Nem tudom miért… Biztos jobban odafigyeltem, hogy mindent pontosan…vagy annyira akartam, hogy legalább most jól sikerüljön. A gluténmentes is tökéletes lett. Mákosat is készítettem, ráadásul cukormentes vagyis Truvia édesítőszerrel, Debi miatt, és hat rúd diósat. Amikor tegnap este kivettem őket a sütőből, valahogy kiszakadt belőlem a keserűség, elsírtam magam. Aisa és Szula döbbenten álltak a hátam mögött, mi történt? Semmi, csak épp most, ebben az évben, amikor Tibi szinte fel sem fogja mi történik körülötte, végre nem panaszkodom, nem nyavalygok, hogy megint elrepedt, vagy kiskanállal kell enni, vagy túl száraz lett a tésztája, vagy túl folyós a töltelék. Ő mindig megnyugtatott, hogy bármilyen is, de nagyon finom és ő így is szereti. Tömte magába már karácsony előtti este a kóstolókat. A büdös életbe…
 |
| Hát…bejgli |
 |
| Dobos tekercs |
Ma korán feltettem egy levest és volt időnk még ebéd előtt elmenni kicsit sétálni, bár még elég szeles volt az idő. Tibit jól felöltöztettem, a múltkor vettem neki a powerchairbe való meleg lábzsákot, sapka, kabát, maszk. Szegény alig bírt mozdulni, de legalább nem fázott. Sok ember volt a városban, jobb is hogy a maszk rajta volt. Aisa is velünk jött, még egy kései ajándékot meg akart venni. Két napig keményen dolgozott hogy leadja a határidős munkáit. Sokat stresszelt miattuk. Most úgy döntött, hogy még ezt az évet befejezi de nem folytatja az egyetemet. Mit mondjak neki? Ilyenkor olyan tanácstalan vagyok. Az én anyukám folyton azt mondta nekem, hogy Krisztike ahogy neked jó, úgy csináld. De bárcsak kicsit keményebben fogott volna. De az ő élete, az ő döntése. Majd meglátjuk még mi lesz az év végén.
Holnap karácsony. Debiék jönnek délután és együtt töltjük az estét. Remélem minden rendben lesz.
Pihenjünk meg egy percre, hunyjuk le a szemünk és utazzunk vissza anyánk ölébe… persze csak kinek olyan szerencséje volt.
Mennyből az angyalt énekeltünk, és ti? Toporogtunk hogy végre feltáruljon az ajtó mögötti csoda. Hittünk az angyalban hittünk a mesékben, faltuk a friss havat, letörtük a jégcsapot és boldogok voltunk. Akkor boldogok voltunk igazán, nem számított hány szaloncukor lógott a fán.
Lefolyt a hólé a csizmánkról, orrunk piros volt a hidegtől és megdermedt ujjaink a szánkóhoz tapadtak. Csak még egy percig, anya! Hálátlan dolog felnőni és kimaradni ebből. Még hálátlanabb ha már a gyerekeink is kinőttek a hóangyal készítésből. Csak egy estére legyünk még egyszer boldogok! Mikor már leülhetünk mert az ünnepi vacsora az asztalon. Nézzük meg az utolsó gyertyát ahogy táncol a lángja… aztán menjünk mosogatni.
 |
| 2003 december 24. |
Ne légy az anyád! Ne ismételd meg a hibáit! Ne mondd, hogy csináljon, amit akar! Még fogja neked köszönni, ezerszer, ha nem igy teszel!
VálaszTörlésJaj, Kriszti! De szépek lettek a sütijeid! Kívánok neked rengeteg erőt és szép Karácsonyt! Egyébként meg 100% egyetértek az előttem szólóval!
VálaszTörlésSzép karácsonyt neked, nektek! Néha ki kell engedni a feszültséget, segít hogy tovább csináld a következő napokat. Ami a lányodat illetti, mi tagadás nehéz. Reménykedjünk, hogy a következő félévben majd jól érzi magát, és nem gondolja úgy hogy kész befejeztem. Ölellek Gabi
VálaszTörlésCsak halkan, en abszolut nem ertek egyet az elottem szolokkal:) Sokkal inkabb Veled es edesanyaddal. Tovabbi szep unnepeket kivanok!
VálaszTörlésKoszonom hogy a hozzaszolasaitokkal igyekeztek segiteni. Jo erzes hogy velem vagytok, figyelemmel kiseritek az eletunket. Aisatol azt kertem hogy ev vegeig hagyja fuggoben ezt az elhatarozasat es probalja ugy folytatni az evet mintha jovore menni akarna a year abroadra. Ev vegen majd ujra megbeszeljuk hogy erzi, menne-e, maradna-e. De talan kevesbe lesz stresszes ez a felev ha nem arra gorcsol hogy ugysem sikerulnek a vizsgai. Ha nem sikerulnek akkor legalabb nem fogja ugy erezni hogy folytathatta volna.
VálaszTörlés