Karácsonyi? Hangulat? (Karácsonyi hercehurca I.)

 Aisának nagy csomagot küldtem, finomságokkal, adventi naptárral, apró karácsonyfával (hogy legyen ott is picit karácsonyi a hangulat). Cabanossi kolbászt, füstölt sajtot :D gyümölcsöket. Szerencsére egy nap alatt megérkezett, így nem kellett aggódnom. Elsején felkerült a mi adventi naptárunk a falra, egy óriási piros fenyőfa rávarrt zsebekkel. (Ezt még TKMax-ban vettem hét évvel ezelőtt). Most csak Szulának rakosgattam bele csokikat (remélve,hogy kiveszi attól függetlenül, hogy néha jól leszúr, ha ilyesmivel traktálom). Volt idő amikor hat csokit kellett naponta beletuszkolnom az 5x5 cm-es zsebecskékbe, mert itthon volt mindenki. Debiék lent laktak a nagyszobában, Aisa és Szula a TA-ba járt még suliba. Bár kevesebb volt az időm, mégis olyan izgalommal díszítgettem a házat, vettem az apróságokat, készítettem a mikulás csomagokat (még Dannek is varrtam egyet, aki ehhez nem szokott hozzá, itt nincs Mikulás december hatodikán) Most olyan messze van mindez, pedig csak két éve múlt, hogy utoljára együtt laktunk mindannyian. Igaz akkor még Szula volt egyetemen. Díszítgetek, igyekszem, na. Mégsincs karácsonyi hangulatom. Ajándék? Ahhoz sincs kedvem. Inkább ne, de mégis, de mégsem… Elteltnek a napok és csak tologatom magam előtt a teendőket, amit játszva megcsináltam amikor nyolc sőt tizenkét órában dolgoztam. Most meg, odatapasztottam néhány óriás hópelyhet az ablakra. Feltettem a visszaszámlálós naptárt (ezen régen mindig összevesztek a lányok, hogy aznap ki fogja kihúzni krétával a kis fekete tábláról a számot) Az adventi naptárt és az ajtóra a koszorút. Jól mutat. Most legalább hófehér az ajtó, mert májusban lefestettem. Ennyi, egyelőre. A karácsonyfát még mindig nem tudom hogy passzírozom be a sarokba. Debi már feldíszítette a sajátját, legalábbis az instagram profilján ezt láttam. Ők legalább járják a karácsonyi vásárokat, igyekeznek hétvégén eljutni a kedvenc helyeikre, nézelődnek, hangolódnak az ünnepekre. Jól teszik. Én is ezt tettem régebben.  Szula is kicsinosította a szobáját, a kis karácsonyfáját is feldíszítette. Jól érzi magát legalább a kuckójában és ez a lényeg. Most mindketten a langyos vízben toporgunk, hagyjuk hogy elröpüljenek a napok a fejünk fölött anélkül, hogy történne valami. A változás drasztikus lesz, és muszáj  lesz kipofoznunk magunkat az előző életünkből, hogy el tudjuk kezdeni az új fejezetet. Nah, hát kicsit morózusra sikeredett ez a poszt. Vágyom egy kis hercehurcára, a vidámabbra természetesen. 

Jövő hét pénteken jön valaki leszerelni a lépcsőliftet. Az áprilisban kifizetett összeg tíz százalékát fizeti érte (természetesen nem az Acorn cég akitől vettük). Alapos kutatás után rájöttem, hogy a lépcsőlift csak akkor drága ha szükségünk van rá, ha meg akarunk szabadulni tőle akkor semmit nem ér. Hét hónapig azonban mindent jelentett nekünk, hiszen egy kis mozgásszabadságot adott Tibinek abban az időben.

Ezzel megleptem magam (3 fontba került a Charity shopban) a Google szerint kb a tizenkilencedik század végén készülhetett. Az alján James Yates Ltd lenyomattal) Jó nehéz, de szeretem. Még nem tudom hová kerül a konyhában :D