó könyv majd kihúzza a rosszkedvéből. Tibinek mondtam, hogy délután vegyen magának egy könyvet a Libriben a zsebpénzéből. Debike töretlenül jókedvű, nem akart hazajönni, a tegnapi szülő-gyerek találkozón nagyon jó kis műsort hoztak össze. A kupolának nevezett helység olyan mint egy cirkusz, szemben egymással lépcsőzetesen emelkedő padok veszik kőrbe a "porondot" szemben a gyerkőcök alulról felfelé korcsoportok szerint egyforma fehér Szarvastábor pólóban. A 2010 jelszó a póló hátulján "Just Jew it!" :) Nagyon ötletes. Másik oldalon a szülők ücsörögnek mindenki próbálja kibökni, hogy hol van a sok egyforma fehér póló közül az ő gyereke. Mellesleg minden gyereknek térdig ért az "S" méretű póló, sőt volt olyan 7 év körüli kislány,akinek a bokájáig :) Először tapspróba jobbról, majd balról, majd a különböző korcsoportok név szerint Galil, Golan, Negev közös műsorai: közös tánc éneklés egyebek következtek. Nekem mindíg elszorul a torkom az ilyen alkalmakkor és meghatódom, annyira megindító az a sok gyerek ahogy egyszerre kiált vagy énekel. Nagyon jó volt. A szülők között Somló Tamás, Ungár Anikó, Zsoldos Gábor is ott volt.

Szarvas tábor és egyebek

Nem a legnyugisabban telik ez a hét sem. A táboros csajok naponta telefonálnak. Főleg Szula, első nap fájt a hasa,aztán a feje, míg később hányingere is volt... Nem tudom eldönteni, hogy ez most táborundoritisz vagy tényleg baj van. Már kétszer volt a táborban a dokinál... Szerintem én is lehetnék tábori doki ezzel az erővel, de kissé színesebben adnám meg a diagnózist ifjú

betegeimnek, mert a mostani mindíg csak azt mondja - "igyál sokat gyermekem". Mindenre ez a jó gyógymód. Azért már fél napja nem fájt senkinek semmije, talán kibírják a hétvégéig. Ma Szula lovagolt, talán ez jótékonyan hatott a bajaira. Debike pedig hennát festett magára, mert valami indiai project-be fogtak a többiekkel. Egyébként ő sokkal jobban élvezi a tábort mint tavaly. Saját elmondása szerint lazább így, hogy nem kell állandóan a barátait figyelni, nehogy valamiből kimaradjon, mert új barátokat szerzett és most biztos nem alárendelt szerepet kapott. Persze ezt csak suttogva merem mondani. Sokszor alábecsülik, pedig okosabb és diplomatikusabb mint néhány nála nagyobb lány...

Aisa hiányolja őket, napjában többször elsírja magát, hogy hiányzik a Szula meg a Debi. Ilyenkor a közösen készített Hiradójukat kell megnéznie és jobb kedvre derül.

Apával már elmentek moziba, Burger King-be, kirándulni, de hát mégiscsak a tesók hiányoznak neki nagyon... Pedig többször undokok mint kedvesek. Jó dolog a mobiltelefon, de néha azért jobb lenne, ha nem lenne, mert minden kis apró dolog miatt felhívnak a lányok. Persze jó tudni, hogy mi van velük. De ha Szula felhív, hogy anya fáj a hasam és öt perc múlva el is felejti, de én egész nap ezen rágom magam... 1980-ban amikor Szilvásváradon voltam 10 napig táborban ezermillió bajom volt, többek között az, hogy minden reggel megmásztuk a Gerena hegyet és ezért izomlázam volt. Vagy beömlött a víz a sátorba, vagy bekentem véletlenül kullancsriasztóval a számat is és iszonyúan csípett... de csak utólag tudtam elmesélni anyukámnak, aki szerintem örült,hogy nem azonnal hívtam fel telefonon, mert halálra aggódta volna magát. De persze az az én időmben volt :))

Az a jó kis csajszi a baseball sapkában, piros nyakkendővel a nyakamban, én vagyok 12 évesen (mellesleg a nővérem által gyártott lila alapon fehér pöttyös fürdőruhában :)

indulás a táborba

Debi és Szula ma indult a szarvasi táborba két hétre. Elég nyomorultul éreztem magam egész nap, mert a reggeli indulást túlbonyolítottam. Nemhiába mondtam valamelyik nap a lányaimnak, hogy a pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve. A hét busz közül persze, hogy Szula a hármas számú a barátnője Anna pedig egy másik buszba került. Úgy sajnáltam Szulamitot, megpróbáltam kicserélni őt, hogy oda kerüljön ahová a barátja, hiszen először indult Szarvasra és annyira beleélte magát hogy a barátnőjével utazik... Először azt mondták, hogy Anna a 4.sz. buszban van, erre átvittem oda, kiderült hogy mégsem, így végignéztem még három buszt, amikor is már indult a konvoj... Végül tudtam meg hogy a 7.sz. buszban volt Anna, de Szula maradt a 4.sz.-ban. Elsírtam magam az integetős búcsú után Kata előtt (Anna mamája), mert olyan szerencsétlenül éreztem magam, annyira szerettem volna, ha Szula jól érzi magát, persze én mindent elrontottam. Szegény Debikémtől is az utolsó pillanatban tudtam elbúcsúzni, annyira ezzel a problémával voltam elfoglalva. Tibi még a kocsiba a földbe döngölt lelkileg, hogy mekkora hülyeség volt ide-oda ugrálni, mert így csak mégjobban stresszeltem a gyereket... persze igaza volt, de én utáltam érte őt is és magam is. Én mindíg azon vagyok, hogy az adott helyzetben a legjobb legyen a gyerekeknek, ami persze sokszor nem sikerül. Szinte kívülről látom magam, hogy mint egy hülye idegbeteg ide-oda rohangászom a gyerekkel... Ha filmben látnám, én is jól lehülyézném az anyukát. Sokkal lazábban kellene vennem ezeket a dolgokat.:( Hazafelé Aisa megjegyezte az autó hátsó ülésén: "Rémes nap ez..." Miért ? kérdeztük tőle "- mert Debi és Szula elment, ti meg veszekedtek". Hát sikerült mindhárom gyerekemnek elrontani a napját és még én is nyomorultul érzem magam emiatt. Elég elcseszett anya vagyok... Timi ha itt lennél, holnap elsírhatnám neked a bánatom és akkor Te biztos azt mondanád: Dehogyis! Szegénykém, hiszen Te jó anyuka vagy... :) és az olyan jólesne ... :'(

itthon

Nem is gondoltam volna, hogy egyszer menekülök a nyaralásból. Tegnap már olyan szinten nem tudtunk hová menekülni a 40 fokos hőségben, hogy délután hazajöttünk. Azon a zsebkendőnyi helyen, ahol árnyék volt, szorongott minden ember. A hajóban 45 fok volt, és egyszerűen nem volt egy olyan hely ahová menekülhettünk. Szulán és rajtam már a nap allergia ütközött ki, különböző helyeken . A Balaton kb 30 fokos és már a medencében sem lehetett lehülni. Most örülök, hogy hazajöttünk mert itt a lakásban még elviselhető a hőség. Ma sajnos kétszer is el kellett mennünk itthonról, egyszer a lányoknak a vasárnap kezdődő táborhoz kellett ezt-azt venni, aztán este hatkor elolvasta Debike a tájékoztatót a táborhoz, amikor is rádöbbentünk, hogy orvosi igazolást nem szereztünk be. Márpedig anélkül nem mehetnek a táborba. Gyorsan elrohantunk a XI. kerületi rendelőbe, ahol persze már nem a saját háziorvosunk volt, de szerencsére kioktatás és szájhuzogatás helyett egy nagyon kedves öreg doktornéni rálegyintett a dologra és kiadta az igazolásokat. Ez valóban hűsítő volt :))

Nyaralás a BLYC-ban

Már egy hete itt vagyunk Lellén és a Yachtclub előnyeit élvezzük.Sajnos vitorlánk még nincs, ezért a bulldog egy helyben áll és mi csak szállodának használjuk. De itt a homokos part, úszómedence, játszótér, bicaj, meleg és sok sok zöld szunyog. Amit meg lehet szokni de nehezen tolerálható. Éjszaka néhány tigrisszunyog is előmerészkedik, de szerencsére nem számottevő. A lányok néha unják, néha élvezik az ittlétet. Egyszer azt mondtam, hogy én soha nem fogom mondani, hogy "amikor én ennyi idős voltam" -mal kezdődő mondatokat, de sajnos tényleg: amikor én ennyi idős voltam, akkor elég volt a balcsi, a meleg meg az újdonsült barátok ahhoz, hogy jól érezzem magam és nem vágytam haza. A csajok viszont néha (állandóan) összevesznek, nyavalyognak... hiába az úszómedence és a balcsipart. :( Elég lehangoló, pedig azthittem, hogy ennek örülni fognak. Talán egyedül Aisa élvezi igazán, bár amikor azzal fenyegetem őket, hogy OK. akkor menjünk haza és majd se balcsi se medence, akkor örömújongással mondja, hogy menjünk,menjünk.

Aisa megtanult két nap alatt biciglizni, Szulamit hathatós segítségével. Emlékszem tavaly hetekig tologattam a partvisnyéllel, de az istennek se akart egyedül elindulni, most meg pikk-pakk megtanult.

Pénzünk nincs sok, ezért itt a hajón főzőcskézek, néha konzerv és spórolós kaják vannak. Persze nehéz így, hogy a mellettünk lévő puccos étteremből árad a sültek illata... de mindegy, azért az is valami, hogy egyáltalán így, ilyen formában itt lehetünk.

Tavaly ilyenkor Timcsi is itt volt, és mulattató volt az a pár nap amit együtt töltöttünk. Most hiányzik, sokat beszélünk róla a lányokkal. Ma is Aisa meglátott egy kék strandkendőt és felkiáltott: "anya, a Timcsinek is ilyen strandkendője van emlékszel" Téééényleg, mondtam, és valóban emlékszem :)

Ma köszöntöttük Tibit a negyvenedik szülinapján, sajnos torta nélkül meg mindenféle körítés nélkül. Jó lenne egy nagy meglepetés bulit csinálni, ahol ott lehetne az összes barátja, de basszus ez nem egyszerű, sajnos minden pénz kérdése. Remélem azért örül a könyvnek amit a lányokkal vettünk neki.

Tegnap itt volt Szöszi a barátjával Zsolttal, és úgy beszélgettünk, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Nagyon jó fejek mindketten, örülök, hogy átugrottak. Jó lenne egy kicsit vitorlázni... a bulldoggal.

Pihentető hétfő

Ma végre kipihentem magam a munkahelyemen, mert a hétvége nagyon zajos és mozgalmas volt. Pénteken volt szerencsém meghallgatni a Boban Markovic koncertet a Millenárisban, ahol nagyon sokan gyűltek össze, kiváló volt az idő és mezítláb a füvön sétálgatva hallgathattam Rúzsa Magdit.
Nem mondom, hogy a szláv, szerb zene nem mozdít meg bennem valamit, anyukám Bunyevác származású, nagypapám horvát volt. A lányaim ráncigáltak, hogy "nemá anya" amikor én is énekeltem az ismerős dalokat. Szombaton Tárnokon voltunk, összeszedtünk pár cuccot a régi házunkban, aztán B.Lelle! Ég és föld volt a múlt heti vonatozáshoz képest a kényelmes légkondis autóban ülni! A gyerekek is örültek, hogy most nem kell buszozni, vonatozni, gyalogolni. Ugye-ugye! Ezt csak akkor tudtuk mi is értékelni, miután megtapasztaltuk az autó nélküli állapotot! Jó volt fürdeni, napozni bár csak nagyokat nyeltünk a kikötőben lévő buliból az orrunk alá settenkedő izgató sültek és egyéb finomságok illatától. De aztán a sétáló utcában beültünk a már megszokott kis helyünkre és viszonylag normális árakon megvacsoráztunk. Még élőzene is volt, ami hál'istennek nem volt kornyikálás.:) Sajnos azonban este hazamenekültünk, mert olyan mértékben kezdtek minket a szunyogok elfogyasztani, hogy csak futva csapkodva tudtunk a hajóba bejutni, ott pedig a zárt ablakoknál nagyon fülledt meleg volt. Éjjel fél 11-re értünk haza. Vasárnap reggel sütöttem, főztem, mert délután az iskolai kerti party-ra kellett készülni. Az iskolai hagyományokhoz híven, minden osztály a saját asztalán különféle saját maga alkotta ételeket, italokat árul, melyből a későbbiekben az osztály profitál, mert a kirándulásokon el tudják költögetni. Nem sok reményem volt a hetedikes lányom osztályával, de hősiesen odaálltam a sütimmel, aztán egyszerre csak jöttek, jöttek és jöttek a különféle sütik, dinnye és palacsinta, üdítő stb. amit alig győztünk a lányokkal kipakolni. Jól sikerült végül, bár nem akartunk nagyon meggazdagodni ezért olcsók voltunk, de legalább minden elfogyott. Aisával és Szulával nyakig csokisan értünk haza. Debike még fél kilencig maradt az osztálytársával Evelynnel és a maradék sütiket is eladták. Szula osztálya biztos sokkal sikeresebb volt, felkészültebbek voltak (voltunk) hiszen ott is kivette mindenki a részét, ezért voltam én inkább a másik osztályban. De azért oda is vittünk tányérokat, szalvétát, kenyeret. Jó kis buli volt.

Balatonlelle

Az a néhány óra, perc amíg távol érzem magam az otthoni gondoktól, igazán az enyém. Ülni a hajó tetején, ringatózni jobbra-balra és csak úgy lenni mint a moha a kövek oldalán és nem gondolni semmire...
Ez nem mindíg adatik meg, ez a néhány óra és perc, csak nagyon ritkán, de ezért érdemes végigharcolni a hetet. Itt kisímulnak az idegeim, kevésbé vagyok harapós és ideges. Azért gyűjtögetem ezeket az órákat és perceket, hogy majd legyen egy kis emlékmorzsa a fejemben amikor zsebretett kézzel azon tűnődök, hogy mikor volt igazán jó...

Debike 14. születésnapja

Pici, szűk családi kőrben tartottuk szombaton Debikém 14. születésnapját. 14 éve hasonlóan nagy esőzések és nagy viharok voltak a születése napján. Igaz ennyire hideg nem volt, de a Benta patak akkor kiöntött. Az ajándékokat már előre, együtt megvettük, de Szulamit vett neki nagyon szép kis dolgokat és Aisa készített egy szép papírzsepi rózsát. Papa felhívta, és remélem hogy a héten megkeresi egy kis ajándékkal.

Anyu

Anyukám ma lenne 66 éves. Nagyon hiányzik. Ez a hegedűverseny volt a kedvence:

http://

Májusi eső

Van árbócunk! Már csak a vitorla hiányzik. Tibi ismerőse lefényképezte (mert élőben még nem láttuk) a kikötő fényeinél a kis bulldogot. Mintha az ezeregy éjszaka képeskönyvéből nézegetnék egy nagyon szép képet...

Most viszont az idő lett nagyon cudar, napok óta esős, borús és szeles idő van. Mivel még Tibi nem kapott autót a cégtől a hétvégén gondolkodtunk, hogy lemenjünk-e vonattal, de aztán elvetettük az ötletet. Debikének most lesz a 14. születésnapja! Már a múlt héten elmentünk a nagyival és vele vásárolni cuccokat. Egyébként az egész héten egyke volt a lány mert Aisa Mátraszentimrén a Darázs vendégházban töltött öt napot, Szulamit pedig Révfülöpön volt erdei iskolába. Aisa, mint első táborozó, túlélte a hiányomat, bár néha sírdogált, de nagyon örült amikor hazajött, hogy átvészelte a nehéz időket :) Kapott is ajándékba egy Tádét a meglévő Mazsolája mellé. Szegény Szulamit vörös arccal tért haza, valami allergia támadta meg a szép kis hamvas bőrét, de szerencsére pár nap alatt a Fenistil csepptől és krémtől rendbejött. Egyébként jobban járt mint Anna a barátnője, mert ő második nap lefejelt egy alacsonyan lévő táblát és felszakadt a fejbőre, amit négy öltéssel varrtak össze... :( de azért szegényke hősiesen maradt egészen végig. Szóval a múlt hét egy kicsit lazább volt, sokat mászkáltunk, nézelődtünk ráérősen Debivel. De azért örülök, hogy már itthon van mindenki és azért jól érezték magukat a lányok.

Timi hamarosan elutazik, nagyon fog hiányozni. Bár azthiszem a jóbarátoknál nem igazán a napi kapcsolat számít, mégis jó volt vele megbeszélni az örömöket, gondokat. Ő igazán tud örülni mások sikerének és ha baj van, jobban aggódik mint én... Remélem azért, hogy örök marad ez a barátság és mindíg küld egy pár sort magáról.

Egy kis pihi

Hosszú idő óta ez az első nap, vagy inkább este, hogy leülök egy forró teával a számítógép elé és nincs semmi dolgom. Hétvégén átköltöztünk ide a suli mellé :) Már nem érzem az idegen szagot a lakásban, a polcon is fent vannak a kütyük. Néhány szekrényt megpakoltam és a mosógép is üzemel. Ez akkor lassan otthon lesz nekünk. A gyerekek élvezik hogy saját szobájuk van, bár idejük nagy részét mégis itt a nappaliban töltik, idehurcolják a számítógépüket, mese bekapcs, én a konyhasarokban matatok és ők jól érzik magukat. A három gyerekszoba árválkodik :) Lesz árbócunk is, és vitorlánk. Ha minden rendben megy, május első hétvégéjét már a Balcsin töltjük és nem is kell ennél több. Az utóbbi idő olyan stresszes és feszült volt, hogy igazán kijár nekünk egy kis pihenés.

Újdonságok

Úgy néz ki, hogy találtunk megfelelő lakást az iskolához közel :), és az ár-érték arány is nagyon megfelel. A lányok teljesen be vannak sózva, hiszen október óta böjtölnek egy szobában, és most újra van mindháromnak egy kis kuckója, aminek az ajtaját ránkcsaphatja, ha ránk un. Én is örülök, mert számtalan vita és veszekedés forrása volt a közös szoba, de így legalább jobban fogják értékelni most a saját területet és nem fogják a tárnoki házban lévő szobájukhoz hasonlítani. Ha minden jól megy még árbócunk is lesz és a bulldog újra "repülhet" a Balaton hullámain, mert szegény tavaly csak állóhajóként üzemelt, a kikötőből még csak ki sem futott...:( Terveink szerint hétvégenként oda költözünk és a két-három hét szabadságot is ott fogjuk tölteni. Most csak a jó dolgokat írom le, talán ezzel is ösztökélem a sorsot, hogy csak jót vessen elénk, a rosszat gyorsan felejtsük is el!

