Szóval megérkeztünk :) Klassz volt az út (Tibi kollégája stílusosan limuzinnal vitt minket hajnalban a reptérre! ) úgyhogy elegánsan hagytuk el Magyarországot...
 |
| Hajnalban a limuzinban |
 |
| Aisa a sztár :) |
A repülőút simán ment, a lányok kicsit be voltak tojva, de aztán egy fél óra múlva már az ablakra tapadtak és ha látnivaló volt, akkor lelkesen kommentálták.
 |
| Nagy az izgalom |
 |
| Szula a repülőn |
A buszozás hosszú volt, és épp az utolsó pillanatban estünk be Torquay-ba, ahol várt a húgom és a párja. Gyorsan elrohantunk a szerződésért az ingatlanoshoz aztán jó sokat gyalogoltunk, hogy felérjünk ide, ahol most lakunk. Nagyon helyes kis lakást kaptunk, bár tényleg messze van a központtól, de a kilátás gyönyörű! Visszarohantunk a városba hogy megvegyük a matracokat, de sajnos már bezárt a bolt. Nagyon, de nagyon fáradtak voltunk, az idő sem volt túl szép, a turisták után minden csupa szemét volt, és fura emberek jöttek szembe. Bementünk a mekibe, de ott sem várt sok jó, mert épp kifogtuk a legbénább csajt, aki összevissza kavart mindent, valami elégetett sajtburgert adott, és a számla sem stimmelt. Sokat kellett gyalogolnunk és már elegem volt mindenből. Rémisztő volt a helyzet, és az első benyomás nagyon ijesztő volt számomra. Én legszivesebben hazafutottam volna. Már azon gondolkoztam, hogy lehetne ezt az egészet visszacsinálni. "haza"mentünk, de sajnos a Vikiék matracát nem tudtuk felpumpálni, ezért a lányokat ráfektettem a felfújatlan matracra, elővettem a takarókat (3 db) és mi pedig Tibivel a földre feküdtünk (szerencsére azért padlószőnyeg volt, de azért mégis...) felvettünk egy pulcsit és úgy próbáltunk aludni. Én nem tudtam elaludni. Egész végig az járt a fejemben, hogy micsoda hülyeség volt ezt csinálni, és sikongattam volna legszívesebben... Aztán másnap összetörten, fáradtan ébredtünk. Beszéltem a húgommal telefonon, hogy ez szörnyű volt, de megnyugtatott, hogy azért nézzek csak nappal körül, más lesz a benyomásom, ezért adtam még egy esélyt ennek az Angliának :) Lementünk vásárolni kaját, néhány szükséges holmit, gumimatracot. A város így már másnap teljesen más képet mutatott, szines és vidám lett, tele emberekkel, sütött a nap, az üzletek mindenféle érdekes dolgokat kínáltak. Olyan volt, mintha nem is ugyanott lennék, ahol előző este kimerülten menekültem volna haza. Azóta már egy kicsit megismertem a környéket. Voltunk a tengerparton, sétáltunk mezítláb a homokban (Aisa persze már taknyos :P ) megnéztünk néhány látnivalót, kicsit otthonosabbá tettük a lakást, a falakra képek, rajzok kerültek, igaz még bútoraink nincsenek, de a személyes tárgyainkkal barátságosabbá tettünk mindent magunk körül. Tegnap Tibivel lementünk a városba a bankba, a három lány itthon maradt, és hozták a dobozainkat. Debi nagyon ügyes volt, mert átvette az angolul beszélő UPS-es pasastól Ami a dobozok kinyitása után a szemünk elé tárult, arról jobb ha nem is ejtek szót.. Sajnos még az is összetört ami nem volt törékeny, meg összevissza minden.
