Kempingezünk! Hadriánus fala 2.nap

Másnap reggel korán ébredtünk, ragyogó napsütésre egy igencsak esős éjszaka után. A sátorlapon kopogó, dörömbölő eső néha felébresztett de a fejem búbjáig belebújtam a hálózsákba és hamar vissza aludtam a hepe-hupás talajon. Ez az igazi kempingezés! :))

A két lány gyorsan visszazuhant a kezdeti kempingezős örömmámorból a rideg valóságba. Bár a sátor duplafalú volt a két hálórésznél, a középső részen tömegével kerestek menedéket az apró pókok és egyéb kedves kis háziállatok, melyeket én tisztességgel összeszedtem és mint valami szőlőfürtöt emeltem ki a sátor bejáratán őket. Nem így a lányok, akik nem győztek sápitozni, hogy bemászik a pók, a légy a szunyog (???) és mindenféle a részükbe és nem nyitották ki a szunyoghálót egy darabig.Aztán csak ki kellett jönniük.

 Reggeli után bevonultunk a fürdőszobába és fogat mostunk. Sátrunk száradt a reggeli napfényben, és bár tudtam, hogy a szél majd biztos idehozza a felhőket és újra esni fog, azért reménykedtem, hogy egy darabig még élvezhetjük ezt a miliőt.

Bedobáltunk néhány cuccot a hátizsákba majd elindultunk a falat megkeresni és a következő bélyegzési pontot.  Próbáltam unszolni a lányokat, hogy énekeljék velem a "Mint a mókus fenn a fán" kezdetű dalt, de leszavaztak, így egyedül daloltam a reggeli napfényben az úton. Utunk az első néhány kilóméteren egy alsóbbrendű autóúton vezetett és én már vártam, vártam azt a pillanatot amikor leérünk a képek szerint valami csodálatos hatalmas mezőre ahol középen csak a fal húzódik és kanyarog fel és le a domboldalon s itt ott bocik legelnek az út mentén, ahogy azt a képeken is láttam. 

Sajnos erre egy jó ideig várnunk kellett. Láttunk bocikat és még egy nyuszi is átfutott az úton miután letértünk a fal felé vezető szűk ösvényre. Robin Hood Inn volt a második bélyegzőpont ahová eljutottunk East Wallhauses-ben.

Ezután nagyon nagyon sötét felhők kezdtek gyülekezni. Még egy fél órával azelőtt a messzi szivárványt csodáltuk. Persze, gondoltuk ott esik itt pedig süt a nap, de úgy látszik hamar odaért a fekete felhő. Tudom, nem vagyunk vérbeli kempingező turisták, és esőkabátunk is csak kettő volt de azért derekasan tűrtük a vizet.

Szerencsére a hátizsáknak van vízálló kabátja (annak bezzeg volt) így a cuccok nem áztak meg.

Mire visszaértünk a túránkról már újra sütött a nap és egy fél óra múlva a sátor is megszáradt így összepakolhattunk és tovább indulhattunk. Az eső fél óránként eleredt, köszönhetően a szélnek, de a táj szépségét még így sem tudta elrontani. 

Dimbes dombos hatalmas mezők és kis falvak között kanyargott az út néhol igazán vadregényes tájon. Ezen a napon még több alkalommal eláztunk. 

A Brocolita Mitrath Templom romjainál volt az egyik Carrawburgh-nál.

Mire a parkolóból leértünk a bocikkal körülvett romokhoz (a lányok az autóban megvártak) addig leszakadt újra az ég. A tehenek érdeklődve figyelték a romok között fényképező turistákat. Próbáltam ismerkedni velük, de a legtöbb elhúzódott, nem engedte, hogy megsimogassam. Egy azért kiváncsibb volt mint amilyen félénk és hagyta, hogy megvakargassam a füle tövét. Ja, a romok is érdekesek voltak.

A következő bélyegzési pont a Chesters Roman Fort és Museum volt. Eljutottunk a Northumberland National parkhoz Haltwhistle-ig, de az eső szakadt még mindíg, így úgy döntöttünk, hogy nem állítunk sátrat, hanem az egyik kempingben egy bunkhouse-ban vagy valami fedett helyen alszunk aznap. Esőben sátrat állítani nem valami szerencsés. Este hét után kezdtük feladni, mert az egész környéken minden kemping tele volt, nemhogy a bunkhouse-ok hanem a sátorhelyek is! Mostmár tudom, hogy előre foglalni kellett volna helyet, de ennyire nem terveztük meg az utat, hogy pontosan tudjuk előre mikor, hol ér minket az este. Végül a nagy reménytelenségben este kilenc után beestünk a Green Carts farmra ahol nagyon kedves volt a tulajdonos és egy kis lakókocsiban szállásolt el minket tényleg kedvező áron (20 font volt négyünknek) és azt mondta hogy ha akarunk másnap is ott maradhatunk. Igy azért jól végződött ez az esős nap is. Végre lezuhanyozhattunk és a szétnyitott ágyon szűken ugyan de jól elfértünk.