Az én mesebeli városom: Dartmouth

Valahányszor  Dartmouthba megyek, mindíg rácsodálkozom a négyszáz éves házakra a kanyargós kis utcákon, az apró boltokra a házak alján, a mesebeli kis parkra a szökőkúttal, a Dart folyón horgonyzó kis fehér vitorlásokra, a dombon sorakozó szines házakra, a Britannia Royal Naval College óriási és méltóságteljes épületére a város felett. Itt mindíg jó hangulatú rendezvények vannak, legyen az karácsonyi vásár vagy nyári fesztivál vagy a mostani Dartmouth Regatta. A komp ami átvisz minket Kingswear-ből tele autókkal és gyalogosokkal. Mi is ebbe a kis városkába hagytuk az autót és gyalog mentünk át a folyó túloldalára. Szines kis papírdíszek, inycsiklandó illatok, nagy vásár a folyó menti sétányon. Itt valahogy nem tűnik giccsesnek a sok kis bódé, kőrhinta és zenedoboz. Az emberek a folyót szegélyező magas parton üldögélnek, eszegetnek vagy rákot fognak, vagy csak úgy nézelődnek mert van látnivaló elég. Lent a mélyben sok sok pici motoros gumicsónak (boci hajósnyelven) várja gazdáit, hogy visszavigye őket a vitorlásra miután bevásároltak, vagy csak úgy nézelődni, szórakozni kimentek a partra a hajójukról. Vizitaxik jönnek, mennek a két part között. Balra a nagyobb komp viszi utasait, jobbra egy kisebb. Nagy a forgalom. Megnézzük ahogy először a Typhoon majd a Red Arrows gépei áthasítják az eget fölöttünk úgy hogy a talpamban is érzem ahogy a hang utóléri a látványt magát. Aztán visszakompozunk Kingswear-be  és bámuljuk a közben vérbeborult eget ahogy a nap lassan nyugovóra tér Dartmouth dombjai mögött.