A mai napot csak azért szeretném megjegyezni, mert ez volt az első és utolsó napom, hogy bőrig áztam a szó legszorosabb értelmében. 11-re Newton Abbot-ba kellett mennünk az ottani munkaközvetítő irodába, ahová csak busszal lehet elmenni. A buszmegálló kb. 1,5 km-re van gyalog. Reggel nem az a szemerkélős, mindjárt elállós eső esett ahogy azt eddig tapasztaltam, hanem igazi dézsából ömlő eső, plusz még a szél is erősen fújt. Az utolsó esernyőnket tegnapelőtt hagytam el egy postán, és azóta mondom hogy veszek egyet az egyfontos boltban... Tibi a vitorlás kabátját én pedig a valaha vízálló Kappa kabátot vettem fel. Mondanom sem kell hogy mire két utcahossznyit gyalogoltunk Tibinek a vitorláskabátja totál átázott és a zsebébe gyűlt a víz, ahonnan a nadrágjára, cipőjére. Nekem is teljesen elázott a kabátom, most sajnálom hogy hiúságból szivacsos melltartót hordok :P mert az összes víz odagyűlt, valamint a hosszú ujjú pólóm is igencsak nyelte a vizet. A farmeremről nem is beszélek. Egyedül a fenekemnél nem voltam vizes, és a cipőm sem ázott át. A sminkem sem volt vízálló...
Dideregve szálltunk fel a 12-es buszra és az emeleti részben leülve lehámoztuk magunkról a kabátokat. A munkaközvetítő irodában a táskánkból "kissé" átázva az önéletrajzunk és az útlevelünk is előkerült, valamint igencsak vizes kutyaszagunk lehetett, de azért az ügyintéző hölgy mosolygós volt és kedves. Mire végeztünk és a Sainsburry áruházba elmentünk már sütött a nap, és rajtam a saját testmelegemtől megszáradt némileg a ruha. Gluténmentes pizzát vettünk, a Sainsburry-ben sok a gluténmentes kaja és ez pozitív. Pizzát vettünk magunknak is. Tibit a másik munkaközvetítőből hívták, hogy holnaptól két napig egy sütigyárban fog dolgozni! Tök jó, irigykedtem, hogy engem miért nem hívtak? Mindegy így is jó volt. Hazafelé egészen az utcánkig tudtunk busszal jönni, mert itt nem egy útra vesz az ember jegyet, hanem csak napijegy van ami igaz, hogy 4,90 Font, de egésznap Torbay területén bármelyik buszra felszállhatunk vele. A gyerekek sikongattak örömükben, hogy pizza lesz az ebéd! Azért jól végződött ez az esős nap, de nem fogom elfelejteni az első igazi angol bőrig ázást...
Szia! Örülök, hogy olvashatom a bejegyzéseidet, nem is tudod, hogy mennyire. Elég reménytelen helyzetben vagyunk mi is és régóta gondolkodunk rajta a férjemmel, hogy kimegyünk mi is, de mindig visszatartott a gondolat, hogy mi lesz a gyerekkel... Jó látni, hogy ti bele mertetek vágni, hogy így elinduljatok hárommal is, ez nekem is reményt ad, hogy megoldható. Kíváncsian várom, hogy mi lesz szeptemberben, ha megkezdődik az iskola. Ez a legnagyobb kérdés a számomra most...
VálaszTörlésKedves ismeretlen olvasóm! Örülök, hogy a itt megélt napjainkkal segíthetek a döntésben. Igen, mi a reménytelen, kilátástalan helyzetünkből ide menekültünk, ugyan még csak két hete, de a sok buktatóval együtt úgy érzem jól tettük és mindenkinek ajánlom, hogy merjen belevágni. A gyerekek kalandnak fogják fel és nekik sem rossz a változás, az új környezet, és mindenhol vannak jó emberek, akik segítenek! Remélem egyszer én is segíthetek valakinek, ha eljut odáig, hogy belevágjon!
Törlés