Dédi

Vasárnap hajnalban elment tőlünk és jobb létre szenderült.

Depi

Ma nagyon nagyon rossz kedvem van, igazából meg sem tudom mondani, hogy miért. Komoly problémák nincsenek, de van min törnöm a fejem. Az alaptermészetem nem ilyen depressziós és borúlátó, ezért nem is érzem magam jól a bőrömben, és emiatt sajnos undok is vagyok. Ezeket csak azért írtam, hogy később emlékezzek rá, hogy milyen volt a mélypont...
Világbéke, napsütés, Balaton!

Főzni valamit...

Tudatom mindenkivel akit érdekel átlagos életem, hogy nem tudok jól főzni. NEM vagyok konyhatündér, utálom, hogy törnöm kell a fejem, ki mit szeretne, enne, és én azt hogy rontom el. Egyszerűen nem az erősségem és ne várja el tőlem senki, hogy megtáltosodva naponta a legtrendibb és legegészségesebb (már leírni is bonyolult) finomságokat tegyem a családom elé. Ez van, és csak rosszabb lesz...

Bonifác

Az én kedves kis ex kutyumnak a Retriever Rescue egyesület ideiglenes befogadójánál arany élete van, remélem hamarosan szerető gazdára talál.

Busójárás

Vasárnap legurultunk Mohácsra, nosza nézzük meg a kultúrális világörökség részeként már elfogadott felvonulást! Egyszer majd nosztalgiával emlékezünk rá talán a Dél-kínai tenger partján ücsörögve naplementekor...

Szerencsénkre sütött a nap és 1-2 fok volt, tehát jól dolgoztak a Busók. Vicces volt nagyon, a lányok először nem is akartak menni, de aztán egész jól érezték magukat. Nagyon tetszett, hogy kínai termék mentesen és csak elvétve egy-két Hello Kitti lufi libegett a városban. Főleg a népi játékok, méregdrága busóbabák (sajnáltam, hogy nem volt 6500 Ft nálam, hogy beszerezzek egyet) retro bögrék, pólók, mézeskalács és kakasos nyalóka. A Lacikonyháról isteni illatok szálltak felénk, megfűszerezve egy horvát nemzetiségű együttes talpalávaló zenéjével. Bennem rögtön megmozdult a horvát vér (nagyapám Ikotics József horvát nemzetiségű volt) és akaratlanul a zenére trappoltam a gyerekek után, Szula meg húzott lefelé, hogy -anya nemáá, olyan ciki! - hiába én már 42 évesen megtehetem hogy leégessem magam és ne törődjek a családtagjaim hüledezésével :) . A barátnőmmel, családjával és a barátaival is találkoztunk. Debike dudorgót könyörgött ki magának a nép hangszereknél (csak bele kell dúdolászni egy nádból készült sípszerűségbe és nagyon kedves hangot ad ki) Szulamit egy madárhangokat utánzó füttyögőt kért, Aisa nem tagadta meg önmagát és egy kakasos nyalókát könyörgött ki.

A felvonulás nagyon érdekes volt, sokféle ilyesztő, vicces nagy szőrős alak furcsa járgányokon, feliratokkal riogatták végig a népet. Néha kiragadtak egy-egy lányt a sorból, és finoman szólva megtáncoltatták, ami hát,

hogyismondjam inkább násztánc volt... Még engem is kikaptak a tömegből (büszke is voltam egy kicsit, de azért vérciki volt, hát mégiscsak ott volt a három lányom is és Tibi) de jól mulattunk. Aisa bújt a hátam mögé, de nem volt számára nagyon ijesztő, inkább volt borzongató élményként könyvelhette el, mert büszkén meséli, hogy nagyon félelmetes volt, de ő azért nem félt. Este fél ötkor indultunk haza. Azért jó, hogy ezt is láttuk! Más, hasonló rendezvényre is el kellene mennünk!

A tesóm

Viki, kicsit problémás természet volt mindíg. Míg élt anyukánk, vele volt, szerintem ha élne még most is ott lakna. Diéta, és állandó elégedetlenség önmagával. Anyu halála után kicsit elveszett lélek volt, hiszen Brigittának és nekem van családunk, neki pedig mi vagyunk a család. Tavaly valami kideríthetetlen betegsége volt, lefogyott, hányt, testileg és pszihésen is teljesen le volt robbanva. Hiába vittük kórházról-kórházra, természetgyógyászhoz stb. Nyár végétől aztán nagy csönd. Ősszel jelentkezett, hogy Londonba mennek Tamással (a barátjával, aki egy végtelenül kedves, jólelkű és helyes fiú), csak bonyodalmak voltak a repülőjeggyel és ezért kérte a segítségem. Kicsit meg voltam sértődve, hogy ha nincs probléma, akkor én meg sem tudom, hogy újra kimennek dolgozni. Szerencsére úgy néz ki, hogy rendbejönnek, és a mostani képek alapján Viki nagyon jól néz ki, Tamás egy kicsit lefogyott, de remélem ő is rendbeszedi magát. Remélem nem fognak újra hazajönni, mert ha igen akkor mindenképpen megpróbálom lebeszélni őket, mert ez itt egy ingovány, és aki ittmarad az elsüllyed.

Likas nap

Kedden áramszünet volt a munkahelyünkön. Ez már pár héttel ezelőtt kitudódott, ezért Timcsivel nagy terveket szövögettünk: pénzünk lesz...még. Ugyanis előtte kapunk fizetést. Úgy határoztunk, hogy kényeztetjük magunkat ezen a napon, és teljesen legálisan!!
Reggel kilenckor találkoztunk és az Allee-ban a Gilda Max-ban töltöttünk két órát, kemény edzéssel. Ezután kajáltunk egy jót, mindenféle lelkifurdalás nélkül, hiszen előtte elégettünk párszáz kalóriát. Timcsi ázsiait és török zöldséges valamit ettem. Teli hassal felsétáltunk az OTP-hez (ügyintézni) valamint a Gitárboltba (Szulának megvenni a tankönyvet), majd irány a Lukács fürdő (török), ahol ezen a napon fürdőváró nap volt, ami azt jelenti, hogy fél áron áztathattuk magunkat. A fürdő zeg-zugos helységeiben alig találtuk meg az öltözőt, majd utána (kis segítséggel) a termálfürdőt. Ez négy kics medencéből állt: 24, 32, 36 és 40 fokos vízzel. Isssteni volt! Négykor már Aisánál voltam az usziban. Kellene havonta egy ilyen nap, de tényleg!

hétvégi csobbanás

Újra lent voltunk B.lellén! Szulamit meggyógyult, ezért leruccantunk egy kicsit áztatni magunkat. Kint hatalmas hóvihar volt, mi pedig bentről a melegvízből szemléltük az eseményeket. Szegény bulldog igencsak behavazott, de talán nem lesz komolyabb baja tavaszig. Már alig várom! Mérhetetlenül fel vagyok dobva azért, mert csupán egy hónapja járok edzeni a Gilda Max-ba, de már látszik az eredmény. Az egy hónappal ezelőtti lellei wellness-es képeket nézve is hatalmas a különbség! Nyáron végre nem kell szégyenkeznem az alkatom miatt! Tibi nagyon hiú, és maximalista, de rajta is látszik hogy két hónapja gyúr rendszeresen. Kár, hogy nem csinált magáról képet december elején, mert most ha összehasonlítaná, ő is látná a különbséget! Szerintem nyáron majd megnézzük a tavaly nyári képeket, ott látszik majd nagyon!
Tibi azt mondta, hogy hétvégén lemegyünk Mohácsra megnézni a Busójárást! A gyerekek majd örülnek biztos. Én még soha nem voltam ezen a rendezvényen és nagyon kíváncsi vagyok! Hazafelé útbaejtjük Baját is! Már olyan régen nem voltam!
Tegnap vettünk egy videók digitalizálására alkalmas átjátszó kábelt, amellyel a régi családi videóinkat át tudjuk másolni a számítógépbe! Annyira jó! Vikinek elküldtem azt az 1999 karácsonyi felvételt, ahol anyunál voltunk.

