Szegény Zukkermann Anna, ha tudta volna, hogy egyszer majd útjelzőtáblaként emlegetik a már kissé megsüllyedt, szürke sírkövet, amelyen a neve áll már vagy nyolcvan év óta, nem lett volna túl boldog. Tavaly Tibivel itt jártunk és bár néhányszor jártam már a nagypapája sírjánál, ahol a nagymamája, édesanyja és annak két testvére is nyugszik, mégsem találtam oda elsőre. Tibi meg csak szajkózta, Zukkermann Annánál balra. Szinte el is felejtettem a nevet, de mikor délelőtt besétáltunk a lányokkal a Farkasréti temetőbe és az ismerős úton elbizonytalanodva kerestem a kapaszkodót, megláttam az ormótlan szürke sírkövet, Zukkermann Anna nevével, és azonnal beugrott, hogy persze, ahogy Tibi mondta, itt balra.
Nos, nem ismerem az Izraelita temető szabályait pontosan, de valószínűleg megbotránkoztak volna, hogy egy apró üvegcséből a közös sír köré szórom Tibi hamvait. A zsidók nem hamvasztanak. Tudjuk, hogy miért nem. Nekem nem volt más választásom, de Tibi is tudta, hogy így lesz és szerencsére nem volt vallásos. A zsidó sírokra nem virágot, hanem egy kavicsot tesznek. Én is hoztam egy kavicsot, innen a tengerpartról, és ráírtam Tibi nevét. Ez került a sírboltra.
Aztán átsétáltunk a keresztény temetőbe, vettünk egy nagy virágot, hogy azt Tibi apukája és a másik nagyszülei sírjára helyezzük. Sajnos nem találtuk meg őket. Próbáltam Tibi testvéreitől valami útmutatást kicsikarni, de ők sem tudták pontosan. Épp temetés zajlott és nem akartuk megzavarni az irodában való kérdezősködéssel.Egyébként ők is csak akkor tudták volna megmondani, ha tudjuk a sírhely számát. De azt senki nem tudta. Így végül, hosszas bóklászás után találtunk egy elhagyatott sírt, amit már láthatóan egy ideje nem látogattak, és rátettük a virágokat.
Az ebédet a Corvin negyed éttermei egyikében költöttük el, én egy sertéspörköltet, a lányok újra Brassóit kértek és isteni volt. Aztán végigmászkáltunk a boltokon, újra Libri természetesen és játékbolt. Szula vett UNO kártyát, én újabb mesekönyvekkel gyarapítottam az unokám könyvtárát, Aisa Avengers képregényt nyomozott. A pláza vécéje csak százforintos érmével működött és mivel én még nem vettem fel pénzt, és a kártyám sem volt nálam, hogy ezt megtegyem, igen nagy gondban voltunk. Végül odamentem a fagyis lányhoz és megkérdeztem, hogy ha veszek fagyit és száz forinttal többet fizetek (telefonnal) akkor tud nekem visszaadni kápé száz forintot, a vécé miatt? “Adok én szívesen száz forintot” válaszolta és újabb piros pont került a képzeletbeli magyar pontozó füzetünkbe. Persze vettem fagyit is, de nem számolt fel többet. Azt mondta, az is elég szégyen hogy egy plázában fizetni kell a vécé használatáért.
Délután értünk jött Robi, Tibi egyik unokatestvére és elvitt minket az otthonába, ahol a családjával él. Később csatlakozott hozzánk Tomi is, Robi ikertestvére. Nekik is vittem Tibi könyvet, és beszélgettünk egy jót.
Este a pesti rakparton sétáltunk de rengetegen voltak, így felsétáltunk a Parlamenthez, még úgysem láttam közelről mióta körülötte felújították a teret. Szétzabáltak minket a szúnyogok és reménykedtem, hogy néha OV is erre jár és ezek a kis vérszívók okoznak neki is hasonló kellemetlenségeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése