Aisa hazajött karácsonyi szünetre az egyetemről, cérnavékonyságúra fogyva, óriási, telipakolt bőrönddel. Nem engedtem két óriási telipakolt bőröndöt hazahozni, ezért abba az egybe tuszkolt be mindent. Két napig most kicsit olyan volt mint régen, egymást túllicitálva a hangerővel Szulával beszélgettek hol magyarul hol angolul. Tegnap reggel együtt reggeliztünk a konyhában ami nem kis teljesítmény nálunk. Máskor mindenki elvonul a saját kis tányérjával a szobájába, és mire én Tibit rendbe szedem, reggeli, mosakodás vécé, már tíz óra is elmúlik sokszor, akkor reggelizem a kinyitható asztalnál a konyhában. Egyébként elég jó kis hely, bekuckózva a a sütő a mosogató és a polcok között. Minden karnyújtásnyira tőlem, még fel sem kell állnom, hogy a borsot levegyem az ablak melletti polcról. De tegnap megvártak, három széket bepasszíroztunk a félkör alakú asztal köré és együtt reggeliztünk. Lakótelepi konyha érzés volt, de nem bántam. A kedvenc gyerekkori könyvem egyik részlete jut eszembe erről (G.Szabó Judit Megérjük a pénzünket) amikor Anikó - a három lány közül a középső - elmeséli, hogy zajlik náluk egy közös vacsora a konyhában:
 |
| A mi karifánk |
“ Mi mindig a konyhában vacsorázunk. Nagymama zárná belé hóttáig aki tervezte. Az nem fér a fejébe, ha nekünk van lábunk akkor az asztalnak miért nincsen? Azért hogy oda az edényeket lehessen tenni. Tulajdonképpen, inkább láda. Apa ül az egyik végén derékból kicsavarodva, én középen a fióknál terpesztve, túlnan anyánk bal kézzel kanalazza a levest, mert a jobbja már nem fér, Mari zsámolyon kucorog, védőn átöleli a tányérját, nehogy felborítsuk, Éva helye a kis macskaasztal, fél lábát ki is tudja nyújtani. Ha a helyemre akarok jutni, apa készségesen feláll, és a falhoz lapul, az én székemet átemelem az asztal felett, Mari behúzza a nyakát, hogy át tudjam őt lépni, Éva megfogja a pohár tejét, nehogy abba hágjak, és már a helyemen is vagyok. Ilyen kényelmesen el tudunk férni, ha a nagymama már vacsorázott. Aztán apa lapjával bekúszik a székére, és folytatja az evést, Mari kényelmesen elhelyezkedik, Éva a bögréjéba bújik, hogy nagyot húzzon belőle. Ilyenkor szokott eszembe jutni, hogy szükségem lenne a zsebkendőmre, amit a szobában felejtettem..."
Jól bereggeliztünk, és imádtuk, hogy még a kutya is befészkelődött az ölembe az asztalt fürkészve, maradt-e rajta valami morzsácska szegénynek.
Tegnap átmentünk Aisával Brigittához, Viki és a lányok is ott voltak. Brigi mestere a karácsonyi díszleteknek, mesebeli házikó, óriási fényes karácsonyfával az ablakban. Még arra is van mindig ideje, hogy finom sütiket süssön ha vendég érkezik. Jázmin és Miri fent játszottak a nővérem szobájában (ott mindig van valami érdekes, babák, macik stb) Aisa már részt vett a felnőtt beszélgetésben :D és egy pohár krémlikőrrel a kezében fejtette ki a véleményét különböző fontos dolgokról. Cserébe oldalba pisilte őt Mangó, a nővérem 14 éves öreg Yorkshire terrierje :P
 |
| Brigittáék fája |
Egy hete viszonylag nyugodtak a napjaink, Tibi nincs rosszul (remélem most nem kiabálom el). Egy héttel ezelőtt több apró rohama is volt a hányáson kívül (biztos a kettő összefüggött) azóta nyugisabb lett. Cserébe viszont csöndes, nem beszél csak ha többször megkérdezek valamit suttog halkan valami igent vagy nemet. Jó ötlet volt viszont feldíszíteni a fát függetlenül attól, hogy nagyon kevés a hely (este alig bírtam kinyitni az ágyat amin alszom). Sokat nézi a csillogó díszeket, égőket. A kedvéért még a színeseket is feltettem, mert az utóbbi néhány karácsonykor csak a meleg fehér égők voltak fent, és mindig morgott, hogy ő a színeseket szereti. Nézem ahogy rátapad a szeme az óriási narancssárga üveggömre, vagy a néha fel- felvillanó színes égőkre.
Dan az iskolából ahol tanít hazahozott egy gyönyörű fát, úgyhogy Debi kétszer díszített ebben az évben, mert már egy hete fel volt díszítve a műfenyő amit szoktak használni.
 |
| Debi és Dan karácsonyfája |
 |
| Debikém Dan anyukájának születésnapján |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése