Új ismeretség

Ma hasonlóan szép idő volt, mint tegnap, így ebéd után  lesétáltunk a tengerpartra, végig a kikötőn át majd vissza újra, ahol találkoztunk Vikiékkel, és a gyerekek játszhattak egy kicsit a parton. Jázmin felfedezte a homokot és önfeledten túrta maga előtt, pergette a keze között egyre megszállottabban. Majd beleunt és elindult világgá. Először Aisát követte, de aztán önállósult és nekilódult előre, az ismeretlenbe :) A lányok utána futottak és visszahozták, de újra és újra elismételte a szökést. Egyszer csak Debit megszólította egy hölgy, aki két kisgyerekkel volt, hogy -sziasztok magyarul beszélő lányok! - Először Vikiék, majd mi is csatlakoztunk és összeismerkedtünk a szimpatikus családdal. Ildikó már 5 éve itt él Angliában . A fiával költözött ide, aki  most 16 éves. Összeismerkedett egy kedves angol férfival, és született még két kisfiuk. A férfi is nagyon szimpatikus volt. Tibivel elkezdtek beszélgetni, telefonszámot cseréltek. Mi is sokat beszélgettünk, dióhéjban ő is én is elmondtuk,hogy kerültünk ide. Este felhívott, hogy szívesen odaadnának egy ebédlő asztalt székekkel, valamint egy emeletes ágyat a lányoknak.
 nagyon segítőkészek voltak, megbeszéltük , hogy vasárnap átmegyünk és megnézzük a bútorokat, aztán majd kitaláljuk hogyan is kerüljön hozzánk.Sétálva kb. 45percre vannak tőlünk, kb. 2,5 mérföldre. Itt Torquay-ban csak gyalogosan közlekedünk, nem szállunk buszra, mert elég költséges mulatság. De igazából nem baj, a lányoknak nem árt egy kis kondició, hiszen otthon egésznap csak lustiztak, Tibinek és nekem pedig néhány kiló minusz igazán jó lenne, mert van miből leadni! Ildikó még azt is mondta hogy egy ismerőse, aki szintén itt él és magyar, ajánlott egy munkát szeptembertől, napi két óra egy iskolában, ételkiosztó vagy valami ilyesmi. Nem sok, de valami. Vasárnap majd erről is beszélünk. Remélem egyszer én is tudok egy új bevándorlónak segíteni!