2010. május 23., vasárnap
Balatonlelle
Az a néhány óra, perc amíg távol érzem magam az otthoni gondoktól, igazán az enyém. Ülni a hajó tetején, ringatózni jobbra-balra és csak úgy lenni mint a moha a kövek oldalán és nem gondolni semmire...
Ez nem mindíg adatik meg, ez a néhány óra és perc, csak nagyon ritkán, de ezért érdemes végigharcolni a hetet. Itt kisímulnak az idegeim, kevésbé vagyok harapós és ideges. Azért gyűjtögetem ezeket az órákat és perceket, hogy majd legyen egy kis emlékmorzsa a fejemben amikor zsebretett kézzel azon tűnődök, hogy mikor volt igazán jó...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése