indulás a táborba

Debi és Szula ma indult a szarvasi táborba két hétre. Elég nyomorultul éreztem magam egész nap, mert a reggeli indulást túlbonyolítottam. Nemhiába mondtam valamelyik nap a lányaimnak, hogy a pokolhoz vezető út jószándékkal van kikövezve. A hét busz közül persze, hogy Szula a hármas számú a barátnője Anna pedig egy másik buszba került. Úgy sajnáltam Szulamitot, megpróbáltam kicserélni őt, hogy oda kerüljön ahová a barátja, hiszen először indult Szarvasra és annyira beleélte magát hogy a barátnőjével utazik... Először azt mondták, hogy Anna a 4.sz. buszban van, erre átvittem oda, kiderült hogy mégsem, így végignéztem még három buszt, amikor is már indult a konvoj... Végül tudtam meg hogy a 7.sz. buszban volt Anna, de Szula maradt a 4.sz.-ban. Elsírtam magam az integetős búcsú után Kata előtt (Anna mamája), mert olyan szerencsétlenül éreztem magam, annyira szerettem volna, ha Szula jól érzi magát, persze én mindent elrontottam. Szegény Debikémtől is az utolsó pillanatban tudtam elbúcsúzni, annyira ezzel a problémával voltam elfoglalva. Tibi még a kocsiba a földbe döngölt lelkileg, hogy mekkora hülyeség volt ide-oda ugrálni, mert így csak mégjobban stresszeltem a gyereket... persze igaza volt, de én utáltam érte őt is és magam is. Én mindíg azon vagyok, hogy az adott helyzetben a legjobb legyen a gyerekeknek, ami persze sokszor nem sikerül. Szinte kívülről látom magam, hogy mint egy hülye idegbeteg ide-oda rohangászom a gyerekkel... Ha filmben látnám, én is jól lehülyézném az anyukát. Sokkal lazábban kellene vennem ezeket a dolgokat.:( Hazafelé Aisa megjegyezte az autó hátsó ülésén: "Rémes nap ez..." Miért ? kérdeztük tőle "- mert Debi és Szula elment, ti meg veszekedtek". Hát sikerült mindhárom gyerekemnek elrontani a napját és még én is nyomorultul érzem magam emiatt. Elég elcseszett anya vagyok... Timi ha itt lennél, holnap elsírhatnám neked a bánatom és akkor Te biztos azt mondanád: Dehogyis! Szegénykém, hiszen Te jó anyuka vagy... :) és az olyan jólesne ... :'(