2012. augusztus 20., hétfő

Sütigyár

Először is mindenkinek boldog augusztus 20-át kívánok, és aki a mai napot viziparádéval, pihengetéssel töltötte azt most nagyon irigylem. A mai volt az első napom a sütigyárban. Fel voltam készülve, hogy kemény lesz a nap és sokat kell majd ugrálnom, de minden elképzelésemet felülmúlta az a nyolc óra amit a sütigyár forró, párás, csúszós és ragacsos edényekkel teli konyhájában töltöttem. A marcipán, a csoki, a szamócakrém a vanília fagyi a mai napon más értelmet nyert számomra, mert a sok finomság illatán kívül semmi jóban nem részesültem. Kb. 20 kg-os üstök, hatalmas tálcák, amit előmosás után (hatalmas mosogatóból be-ki) keverőedények, fagyisdobozok, még nagyobb keverőedények, evezőnek is beváló kanalak, a gépekből kiszedett hatalmas habverők és még sorolhatnám, amit harminc negyven alkalommal pakoltam ki és be és ki és be. Mindezt egy 30 fokos konyhában, köpenyben, gumikötényben, dupla gumikesztyűben, hajhálóban. A konyhából néha ki kellett tolni az eszközöket, ott viszont annyira csúszott a padló, hogy néha koriztam egyet előre-hátra, de senki nem nevetett rajta. Tulajdonképpen nagyon kedves emberek vettek körül. Szerintem megbeszélték, hogy tíz percenként valaki megkérdezi, hogy vagyok? Minden rendben van-e? Nem vagyok-e nagyon fáradt? Persze mindíg azt mondtak, everything OK. :) Amikor azt hittem, hogy kezdem utolérni magam akkor betoltak egy nagy polcnyi süteményes tálcát, ha végeztem vele, kettőt toltak be, aztán négyet és néha ki sem láttam a konyhából. 11-kor ki lehetett menni 20 perces szünetre, Tibivel felmentünk az ebédlőbe, szendvicset ettünk, közben beszélgettünk egy kedves román sráccal (akinek nem tudom megjegyezni a nevét) aki elég jól beszélt magyarul, és sokat segített nekem egész nap. Ő kilenc éve él itt és dolgozik Angliában, a családjához Romániába három havonta megy haza. Nem is tudom hogy bírja...Amikor visszamentem elszörnyedtem, mert horror mennyiségű edény fogadott. Ebédkor úgy döntöttem nem vagyok éhes mert nem fogok visszafelé beférni a csetrestől a konyhában. De fél háromkor szigorúan rám szóltak, hogy most aztán menjek egy félórát pihenni, mert ez egy kemény munka és szükségem van a pihenésre. Beszélgettem egy lengyel sráccal Tomival, akivel elég jól tudtam beszélni. Neki van egy fia, de Lengyelországban élnek a feleségével... Aztán jött Debby, aki egy kedves hölgy volt, akivel ugyancsak elcsevegtem pár mondatot. Azért bele fogok jönni lassan. Húsz perc múlva visszamentem és megrótak, hogy ez nem félóra volt... De én nem tudok sokat ücsörögni, mert utána sokkal nehezebb a munkát újra kezdeni. Háromnegyed négykor aztán jött Tibi és azt mondta, hogy dobjak el mindent, mert VÉGE A MAI MŰSZAKNAK!!!!! A csupa izzadt testemre átvettem a tiszta ruhát, aztán kimenekültem az üzemből. Persze mindenki megkérdezte, hogy holnap jövök? Hát persze hogy jövök, de csak ezen a héten az biztos!! Hazafelé kimerülten ballagtunk  az ASDA áruházig, ahol bevásároltunk. 
Ez a kép még a tegnapi ködben készült, amikor építették, persze ma már gyönyörű 25 fokos napsütéses idő van...:P
A buszból láttuk, hogy a hatalmas óriáskerék már üzemel a kikötőben, ami októberig lesz itt. Szép időben  egész messze ellátni majd róla. Az öbölben pedig egy hatalmas óceánjáró hajó horgonyzott le.Debi azt mondta nem érzi jól magát, lehet hogy elkapta Aisától, Szula is panaszkodott hogy fáj a feje, ezért vettünk gyógyszert, meg chipset, meg szőlő és colát, de aztán amikor  hazajöttünk annyira örültek mindezeknek, hogy elfelejtettek betegek lenni... :P Tibinek még volt ereje arra, hogy Aisát levigye a kikötőbe megnézni a nagy hajót! Holnap új nap! Boldog augusztus 21-ét is!

7 megjegyzés:

  1. hát kérem, mostantól lehet megjegyzéseket fűzni a bejegyzéseim alá! Tessék, tessék! Kíváncsi vagyok ám én is! :)

    VálaszTörlés
  2. Szia! Az az igazság, hogy tényleg nem ismerjük egymást, csak anolyan ismeretlen ismerős vagyok, az egyik rokonodon keresztül. Akkor mutatta a blogodat, amikor kimentetek, mert régóta tervezzük mi is, csak borzasztóan bizonytalanok voltunk és gondolta hátha segít dönteni. :) Remélem, nem gond...
    És most az új bejegyzésről. Tudod, mi volt a legbrutálisabb? Hogy nekem nem az maradt meg belőle, hogy atya ég, milyen nehéz meló, hanem az, hogy jézusom, én a 12 órás műszakomban a kórházban úgy tudom megenni a fél szelet kenyeremet reggelire - dél körül, miközben 6-kor kezdődött a műszakom - hogy közben legalább ötször félbeszakítanak, pedig csak a hűtő mellett állva próbálom legyűrni a falatokat. XD Micsoda különbség. XD
    Persze attól még a meló nehéz, az látszik... Sok kitartást hozzá! Úgy látom, kelleni fog, de majd lesz jobb is, ebben biztos vagyok! Én simán itthagynám a szülésznőségemet, meg a húsz éves munkaviszonyomat a nőgyógyászaton egy ilyenért... Na mindegy, majd meglátjuk. Még mindig az iskolára leszek majd kíváncsi, mert én bármit elviselek, de hát a kisfiam a lényeg. Remélem, tényleg igazad van és egy nagy kalandnak fogja majd fel. Most lesz 14...

    - Lizzy -

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves Lizzy! Igazad van, a kemény munka mindenhol nehéz, viszont nem mindegy a munkáltatók hozzáállása. Itt nagyon odafigyelnek, hogy az előírt pihenőidő (ami jelenleg 1X 15 perc délelőtt és félóra ebédidő délután) meglegyen. Valamint az sem mindegy, hogy mennyit ér a munkád! Látod, itt egy egyszerű mosogató, vagy bármilyen takarító segédmunkás többet keres mint otthon az, aki tanul, urambocsá' diplomás! Ezért kell kijönni. És még egy dolog miatt: itt az embereknek mindenhez pozitív a hozzá állása. A hivatalokban kedvesen mosolyognak rád, a boltban is és a buszvezető megköszöni, hogy vele utaztál. És csak ha a buszon jeleztél, csak akkor kell felállnod a helyedről, amikor az megállt... na ez a különbség! :) Én drukkolok Nektek! üdv.K.

      Törlés
    2. Még most 3 év távlatából is változatlan a véleményed az emberek hozzáállásáról? :)
      Nekem itt a 7 év alatt már változott kicsit a véleményem a németekről. :)

      Törlés
  3. Tartom a velemenyem, az emberek jofejek itt. 😉 nem mellesleg az elso hozzaszolo aztan nehany honap mulva kijott es az azt koveto nehany honapban lakast berelt, munkat talalt es kihozta a csaladjat 😉 orulok h segithettem ebben!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Az emberem most talált valamit Londonban. :O Hát Londontól tartok azért. De bár sikerülne, onnan már csak egy lépés a vidék! :D És akkor lehet, hogy mi is segítségre fogunk szorulni kicsit.... 😊😊😊😆 De nem marad viszonzatlan azt ígérem!!!!

      Törlés
    2. Amiben tudok, szivesen segitek. Teny es valo, hogy Londonban lenyegesen nagyobb az esely h kat talalj. Igaz az elet is dragabb, viszont ha az ember talal vmi kellemes kertvarosi hazat, akkor ki lehet birni. En szeretek Londonba kirandulni. Drukkolok nektek!

      Törlés