 |
Sajnos a dobozok széttörtek
|
Olyan volt, mintha egy zongorát dobtak volna a cuccainkra, aztán végighúzták volna az egészet az utcán maguk előtt rúgdosva. Reklamálhatunk, bár nem írtam semmire hogy törékeny és igaz hogy jól becsomagoltuk, de mégsem ezek szerint. Vagy csak a UPS úgy gondolta, olcsón ez van... A lényeg viszont, hogy van már paplanunk, takarónk és még egy csomó ruhánk. Éjszaka itt egy kicsit hűvös van, ezért jól be kell takarózni. Amikor megkaptuk a kulcsokat, akkor kaptunk egy olyan kis kütyüt mint egy usb kulcs, amit fel kellett töltenünk 10 fonttal és a villanyórába dugni, amit addig használhatunk amíg az el nem fogy. Így az ember kontrollálni tudja és képben van, hogy mennyi a számlája, és ha nincs lóvé, nincs villany. A fűtés, főzés, melegvíz mind villannyal működik. Ezen kívül még a vízdíj a rezsi és majd adót kell fizetnünk a lakás után.Itt mindenkinek Staffordshire terrierje van, a kisebb fajta tehát nem az amerikai hanem az angol változat, és nagyon szép kutyák! Itt mellettünk is lakik egy pasas, eddig még csak őt a kislányát aki kb. 3 éves és a két kutyáját láttam. Amikor kimentem "mondtam" :P hogy milyen szépek. Megpróbáltam angolul elmondani és megértették. Érdekes hogy előjönnek a szavak, a boltban vagy ha érdeklődöm valami iránt, én nem vagyok szégyenlős, valahogy megkérdezem. Tehát a kutyák nagyon édesek voltak meggyömöszkéltem őket, az egyik rögtön odahozta a kövét, hogy dobjam el neki és visszahozta a lábamhoz. Ezzel estig eljátszott volna.
 |
| A mosoda előtt |
 |
| Aisa a mosodában |
Mivel mosógépünk nincs, mosodába mentünk Aisával tegnap. Olyan mint az amerikai filmekben: nagy terem, tele mosógéppel, szárítógéppel. Bedobod a pénzt és mosol, vagy szárítassz. 2.80 font volt egy mosás, az kb.850 Ft, a szárítás pedig 5 percenként 20 cent. kb. 7 fontot elmosogattam és szárítottam. Hosszú távon a saját mosó szárítógép jobban megéri, talán akkor is ha sokat fogyaszt. Vannak játszóterek, tök érdekes játékokkal, bár eddig inkább tizenéveseket láttam lógni rajtuk. Érdekes hogy eléggé el vannak eresztve az itteni tinik, egy picit olyan érzésem van ha rájuk nézek, mint ha a szülők már régen nem foglalkoznának velük...
 |
| szabadtéri edzőterem, bárki látogathatja, és nem teszik tönkre |
Van viszont szabadtéri edzőterem, bárki használhatja a gépeket, és nincsenek tönkretéve, összefirkálva stb. A házak nagyon helyesek, igazi angol házikók, mindenhol kopogtató van és nem csengő, tök furi. Nekünk is kopogtatónk van, és az ajtón van a levélbedobó. Ma is volt a postás, tegnap felhívtam az NI szám miatt a jobcentert és már küldték is a papírt hogy hová és mikor kell mennem. Tibinek is jött levél, az áramszolgáltatótól hogy át lett írva a nevére a villanyóra. Gyorsak mi? Még dobozból öltözködünk, próbálunk nem elkölteni a kis pénzünket, remélem nemsokára lesz munkánk, és akkor vehetünk néhány bútort is. Van itt egy család aki két éve költözött ide, hasonló reménytelen helyzetből menekülve Magyarországról, négy gyerekkel. Hétvégén összejövünk, hogy segítsenek, mit, hol kell intézni, sulit, egyebeket. Sütöttem már palacsintát, a gyerekek pedig egy picit lehet hogy többet veszekednek, de valahogy úgy látom, többet kommunikálnak egymással (nincs TV) most, hogy egy picit magunkra vagyunk utalva.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése