Az élet nem áll meg

 Bár már hetek óta tudom, most vált publikussá az a fantasztikus hír, hogy nagyszülők leszünk! Debikém és Dan ma voltak a második ultrahangon és ez a kis manó ott ugrált a szemük előtt a monitoron. Ez a néhány centis kis csoda édessé teszi a keserű hétköznapjaim már most. 

Ezt írtam öt héttel ezelőtt a blogomba, de akkor nem tettem még publikussá:

Furcsa dolog a genetika. Tibivel sokat beszélgettünk arról, hogy csodálatos dolog a halhatatlanság, amit sokan félreértelmeznek. Ki akar százötven évig élni? Vagy háromszáz évig? De az ükanyám génjeiben már benne voltam én  is, majd a dédanyám és nagyanyám adta tovább az anyámnak.  Én is továbbadom, mi is továbbadjuk a gyerekeinknek és MI majd az ő gyermekeiben is ott leszünk.  Igen, ez a halhatatlanság.  És ez fantasztikus dolog! 

Ma este fél kilenckor megtudtam, hogy van egy apró borsószem, akinek a szíve már láthatóan dobog! Megmagyarázhatatlan, hogy amikor Debike üzenetet küldött előtte egy órával, hogy beugranak Dannel két percre, már tudtam, hogy ezt fogják mondani. Miért? Nem tudom. Nagymama leszek :) Debike pont annyi idős, mint én voltam amikor ő megszületett. Tibi már aludt, de reggel majd megpróbálom elmondani neki.