Annyit kell még tanulnom Tőled, Anyu!

Sokszor megemlítettem, hogy az én anyukám folyton azt mondta "Krisztikém, ahogy neked a legjobb, úgy csináld..." Nem feltétlenül pozitív felhanggal mondogattam ezt, sokszor úgy éreztem azért mismásoltam el fontos dolgokat, azért nem jelentkeztem ide-vagy oda, azért nem jutottam el A-ból B-be, mert nem volt aki nyomást gyakoroljon rám, hogy éreztesse velem, lehetne jobb, lehetne más. Bárhogy is döntöttem, bármi is lett a döntéseim eredménye, anyu mindig minden körülmények között az én oldalamon állt. Soha nem én voltam az, aki elszúrt valamit azzal, hogy nem erre, hanem arra indultam. Most, 56 évesen a lányaim ébresztettek rá arra, hogy anyukám csinálta jól. A hat elemijével, de hihetetlenül jó pedagógiai érzékével, feltétlen szeretetével megerősített valamit bennem, ami nem mérhető pénzzel, diplomával, jó állással.

Tegnap hármasban ebédeltünk nálunk, Debike, Szula és én. Szóba került, hogy ha hamarosan Magyarországra megyünk, akkor Sunnyra Debiék vigyáznak majd. Nem könnyű eset sajnos, és emiatt ők az egyetlen segítségünk ha ilyesmiről van szó. Tudtam, hogy nekik sem lesz fáklyásmenet az a hét: reggel korán kutyaséta, majd Sunnyt vissza a mi házunkba estig, és mikor hazajönnek a munkából újra kutyaséta és náluk alszik majd a ketrecében (mert azt szokta meg, éjszaka mindig abban alszik). Azt viszont nem gondoltam volna, hogy emiatt Debike kivesz három nap szabadságot, hogy ne legyen egész nap egyedül a kutya, és a következő három napon is csak rövidített napokat dolgozik. Sunny elég stresszes kutya, sajnos az utóbbi időszak eseményei sem tettek jót neki, így ha bármelyikünk kilép az ajtón, kiszáll az autóból akkor nagyon sír. A stressz sajnos befolyással van az egészségére, hányni kezd, hasmenése lesz, tehát fizikálisan totál kivan néhány ilyen naptól. Debit és Dant viszont nagyon szereti. Amikor megtudtam, hogy Debi miatta szabit vett ki, akkor lelkifurdalásom lett, és felajánlottam hogy keresek valami kutyahotelt, mert nem akarom hogy a mostani állapotában még ez is őt terhelje. Azt mondta, dehogyis, nem bírná elviselni, hogy szegény kutya még jobban stresszeljen az idegen környezet miatt. 

Aztán valahogy a születendő babára terelődött a szó és nem tudom miért de belőlem előjött az az anyuka, akit én 28 éves koromban a hátam közepére sem kívántam volna. Felülbíráltam a lányom elgondolásait, hogy, miként fog aludni az első néhány hónapban a baba, és egyáltalán a mostani elveknek megfelelő - tehát amit jelenleg a legegészségesebbnek látnak a szakértők - körülményeknek megfelelően szeretné elkezdeni az anyukaéletét. Kijött belőlem az, hogy "én három gyereket felneveltem, és..." amit ha nekem mondott volna az anyukám anno, akkor ugyanilyen hévvel és hittel álltam volna ki a saját elképzeléseim mellett.  Debi megkérdezte, hogy amikor az én anyukám mondta ezt, akkor én mit mondtam. Azt mondtam, hogy az anyukám ilyet soha nem mondott, mert mindig azt mondta, hogy az úgy jó, ahogy én csinálom... 

Akkor nem mondtam semmit, de elszégyelltem magam. Még éjszaka is ezen gondolkoztam, és bocsánatot kértem utólag is anyukámtól, hogy őt hibáztattam azért, mert nem lettem az ami lehettem volna, mert alkalmanként rossz döntéseket hoztam, mert úgy éreztem, nem érdekli mi lesz a sorsom. Pedig inkább az ellenkezője történt, bízott bennem, hogy helyes döntést hozok, ezzel megerősítve az önbizalmam. Mert igen, mi három lányt felneveltünk és nagyszerű emberek lettek. Felelős, okos, értelmes, empatikus felnőttek lettek mind a hárman. A félelmeik, frusztrációik is a mi nevelésünk eredményei, hiába is akarnám a felgyorsult huszonegyedik századra fogni ezeket. Bármit tettünk, mondtunk és döntöttünk az ő sorsukkal kapcsolatban, az hatással volt arra, ahogy ma élnek és ahogy látják a világot. Itt és most megkövetem őket, ha bármikor is megkérdőjeleztem a döntéseiket felnőttként. Azt hiszem igyekeznem kell anyukám példáját követni, pláne, ha azt szeretném, hogy az unokám úgy imádjon engem mint ahogy a lányaim az én anyukám, aki nem tartott hegyibeszédet, hanem leült a földre velük játszani, mert erre még mindig emlékeznek. 

Update: Épp most, hogy befejeztem ezt a posztot, felhívott Aisa Norwich-ból, és elújságolta, hogy most jött ki egy évzáró vizsgáról és nagyon jól sikerült :)