Osztálykirándulás Princetown-ba

Aisa iskolájában osztálykirándulást szerveztek és mivel itthon vagyunk most mindketten, elmentünk mi is. Szívesen láttak minket, mert a szülői segítség is elkél ilyenkor. A kirándulást a Dartmoor-i nemzeti parkba, pontosabban Princetown-ba tervezték egy külön busszal. Szerencsére az elmúlt három nap viharos és esős időjárásának nyoma sem volt, Torquay-ban sütött a nap. A sok-sok gyerek felszállt a buszra, ahol az egyik oldalon kettő a másik oldalon hármas ülések voltak, így hárman egy helyre tudtunk ülni. Közel két órát buszoztunk, én mondjuk nem unatkoztam mert csodálatos itt minden táj, dombok, völgyek, házikók, birtokok, lovak, birkák mind-mind el tudnak bűvölni. Pláne ha még a nap is süt.

hatalmas területet foglal el a nemzeti park .                               ...

A kopárnak látszó tájon számtalan birka legelt, a hátukat különböző színre festették, kék, zöld, piros, gondolom a  tulajdonosok márkajelzése :)

Sok minden nem történt ugyan :) A gyerekeknek kiosztották a füzetüket, majd egy fénymásolt térképet. Végig kellett mennünk a főutcán és bejelölni a postát, iskolát, rendőrséget stb. Hogy ennek mi lesz a sorsa nem tudom...

Megebédeltünk a helyi könyvtárban, játszótéreztünk.

Aztán megnéztük a lovakat

jó sokat gyalogoltunk,  szélben, fagyban...

De ezért a látványért érdemes volt...

Aztán indultunk is haza. Mindenki jó sáros volt, a gyerekek egyáltalán nem voltak fáradtak, mert igencsak elevenek voltak a buszon hazafelé. Szerencsére be voltak kötve :) 

Háznéző

Tegnap és ma  házat néztünk. Az elsőt a Mashford Ingatlanközvetítő igazgatója mutatta be nekünk személyesen. A múltkor sajnos náluk szalasztottuk el azt a házat amit annyira szerettünk volna. Nos ez a ház nem nagy szám, de csodálatos kilátás nyílik a tengerre és közel van a központhoz. Három szobás, egyszerű kis kert, amit rendbe lehet tenni. A pozítívumai közé még talán az tartozik, hogy hatalmas ablakok, elhúzható ajtók nyílnak a kertre és a bejárat felé. Ez akár negatívum is lehet, hiszen úgy láttam hogy nem a legújabb dupla üvegezésű műanyag ablakok, hanem a még 1970-ben gyártott (akkor még nagyon modernnek számító) üvegek. És a fűtés költsége igencsak megnő ha valahonnan behúz a szél... A konyha elég kommersz volt, és a szobák sem nagy számok, de fel lehet dobni őket.  A garázsból bejárat van a konyha előtti kis pakolós helyiségbe, majd onnan a konyhába. Az emeleti szobák méreteikben megfelelőek, az egyikhez kis erkély is tartozik (lehet bámészkodni a messzi távolba) Ha valaki hosszú távra tervez, szépen be lehet rendezni. A bérleti díj belefér az elképzeléseinkbe, valamit 180 font vizsgálati díjat és egy havi depositot kell letennünk ha kivesszük a házat.

A következő ház amit megnéztünk is közel van az egyik jó forgalmú úthoz, valamint nincs távol a tengertől, de sajnos nem látni onnan. A hirdetésben "mock georgian house"-nak hirdetik. Amit ma megnéztünk az három szobás, de volt egy négyszobás is, amit már kiadtak. Ugyan százszor küldtünk emailt hogy megnéznénk, nem kaptunk rá választ. Az ingatlanos hölgy a Torbay Estates ingatlanközvetítő munkatársa, már mutatott nekünk egy házat, ami belülről nem lett volna rossz, csak valahogy összességében nem tetszett az egész. Most is nagyon kedves és közvetlen volt. 

a három lakás közül a középső kiadó

A garázsból itt ugyancsak az előszobába lehet jutni. Aztán fel a lépcsőn és egy szép kis nappaliba jutottunk, ahol ugyan a kandalló helye ott volt, de sajnos kandalló nem volt :( Innen lépcső vitt fel a három hálószobához, amiből a legkisebben volt egy kamuágy, tehát mintha a falból nőtt volna ki, rajta két nagy matraccal. Nem volt szívderítő látvány. Egyrészt a matracot kukába dobnám (mondjuk elférne a garázsban) másrészt a szép kis csajos ágyakat nem cserélnék fel a lányaim erre a kockára... Ezen a szinten a másik oldalon volt a fürdőszoba wc-vel és a konyha és az ebédlő, ahonnan a hátsó kertbe lehetett kimenni. A konyha itt sem ütött sziven, esetleg a bazi nagy hűtő, fagyasztóval és a kertre néző ablak volt a szimpatikus, viszont a fehér konyhabútorból néhány elem hiányzott, üres volt a fal. A kert nagyon helyes volt, ugyan dombon volt, három szinten, meredek lépcső vezetett fel a kertibútorral ellátott részhez. Tibivel megegyeztünk abban, hogy itt csak egyszer lehet leesni...és többé fel sem kelünk, mert életveszélyesen magas és meredek volt a lépcső. A bérleti díj itt is hasonló volt az előzőhöz, itt viszont 120 font felnőttenként a vizsgálati díj, az 240 font, valamint másfél havi bérleti díj a deposit.

A harmadik ház Paingtonban van, egy gyönyörű lakóparkban, ahol hasonló jellegű vöröstéglás kis családi házak vannak. Már voltunk ott kívülről megnézni és láttuk a képeket a hirdetésben, de most volt először alkalmunk belülről is megnézni. Nem csalódtam, épp olyan otthonos kellemes ház belülről mint ahogy elképzeltem. Aztán a  hazafelé vezető úton megbeszéltük, hogy igaz, nagyon közelít az elképzeléseinkhez, de a vele járó első költségek teljesen lenulláznák a bankszámlánkat és a költözéssel kapcsolatos költségekről nem is beszéltünk. Nem beszélve arról, hogy nehéz lenne megoldani a suliba járást, és az is igen költséges lenne autóval vagy busszal is. A beköltözéskor másfél havi bérleti díjat és 340 font vizsgálati díjat kellene fizetnünk... így ezt elvetettük. Majd néhány év múlva talán...

Dartmouth a mesés kisváros

Tegnap az egy héten át tartó ködös, szürke idő után végre gyönyörűen kisütött a nap! Szula és Tibi reggel elmentek a szokásos hétvégi újságkihordást elintézni, ami Szula munkája néhány hete. Aztán menni akartunk, csak nem tudtuk hová? A bőség zavarában szenvedtünk mert bárhová is megyünk, valószínűleg nagyon szép hely lesz, de túl messzire sem akartunk menni, mert Aisa mostanában rosszul lesz az autóban és nem akartuk kínozni hosszú mérföldeken keresztül egy zacskóval a kezében. Végül úgy döntöttünk,hogy a néhány mérföldre lévő Dartmouth-ba megyünk, ott még úgy sem voltunk. A nálunk egy hónapig állomásozó ismerőseink az ottani halgyárban dolgoznak de ennyit tudtunk róla és slussz. Húsz perc alatt ott voltunk, vagyis a Dartmouth-i komp lejárójánál, ami nagy izgalmat okozott az autóban, hiszen komppal és autóval egyszerre utoljára Tihanynál utaztunk, és a gyerekek szerintem már alig emlékeznek rá. 8 Fontért retúr jegyet vehettünk, de már a kompról láttuk, hogy gyönyörű ez a kis város, igazi régi, több száz éves épületekkel. Leparkoltunk a fő téren majd elindultunk felfedezni a környéket. Most beszéljenek a képek inkább.

Felirat hozzáadása

A kompról színes babaházaknak tűntek az épületek

Balra a helyi vizimentők járják a várost és támogatókat, adományokat gyűjtenek

jahh, igen :) a templom...

Ez a kisváros a művészek, kreatívkodni vágyók kincsestára, tele van ilyen és hasonló boltokkal 

ohhhh.....hajó!

Paul Barclay illusztrátor művész boltja előtt

És a boltban személyesen a művész fogad minket :) Megkérdezte, hová valósiak vagyunk." Ó Budapest! Van egy belga rokonom akinek Budán van háza! "  Még eligazitott minket, hogy feltétlenül látogassuk meg Slapton tengerparti részt

""

Csodálatos "hajós" kiegészítők,  Tibi azt sem tudta, hova nézzen :) (meg van oldva a szülinap, karácsony neki ) Kár hogy egy párna 80 font (!) 

Ennek a gyönyörű régi háznak az érdekessége, hogy este találtunk benne kiadó penthouse lakást, ami csodálatos!

Ez a kis szekreter kellene nekem... (ha nem így hívják akkor is :P )

Az utca a nevével ellentétben nagyon is szép volt :)

Nyitott piac

És felbukkant a szűk útról a tenger...

tényleg nagyon szűk utak, és itt szembejövő forgalom is van !

apró kavicsos part, épp apály volt. Amikor kinézelődtük magunkat, köveket kezdtünk gyűjteni

Megtaláltam a következő otthonunk háztábláját! (bár Tibi sziklakertbe akarja tenni)

Igazi "shell" kagyló!

A tengerparthoz levezető útról videót is készítettem, a következő bejegyzésemben felteszem.