érzések

Szegény Szula már harmadik napja van otthon, mert beteg. Komoly baj nincs, csak piros a torka, néha felmegy a láza, de kezelhető. Nagyon uncsi neki egésznap egyedül, hiába TV, számítógép, könyvek. Emlékszem amikor én voltam beteg, még sokszor normális adás sem volt a TV-ben, esetleg iskola TV, vagy TV ovi, azt nagyon szerettem. Volt egy orosz nyelvlecke egy idétlen krokodillal, és kenguruval még az is elment, inkább a főcímzene ragadt meg az agyamban. Így utólag az is elgondolkodtató, mit keresett egy krokodil és egy kenguru a nagy Szovjetúnióban, de akkor nem tünt fel. Aztán még volt a "Közlekedj okosan" Bodrogi Gyula hangú kutyával és Váradi Hédi hangú cicával aki mindíg valami bajt okozott, de a végére megtanulta a közlekedési szabályokat. Aztán monoszkóp délután három-négyig. Inkább olvastam. Most a Cartoon N. Minimax, Discovery, Spektrum, Animal Planet stb. ontja a meséket, ismeretterjesztő sorozatokat. Szula most egy "Hogyan készült" c. műsort néz a Discovery-n, örülök, hogy ezt és nem valami idétlen mesét.
Tegnap a metrón unalmamban olvasgattam a tacepaókat. Múltkor Radnóti vers volt, gyönyörű! Most pedig egy nagyon elgondolkodtató pár soros gondolat volt kitéve, ami persze egy rádió reklámja, de sokszor elolvastam:
"Ugye milyen Class: Mezítláb a füvön járni, naplementét nézni, meleg kakaót inni, kézenfogva járni, minden erőnkből futni egyet, a nappal együtt kelni egy nyári hajnalon, a kakaón a tejszínhab, megtalálni egy rég elfeledett tárgyat, elérni az utolsó metrót, visszamosolyogni egy idegenre, .. stb.
Lehet, hogy nem ebben a sorrendben volt, de annyira szivet melengető érzés volt belegondolni, hogy ezek tényleg nagyon klassz dolgok, mégis olyan ritkán van részünk bennük. Azért vannak még hasonlóan kellemes pillanatok az életben pl.: pancsolni a három egészséges szép kislányoddal a Balatonban egy nyári délután, vagy szánkózni egy nagyot este amikor nagy pelyhekben esik a hó, megölelni a kutyádat :( bevackolni magad egy fotelbe és olvasni a kedvenc könyved, amikor kint esik az eső. Nagyon szentimentális gondolatok nem? Pedig ezek a legjobb dolgok talán.

itt a hideg, ott a meleg

Harminc centi hó esett Budapesten, a keleti országrészben jóval több. Jobban örülök persze ennek a hónak, mint az esőnek ugyanilyen mennyiségben. Barátaink, akik tavaly költöztek Malajziába pedig a légkondi feltalálóját áldják. Nap mint nap olvasom a blogot és még egyszer sem fedeztem fel még egy kis apró hivatkozást sem arra, hogy vágynak vissza Magyarországra. Hiszen mióta ott vannak csak pozitív hatások érték őket. Sokszor azon töröm a fejem, hogy vajon ha mi is kimennénk, kimegyünk egyszer, számunkra is pozitív élmény lesz a változás? Vajon három gyerekkel is olyan könnyen vesszük majd az akadályokat mint a barátaink? Iskola, munka, egy más kultúra (kultúrák) befogadása, beillesztése az életünkbe mennyire lesz könnyű feladat? Szeretném hinni, hogy ha tán nem is lesz egyszerű, talán élhetőbb életet teremthetünk magunknak.

Bowling Birthday Party

Boldog szülinapot Szula!

Debi igazán belejött...

Golyófejek:

Dóri a profi...

Jajj, csak beguruljon!

11

Tegnap volt az én kicsi lányomnak, Szulamitnak a 11. születésnapja. Mivel hétvégén ünnepeljük a nagyival és a barátaival, azért tegnap sem feledkeztünk meg róla. Hajnali fél hatkor ott álltunk mindannyian az ágya előtt és egy marcipán sajton ülő egérkével és egy szál gyertyával elénekeltük a "Boldog szülinapot..." c. dalt, és átadtuk neki a mi kis ajándékunkat. Debike nagyon szép tollakat vett neki (az egyikkel nyomdázni és buborékot is lehet fújni :), mi pedig táskát, tollat, mobiltartót, kismacit (hehe), de hát még kell ez is egy 11 éves nagylánynak na!
Aisát délelőtt Tárnokra vittem a 6 éves kötelező védőoltását kapta meg. Igazi kis fakír, mert meg sem nyikkant. Azt mondta: " Anya én már éppen akartam sírni, de addigra már beadta a Pöttyös doktornéni a szurit". :) Ezután a suliba mentünk és megnéztük Szula gitárvizsgáját. Több szülő és gyerek is összegyűlt, volt aki már a második évbe csapott bele és voltak hasonló kezdők is mint Szulamit. Az én lányom nagyon ügyes volt, egy hangot sem vétett, és még a végén bónuszként elgitározhatta magának a "Boldog szülinapot..." c. dalt (persze ez már könnyű volt, hisz ezzel kezdtük a napot).
A délután rémálom volt sajnos, mert összcsaládi farmervásárt kellett rendezni, mivel Debikén szétrepedt a szupi farmerja (amit ősszel vettem), Szulának is meg lett már foltozva a térde, és Aisa pedig akkorát nőtt, hogy a novemberben vett farmer a vádlijáig ér. Tehát Szula, Aisa sec-perc alatt le lett rendezve, a további négy órát Debi farmerválogatásával, sikítozással, sírógörcsökkel, fejfájással töltöttük. Aztán végre neki is akadt egy mondjuk, hogy megfelelő, de persze ma reggel már az sem volt jó. Mostmár mindegy, eszi nem eszi az övé.

