Balaton 1. Időutazás

 Nem panaszkodom, hiszen gyerekkoromban fittyet hánytam a ragacsos műbőr vonatülésekre, a szerelvényekben rekedt fülledt, cigarettaszagú melegre, amit csak a két oldalt kinyitott ablakok (ha volt egy erős ember a kocsiban) tudtak kisöpörni… De utaztunk végre nyaralni! Le a cipőt és végigkönyököltem az utat az ablakon lógva, hogy anyám alig tudta lesikálni a karomról és az államról később a fekete, olajos koszt. Nem is lett volna balatoni vonatozás ha ezek közül legalább egy nincs jelen.

 De ott volt a nehezen lehúzható ablakok mellett a fülledt meleg. A bőrüléseket már kicserélték, a kocsikba persze még fel kell mászni, magunk után rángatva a húsz kilós bőröndöt. Gyorsan leértünk Lellére és tíz perc múlva már a szállásunknál voltunk, amit direkt úgy választottam, hogy ne kelljen sokat gyalogolni. 

Az állomás egyik oldalán kezdődött Lelle kis központja, ahol árusok, éttermek ölelték körül a tér közepén lévő kis szökőkutat. Innen tíz percre van a strand és a kikötő. A sínek másik oldalán egy kisbolt (jajj imádtam a gumicumit és a kis csokikat a magyar várakkal, a Negró cukorkát amit csak ilyen kispiszkosokban lehet kapni)l

Alig öt perc gyaloglás alatt a szállásunkon voltunk. Egy U alakú három emeletes társasház, udvarán szép kis medencével, fákkal. A kis lakás az első emeleten volt, és itt sem csalódtam, a retró érzés megvolt az apró konyha berendezése illetve a csapott tetős szoba, amelynek az összes berendezése egy tévé, egy polc és egy kinyitható kanapé volt, mellette apró éjjeliszekrénnyel. A kanapé mögött egy nagy szivacs, és ez volt a négy személyes szállásból két személy hálóhelye. Nem volt egyébként rossz, én kényelmesen aludtam a földön, Aisával a jobbomon. Szula aludt a kanapén, ő szegény panaszkodott, hogy nagyon kényelmetlen, így másnap inkább összecsukott állapotban hagyta. A szekrényekben ilyen-olyan ágyneműk - jóleszezapöstinépeknek :D - de tiszta, jó illatú mindegyik. Wifi és klíma volt és ez a lényeg. Sokat itt úgysem fogunk tartózkodni, gondoltuk és így is lett. 

Dél körül érkeztünk, egy gyors kipakolás után felvettük a fürdőruhát és irány a strand! Nehéz volt odáig eljutni, mert utunkat állta sok-sok érdekesség. A Favágó étteremben ebédeltünk, ahová tizenöt éve néhányszor betértünk, mert Tibi Forma1-et nézett, közben mi ettük a finomságokat. Most is a Forma1 ment a tévében, a lányok készítettek is egy képet a nemrég zsákmányolt “Tibor” feliratú karkötőjükkel. Isteni rablóhúst ettünk salátaágyon, és cukormentes, őszibarackos jeges teát ittunk hozzá. 

Később, amikor eljutottunk a strandra, megmártóztunk az opálosan kék vagy zöld vízben. A lábujjaim alatt az ismerős balatoni homok süppedt be minden lépésemnél, az elsőre felszisszenős hideg víz néhány perc múlva langyossá szelídült. Olyan érzés volt, mint amikor beleszagolsz egy régi parfümös üvegcsébe és olyan emlékek, érzések tolulnak hirtelen fel, amire azt hitted, soha nem fognak visszatérni. Elővillantak gyerekkori, majd lánykori emlékeim, hiszen ott szemben a dombok, hegyek, a színek ugyanazok mint harminc vagy negyven évvel ezelőtt. 

Vettünk főtt kukoricát a bicaját unottan tologató, orrpiercinges kislánytól. Látszott rajta, hogy baromira unja az egészet, teljes mértékben egyetértettem. A balcsi parton nyaralni kell, és nem dolgozni. Visszaemlékeztem a fehér köpenyes bácsikra akik tolták a triciklijüket és hol fagyit kiáltottak, hogy pedig azt, hogy “Itt a friss meleg főtt kukorica!”.

Este a Lelle Caffe és Étterem teraszán vacsiztunk, és nem kellett hosszasan rábeszélni minket egy Aperol spritz nevű italra ami narancslikőr és prosecco keveréke. Nagyon kedves volt a felszolgáló lány aki ajánlotta, közvetlen, barátias volt a hangulat. Szulával ezt kértünk, Aisa pedig Lime limonádét de mivel kicsit irigykedett ránk, kértünk egy vodkát is hozzá. 

Őszintén szólva, egész magyarországi itt tartózkodásom alatt azt élveztem a legjobban, hogy végre nem makogok, nem keresem a szavakat, nem kell kijavítaniuk a lányoknak ha valamit rosszul mondok. Jó volt, igazán jó volt magyarul szépen beszélni, és valószínűleg ez is volt az oka annak, hogy a reakciók is kedvesek voltak (most nem csak az éttermekről beszélek). Ha mindig hozzátesszük, hogy “kérem” “köszönöm” “legyen olyan kedves” esetleg egy mosoly kíséretében, akkor a válasz is hasonlóan kedves. Tudom, könnyű ezt így mondani, amikor az ember nyaral és nem a napi robot és gondok súlya nyomja, de azok az emberek, akik itt vagy Budapesten is kedvesek voltak velünk, a munkájuk végző, itt élő emberek voltak. 

Szula és Aisa is megjegyezte, hogy nagyon örül, hogy ennyi kedvességet tapasztaltak ez alatt a hét alatt. Nekik is nagyon sokat számít, hogy éreznek, mit gondolnak a szülőhazájukról. (Csak azok a hülye szúnyogok ne lennének :D)

Később találkoztunk Tibi testvérével, Zsuzsival és családjával, akik szintén Balatonon töltötték a hétvégét.

Kisétáltunk a mólóhoz és megcsodáltuk a naplementét, ami igazán giccses volt. Tibi valószínűleg ötezer tök egyforma képet készített volna :)

A sétány melletti szabadtéri színpadról szólt a zene, és véletlenül pont Tibi egyik kedvenc száma szólt mikor arra sétáltunk. Fluor Tomitól a “Mizu, mizu, mizu”című szám, amivel a világból ki lehetett kergetni, de Tibi nagyon szerette.  

A ház udvara tele volt fecskefészkekkel :)