Vágyak

Itt ülök a dombon és nézem ahogy egy kiskutya játszik. Arra gondolok, hogy milyen jó lenne egy kutya. Aki jönne velem és nem keresne kifogásokat. Beültetném a bicajom kosarába és úgy utazna velem mindenhová. Itt Cockingtonban aztán kivenném és kergethetné a madarakat és visszahozná a sárga teniszlabdát. Én meg csak itt ülnék és nézném milyen boldog. Tudom, hogy hiába vagyunk öten a családban, egy idõ után úgyis én gondoskodnék róla egyedül. Vinném hajnalban sétálni még ha esik akkor is.  Még az ágyra is felengedném, és nem bánnám hogy kutyaszõrös lesz, úgyis én takarítok. Izgatottan várná hogy hazaérjek amikor mindenki suliba meg dolgozni van csak én érnék haza korán. Akkor lefutnék vele a tengerpartra ahol kedvére rohangászhatna és kutyabarátságokat köthetne. Jó kutya lenne, szófogadó. Akkor mások irigykedve néznék ahogy játszom vele itt a parkban és nem én lennék szomorú, hogy nincs kutyám...