2019. december 4., szerda

Szöul 4. nap (Buddhista templom után fel, az égbe)

Az égbenyúló házak között egy kis sziget a Bongeunsa templom, a buddhisták szentélye. A több épületből álló szentély fölött óriási buddha szobor  áll, körülötte szoborcsoport. Nekem úgy tűnt a jót és a rosszat jelenítik meg a félkörben elhelyezkedő szobrok. Az álló buddha előtt jelentős méretű imahely, a szélén párnák, hogy arra térdepelhessen, aki itt remél békét vagy reményt a megbékélésre. Gyönyörű faragott,  díszes épületek, és tetők. Némelyik egészen új. Sokáig állok az egyik imaház mellett ahonnan hosszú, monoton mantra hallatszik. Tibi és Szula szétszélednek, én is körbejárom a területet, megcsodálom a szobrokat. A teaházba is betérünk, hosszan válogatunk a kézzel készített karkötők, a jókívánságokat rejtő fa kulcstartók, nyakláncok, képeslapok és leheletnyi vékony porcelán csészék között. Összeszedünk néhány emléket, ajándékot az itthoniaknak. Aisának a sikeres vizsgákat kívánó fonott karkötőt, Szula kiválaszt magának egy, a saját Kínai horoszkópja állatjegyét képviselő, karkötőt, Tibi fából faragott teknőst, ami később a hajó kulcskarikájára kerül itthon. Debinek egy díszes fa kulcstartót és Dannek is egy hasonlót. A teaházban kellemes meleg van, az oldalain üvegfal véd a hidegtől, a nap aranyló fénnyel vonja be a világos fabútorokat. A helyiség része normál székekkel, asztalokkal egy része pedig alacsony asztalokkal és szőnyegekkel van berendezve. Természetesen az alacsony asztalhoz térdelünk. Szula barack teát, Tibi hibiszkuszt én pedig lótusz teát iszom. Mindhárom különbözőképpen van felszolgálva. Tibi öblös üvegbögrét kap, Szula porcelánt, én pedig imádom a kis fatányéron ülő, apró porcelán csészécskét, mellette  az apró üvegkancsót, hogy utántölthessek. Úgy érzem magam, mint hófehérke a törpék házában. Mindhárom tea nagyon finom (én belekóstolok az összesbe :D) Fényképeket készítünk, halkan beszélgetünk, megérint minket is a nyugalom, ami az egész épületből árad. Alig akarunk elmenni innen, de még vár néhány program minket.




Soha nem gondoltam volna, hogy a Gangnam style című híres szám egy létező kerületről szól itt Dél-Koreában. Gangnam-Gu gazdag negyed, mondhatnám, hogy Szöul "Rózsadombja" de már ez sem igaz. Plázák, magas irodaépületek jellemzik a helyet. A hatalmas plázában el lehetne tévedni, ha nem lenne mindenhol jól látható felirat és térkép, mi, hol van.



Az óriási, emeletes könyvtárban millió, soknyelven írodott könyv található, talán magyar is, ki tudja?
Nézelődés után megkeressük az éttermeket és isteni finomságokat tömünk magunkba. Szula segít választani, ő már volt itt. Profin használja az evőpálcikát, amit én még kissé bizonytalankodva próbálgatok, de nem adom fel. Addig nem eszem, amíg nem sikerül felcsippenteni a kis tálkákból az ennivalót. Tibi bátran kanalazza vagy villázza az ételt, neki nem megy még olyan jól ez a fajta étkezés. Mikor jól laktunk, elindulunk a Lotte Tower felé, mert előző nap online megvettük a jegyünket, hogy felmenjünk a legtetejére a világ ötödik legmagasabb tornyának.
Kicsit be vagyok tojva, de nem hátrálok meg természetesen. Az óriási aulában mikor végre megtaláljuk a bejáratot, egy helyre terelnek bennünket azokkal akik hasonló okból jöttek ide és hamarosan egy nagy liftbe találjuk magunkat. Meg sem érezni, hogy felfelé száguld a majdnem ötszáz méteres magasságba. A liftből kilépve üvegfalra vetített videó kockái pörögnek előttünk majd az utolsó momentum, hogy kinyílik az óriási ablak a torony tetején, és valóban kinyílik, elénk tárva szédítő magasságból a várost. Fantasztikus az élmény. A tornyot körbe lehet járni, feljebb lehet menni mozgólépcsővel még két emeletet. Egy sky walker hely is van, ahol az átlátszó padlózat alatt letekinthetsz a mélységbe. Én nem merek rálépni, Szula nem néz le, úgy videózik, Tibi viszont simán sétálgat rajta. Érdekes, pedig állítólag ő a tériszonyos, de azt mondja, csak szabadtéren érzi. Hát én itt is érzem, sőt! Még azt is érzem, hogy a torony valamennyire kileng. Persze, hogy kileng, hiszen az ilyen magasságú épületeknek van valamennyi kilengése. De lehet, hogy csak azért érzem mert ezt valahol olvastam és tudom, hogy így lehet. Mindenesetre néha kicsit szédülősnek érzem magam. Megvárjuk míg besötétedik és a városban alattunk felgyulladnak a fények. Fantasztikus, felejthetetlen élmény. Még Szula sem volt itt, ő is élvezi minden percét.





Brrrrrrrr









Visszaérve a földszintre, Tibi elszánt és hosszas keresgélése után megtalálja a magyar "Gerbeaud" cukrászdát, ahol igazi Somlói galuska ( igazán feltúrbózva) is kapható. Természetesen rendelünk egyet (három kanalat kapunk hozzá, mert ez itt így szokás). Soha nem gondoltam volna, hogy legközelebb itt eszek Somlóit :D .


Nagyon finom, és valóban somlói, csak néhány kellékkel van megtoldva. De az élmény ugyanaz

Szöul gazdag negyedében egyszercsak szembejön egy magyar cukrászda logója...

Hazafelé vásárolgatunk még ezt azt a lányoknak, a kollégáknak, barátoknak. Szulának másnap az egyetemen kell lennie egy óráig, mi pedig úgy tervezzük, egyedül vágunk neki egy másik városrésznek. Tibi drónozni szeretne, itt pedig van egy drónpark és muszáj megtalálnunk. Ezen kívül egy nagy piacot is megnéznénk, Szula ezt inkább kihagyja, így megbeszéljük, hogy suli után találkozunk ha addig visszaérünk.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése