Gyógyszerpumpa

 Az elmúlt időszak hányattatásai-  az átalvatlan éjszakák, a folytonos harc hogy legalább néhány falatot egyen, vagy igyon, végül már mindegy volt, csak minimum folyadék formájában néhány kanál összeturmixolt húslevest le tudjon nyelni anélkül hogy ne kezdene el köhögni, fulladozni - arra a nehéz elhatározásra késztettek, hogy felhívjam újra a distirct nurs-öket és tanácsot kérjek, hogy tudom ezt úgy megoldani, hogy ne kínozzam őt. Másnap azonnal kijöttek és beszélgettünk, de sokkal okosabb nem lettem. Azt ők is hallották, hogy levegővétel közben hallani ahogy a folyadék gurgulázik a torkán, amit egyszerűen nem tud kiköhögni. Kapott egy Hyoscine hydrobromid nevű injekciót, amit később megnéztem és egy egyszerű travel sickness gyógyszer, de állítólag kicsit kitisztítja a légutat, szárazabbá teszi. Elhittem neki. A Rowcroft hospice is meglátogatott és újra beszéltünk a pumpás gyógyszeradagolóról, amit még aznap délután fel is tettek Tibire. Muszáj volt. Sajnos ahogy más folyadékot, úgy a gyógyszerrel felhigított folyadékot sem képes már köhögés, fulladozás nélkül lenyelni. Azt kérdezte a nővér, hogy tudom-e most mi történik, mondtam, hogy persze hogy tudom, dolgoztam Carehome-ban, tisztában vagyok vele, hogy ezt a végletekig nem lehet csinálni, nem szeretném kínozni őt ezzel. Sajnos jobb nem lesz, hiába reménykedtem, hogy majd egy-két nap mint múltkor, majd jobban lesz újra. A köhögés, fulladozás, hörgés már jóideje velünk van. Egy tapasz az egész, mint amikor valakinek inzulin pumpája van csak ennek a másik végén egy olyan pumpa van, amiben a legfontosabb gyógyszerei és egy minimális fájdalomcsillapító van betöltve. Naponta fel kell tölteni, jön majd valaki minden nap, ugyanabban az időben és feltölti a megfelelő dózisokkal. Jaj, nagyon nehéz volt... És akkor a folyadék és az étel? Kérdeztem hülyén. A nővér rám nézett, nem javasolja, mondta, csak növelném a fulladás kockázatát, hogy a folyadék a tüdejébe kerül blablabla. Szóval akkor ne... Csak az erre kialakított nedves szivaccsal töröljem ki a száját naponta több alkalommal. 

Szula nagyon nehezen fogadta el, hogy nem lehet etetni, itatni Tibit. Én is nehezen fogadom el, mert most nem egy kilencvenéves páciensről hanem Tibiről van szó. Megpróbáltam neki elmagyarázni, hogy ezt nem gonoszságból mondják, és hogy mesterségesen etessenek valakit ahhoz más kondiciók kellenek, nem egy végstádiumos agydaganat. Borzasztó ezt kimondani, elfogadni, véghezvinni, végignézni, végigcsinálni.  Este megpróbáltam egy kis tejbegrízt adni neki. Egy két kiskanál után láttam, hogy csak tartogatja a szájában az ételt, nem nyeli le. Aztán már a száját sem nyitotta ki. Kitöröltem vízzel, hogy ne pangjon a szájában az étel, aztán hagytam aludni. Az éjszaka nyugodtan telt, talán egyszer-kétszer köhögött egy keveset, de a légzése nyugodt, egyenletes volt. 

Este elmondtam Aisának is facetime-on. Debi épp ott volt, mikor a Rowcroft nővérek jöttek, de nem akartam eldarálni neki mi történik, majd legközelebb, személyesen elmondom. Semmi bölcset, semmi okosat nem tudok idebiggyeszteni a posztom végére. Annyit talán, hogy a KURVA ÉLETBE!