Első látásra szerelem volt...

Már írtam a múltkor is, hogy folyamatosan böngésszük az ingatlanos oldalakat, mert februártól új, egy kicsit a saját igényeinkre szabott lakást keresünk. A december előtt elküldött érdeklődésekre a fülük botját sem mozdították a közvetítők, most január elején viszont néhányan elkezdtek visszajelezni a huszonharmadszor elküldött érdeklődésünkre egy-egy lakásra, házra vonatkozóan. A hét elején néztünk volna meg egy nagyon helyes kis házikót, de Tibit behívták dolgozni, így a mostani hétvégére maradt. Bár még csak képeket láttunk róla, de a külső kinézete és a környék nagyon megtetszett mindannyiunknak. Még a múlt hétvégén elmentünk kívülről megnézni, és bár még belülről nem láttunk néhány képnél többet, mégis beleszerettünk. Főleg Tibi volt az akit elbűvölt a ház kinézete, a házzal összekötött kis garázs, ahonnan a házba is be lehetett menni közvetlenül, a pici kertecske szóval az egész miliő. Akárhogy is számoltuk a szobák négyzetmétereit, nem tűnt óriásinak a háromszobás, nappalis házikó, de mégis...

Ma úgy jött össze, hogy három házat is megnézhettünk, és az első ez a ház volt.

Szóval már belülről is megnézhettük végre. Nincs itt se áhitott kandalló, se hatalmas nappali, nincs közel a központhoz és még csak a tengerre sincs kilátás...

...DE: nagyon hangulatos konyhája van, amiből egy pici kertre nyílik a teraszajtó. Ahol nyáron lehet ücsörögni, locsolni, játszani, rajzolni, olvasni... Három helyes kis szoba van, amelyikből az egyikhez még egy kis zuhanyzós fürdőszoba is tartozik. Van még plusz egy fürdőszoba és két WC. Mindenhol radiátor, és cirkófűtés van! A meleg vizet gázbojlerrel lehet előállítani, tehát megoldható a teli kádas szieszta, amire már nagyon vágytam. A lépcső nagyon aranyos (már elképzelték a lányok, hogy díszítik fel a szülinapokon, karácsonykor) Egy praktikus kis garázs van a ház mellett, ahonnan a konyhába cuccolhatunk ha bevásárolunk. Amikor beszálltunk az autóba, mindenki egymás szavába vágva mondta el, hogy mi a legjobb, mit és hová lehetne tenni. A lányok a csillagokat is leígérték az égről, ha idejöhetnek, mert végre a Tárnoki otthonuk után itt újra lehetne egy pici kertecske, magánszféra a jó levegőn. 

Még két lakást néztünk meg. Az egyik nagyon szép kilátással a tengerre nézett, bár egy nagy társasházban volt. A lakás nagyon szép volt, csak egy kicsit "öregszagú". A néni "elköltözött" (nos, hogy ez itt mit jelent azt nem akartam tudni...) az ingatlanos szerint, aki még azt sem tudta, hogy milyen fűtés van a lakásban. Padlófűtés, végül kiderítettük. Jóval nagyobb volt mint az első ház, de valahogy nem érintett meg minket. A következő lakásban nagyon szép konyhabútor volt, mindenhol tölgyfa ajtók, két kandalló és a központhoz közel volt, és mégsem tudta felülmúlni az első házat. Estére úgy döntöttünk,hogy most már bármilyen házat, lakást megnézünk, nem fog tetszeni. Ez KELL nekünk! Az egyetlen kérdés, hogy megfelelünk-e arra, hogy kivegyük, hiszen itt komoly vizsgálatnak vetnek alá az ingatlan közvetítők minden albérlő jelöltet, hogy mennyit keres és mióta? Mennyi van a bankszámláján, hol lakott eddig és onnan milyen referenciát kap? Ha nem tetszik nekik valami akkor sajnos visszamondhatják a foglalásunkat. Ha rábólintanak  egy havi deposit (kaució) és egy havi bérleti díj valamint 180 font közvetítői díj fejében foglalhatjuk el a kis álomházunkat, ami mind az ötünk fejében az igazi OTTHON-t testesíti meg. Amikor még fiatal lány voltam és valami új ruhával jelentem meg otthon, vagy új frizurám lett akkor anyukám néha azt mondta: " Ez nagyon jól áll neked! Ez olyan igazi KRISZTÁS!! Mintha neked találták volna ki" Szóval ez a ház olyan "Kána családos" :) mintha nekünk találták volna ki. Kiderül az elkövetkezendő néhány hét alatt, hogy ez mennyire igaz.