Nem a legnyugisabban telik ez a hét sem. A táboros csajok naponta telefonálnak. Főleg Szula, első nap fájt a hasa,aztán a feje, míg később hányingere is volt... Nem tudom eldönteni, hogy ez most táborundoritisz vagy tényleg baj van. Már kétszer volt a táborban a dokinál... Szerintem én is lehetnék tábori doki ezzel az erővel, de kissé színesebben adnám meg a diagnózist ifjú
betegeimnek, mert a mostani mindíg csak azt mondja - "igyál sokat gyermekem". Mindenre ez a jó gyógymód. Azért már fél napja nem fájt senkinek semmije, talán kibírják a hétvégéig. Ma Szula lovagolt, talán ez jótékonyan hatott a bajaira. Debike pedig hennát festett magára, mert valami indiai project-be fogtak a többiekkel. Egyébként ő sokkal jobban élvezi a tábort mint tavaly. Saját elmondása szerint lazább így, hogy nem kell állandóan a barátait figyelni, nehogy valamiből kimaradjon, mert új barátokat szerzett és most biztos nem alárendelt szerepet kapott. Persze ezt csak suttogva merem mondani. Sokszor alábecsülik, pedig okosabb és diplomatikusabb mint néhány nála nagyobb lány...
Aisa hiányolja őket, napjában többször elsírja magát, hogy hiányzik a Szula meg a Debi. Ilyenkor a közösen készített Hiradójukat kell megnéznie és jobb kedvre derül.
Apával már elmentek moziba, Burger King-be, kirándulni, de hát mégiscsak a tesók hiányoznak neki nagyon... Pedig többször undokok mint kedvesek. Jó dolog a mobiltelefon, de néha azért jobb lenne, ha nem lenne, mert minden kis apró dolog miatt felhívnak a lányok. Persze jó tudni, hogy mi van velük. De ha Szula felhív, hogy anya fáj a hasam és öt perc múlva el is felejti, de én egész nap ezen rágom magam... 1980-ban amikor Szilvásváradon voltam 10 napig táborban ezermillió bajom volt, többek között az, hogy minden reggel megmásztuk a Gerena hegyet és ezért izomlázam volt. Vagy beömlött a víz a sátorba, vagy bekentem véletlenül kullancsriasztóval a számat is és iszonyúan csípett... de csak utólag tudtam elmesélni anyukámnak, aki szerintem örült,hogy nem azonnal hívtam fel telefonon, mert halálra aggódta volna magát. De persze az az én időmben volt :))
Az a jó kis csajszi a baseball sapkában, piros nyakkendővel a nyakamban, én vagyok 12 évesen (mellesleg a nővérem által gyártott lila alapon fehér pöttyös fürdőruhában :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése