Szeretem ezt a környéket

A defekt már a múlté, ma korán keltem és legurultam a még szinte ébredezõ városba, végig a tengerparti úton, majd át a következõ városba Paigntonba. Korán reggel még a központban ott vannak a nyomai a tegnap esti buliknak, de már szorgos kezek, munkagépek tisztogatják a járdákat, szedik a szemetet, locsolják a virágokat, hogy az itt nyaralók mire felébrednek és egy jó "english breakfast" után a nyakukba veszik a riviérát már minden makulátlan tiszta és élvezhetõ legyen. Apály van. A tengerpartokat traktorok tisztogatják, gereblyézik simává. Jó ránézni. A kutyatappancsok már ezen a korai órán nyomot hagynak a homokban. Õket követik a gyerekek, strandozók, s majd épülnek az óriási homokvárak. Majd "sandyman" is megérkezik és hatalmas feliratokkal és motívumokkal rajzolja tele a strandot. Majd dél körül itt van újra a dagály és rendet teremt, visszaküldi a napozókat a lépcsõkhöz. Majd este...újra lejöhettek.

A most még üres kávézók és éttermek terasza hamarosan zsúfolásig telik, megtöltve a levegõt a frissen fõtt kávé és a fish&chips illatával, ami odavonzza a sirályokat, hátha leesik egy egy krumpliszem nekik is. A Paignton-i parton a  szines kis strand házakon látszik az árnyékom ahogy végig gurulok az úton. Néhány bringással, futóval, kutyással találkozom. A kikötõben mossák a kis halászhajót, a kirándulóhajónak szerelik a motorját. A kisebb hajók a belsõ kikötõben kissé féloldalasan az alig vízben várják a dagályt. Még csak fél nyolc, de már melegen süt a nap. A kikötõ másik oldalán már hajnal óta megy a munka a kis halfeldolgozó üzemben.

Egy picit leülök itt és hallgatom a reggeli zajokat. Visszafelé már népesebb a part, a tengerparti út, az angol riviérán elindul az élet.