Egy kis pancsolás

Tegnap Balatonlellén voltunk, meglátogattuk a kis hajónkat,








A Yacht Club emeletén lévő élményfürdőben pancsikoltunk utána, ami legalább egy órán keresztül a miénk volt.

zajlik, zajlik az élet

Sajnos a BKV sztrájk már négy napja tart, és attól függetlenül, hogy megértem a sztrájkolókat, bosszankodom, mert a bérletem nem használom, viszont az autómba tankolni kellett már kétszer... mert egyszerűen nem tudjuk máshogy megoldani a suliba és munkába járást. Nagyon remélem, hogy hétfőn már "normális" úton-módon közelíthetjük meg a munkahelyünket.
Már harmadszor voltam tegnap tornázni :) Ennek nagyon örülök, mert ez már rendszeresnek mondható :P Edzés közben csendes szemlélődőként mulatok a körülöttem lévőkön. Tegnap egy tip-top kifestett fodrásztól kipattant szőke szépség nyomta a súlyokat. Rátapadtak az éhes férfiszemek, és mindenki tett még egy 10 kilós súlyt a sulyzójára... hehe. A pasik nagyon hiúk, az összes ott van a tükör előtt és úgy nyomja, a nők inkább bele sem néznek :) Holnap már bérletet kell venni, csak akkor lehet hónap végéig ingyenes járni, aztán a jövő hónapban már fizetős lesz. Igazság szerint attól van izomlázam, hogy utána az Intersparban bevásároltam és három szatyorral mentem haza. Lehet, hogy nekem már ezek után a konditerem pihenés és nyaralás?

Jubileum

Pont ma egy hónapja, hogy elkezdtem ezt a kis blogot! Érdekes, hogy egy hónap alatt mennyi minden történt! Kocc-kocc egészségemre!

Egészség 4ever!

Szemben velünk a lerombolt Budai Skála helyén novemberben nyílt egy bazi nagy pláza, az Alee. Semmiben sem különbözik a többitől: West End, Mammut stb. tehát sok nagy üzlet ahol lehet a pénzt költeni, semmi egyéb. A felső emeleten megnyílt egy hatalmas konditerem a Gilda Max profi gépekkel ,http://www.gilda-max.hu/ úgy egy hónapja. Tibi lelkesen fogadta, és el is kezdett járni rendszeresen. Most január végéig jó üzleti fogással csalogatják be a kondizni vágyókat, ingyenes a gépek használata és az aerobik. Ma rászántam magam és a gyerkőcöket befizettük egy mozira, mi pedig bementünk egy kicsit edzeni. Persze előtte be kellett szereznem egy melegítőt és egy pólót, amiben nem gáz izzadni :o) . Tényleg jó, úgy húsz percet lépcsőztem, aztán tanácstalanul mászkáltam a gépek között, mert fogalmam sem volt, mit, hogyan kell használni. Persze úgy csináltam mintha csak pihiznék, sétálgatnék. Tibi megszánt és lejött segíteni, megmutatta amit tudott. Jó volt egy kicsit mozogni! Megpróbálok hetente háromszor átmenni, hátha nyárig lemegy a háj innen-onnan.

húsz forint

Szemben ül velem a kolléganőm, de inkább már a barátom. A munkahelyem, a munkánk köt bennünket össze nap, mint nap. Néhány napja ugye kiderült miképpen fognak munkaadóink "ösztönözni" bennünket a forgalom megnövelése érdekében. Nem mondom, hogy én nem kerülök elég rizikós helyzetbe a jövő hónaptól (bár eddig sem voltam túlfizetve), de ha lehet, akkor Ő még extrémebb helyzetbe kerül... egy diplomával felvértezve. Honnan mégis ez a jókedv nap mint nap? Mi lendít minket előre még akkor is ha a helyzetünk finoman szólva kilátástalan? Karácsonykor mindenki hozott be egy-egy "csetreszt" fölösleges apró holmit, hogy egymás között kisorsoljuk, így tettük a napot "karácsonyivá" és mégsem került egy fityingbe sem. Én egy kis bicskát is bedobtam a tombolába, amelyet Timi nyert meg.
Ma reggel hirtelen hozzám fordult a konyhában: "anyukám azt mondta, hogy adjak neked 5 forintot!" - Miért? kérdeztem én. "Azért, mert kést kaptam tőled és el ne vágjuk a barátságunkat" :) Mielőtt hazamentünk, lázasan keresgélni kezdett a táskájában, de a legkisebb pénz 20 forint volt, ezért azt adta oda.
A világ minden kincséért sem adnám vissza neki, de tényleg.
Ez jutott eszembe róla:

"Mert kell valaki, akihez beszélsz.

Mert kell egy másik: mások ellen.
Ne áltasd magad! Ennyi az egész.
De ez - eltéphetetlen. "

Rab Zsuzsa