Új év napja előtt

Nincs kedvem számot vetni az elmúlt évvel. A napok szinte egybefolytak, azt sem tudom mikor múlt el a tavasz, mikor fordult őszbe a nyár. Egyetlen dolog, ami megmaradt ebből az évből, hogy Tibit elvittem Magyarországra. Talán a legutolsó pillanatban, amikor még élvezhette a kedvenc ételeit, találkozhatott a régi, jóbarátokkal. Néhány hónappal később már azt sem tudta volna, hol vagyunk. Lassan egy hónapja is van, hogy nem beszél. Előbb csak halkan válaszolgatott, majd az is eltűnt. Néz rám, néha értem mit mond a szemeivel. Furcsa módon éjszaka, ha hirtelen felébredek mert csuklott, vagy köhögött, vagy csak hangosabban vette a levegőt, és odamegyek az ágyához, megkérdezem, mi baj. Akkor többnyire mond valamit. Persze akkor is csak annyit, hogy semmi, vagy nem tudom, de alig halhatóan, szinte csak gondolom, mit formál a szájával. Ma reggel, mikor felébresztettem miután visszajöttünk a kutyasétáltatásból a lányokkal, megkérdeztem, hogy kér-e vizet. Azt mondta, nem. Ha azt tudod mondani, nem akkor miért nem tudsz mást is mondani nekem? Elfutotta a szemem a könny. Megsimogatta a kezem és azt mondta, igen. Erre elnevettem magam, mert ez annyira tibis volt. Nem igazán erre gondoltam, mondtam aztán. Úgy hiányoznak a beszélgetéseink… :/

Elkanyarodtam picit a témától. Szóval vacak volt ez az év is, kivéve azt a hetet amit otthon töltöttünk. A következő évet sem várom és nem fogok koccintani, hogy Buék! Nem lesz boldog az újév. Holnap ugyanolyan szürke lesz az ég, mint ma, csak 2024-et fogunk írni. Tibi három éve beteg. Mondtam neki, hogy a Bliss bekaphatja (a volt onkológusa) aki azt mondta, 14-18 hónapot ad neki. Hát ezt neki! Kána Tibi mindig átlagon felüli akart lenni, ha más egyet akkor ő másfelet tett hozzá a teljesítményéhez. Aki emlékszik még a terepjárós múltjára, a Quados múltjára, vagy a bicajos múltjára de akár a három évvel ezelőtti futós múltjára is, az tudja, hogy Tibi mindig kétszáz százalékon teljesített, ha egyszer elhatározta, hogy megcsinálja. A járvány ideje alatt a félmaratont úgy futotta le, hogy alig néhány hónappal azelőtt kezdett rá edzeni. De nem ám úgy hűbelebalázs módjára, megtervezve, a Garmin adta edzéstervvel, szigorú diétával és hajnali edzésekkel, ha esett ha fújt. Mert ő elhatározta, és megcsinálta. Szóval ez a nyavalyás betegség a GBM4, egy és másfél, jobb esetben két év alatt hidegre teszi az embereket. Nagyon ritka esetben történik az hogy három vagy négy évig kihúzzák, pláne kezelés nélkül. Augusztus óta Tibit sem kezelik, mert nem látták már értelmét, hiszen a daganat nőtt. De még velünk van, és mindent megteszek, hogy velünk maradjon ameddig a szeméből kiolvasom az élni akarást. Az pedig még ott van, ha beszél, ha nem.

Azt kívánom, hogy felejtsétek el, hogy holnap egy új év kezdődik. Ne tegyetek fogadalmakat, csak éljetek meg minden egyes percet azokkal, akiket szerettek. Most! Mert nem lehet tudni, hogy másnap reggel mire ébredtek fel. 

2020 december 31.