Szöul 2.nap

Szula már türelmetlenül várt ránk reggel fél kilenc felé, mikor kissé kóvályogva kiléptünk a hostel kapuján. A reggeli napsütés ellenére igencsak hideg volt és a szél is fújt, de legalább nem esett az eső. A kerület vagy városrész a Seodaemun-gu, ahol a Yonsei egyetem épületei és a campus is található. A boltok már kora reggel nyitva vannak és csak késő este zárnak be, az utcákon még az előző éjszakai élet nyomai láthatóak, és nagy nejlonzsákokba összegyűjtve az út szélére teszik, hogy onnan gyűjtsék össze őket. A tipikus ázsiai utcák fölött  a kábelek és vezetékek kibogozhatatlan erdője szőtt hálót. A boltokból hangos zene szól (mindegyikből más). Munkába, iskolába siető emberek futva végigmérnek, majd mennek a dolgukra. Nem látok rosszul öltözött,  elhanyagolt embereket. A fiúk, férfiak sérója szinte minden esetben vagy rövidre nyírt vagy tarkónál rövid és fejtetőn hosszabb, gombafrizura. A lányok  haja is gondozott, hosszú, vagy vállig érő, kötelezően frufruval, mert imádják. Van, aki úgy megy le a boltba vagy a suliba, hogy még a hajában van elől a hajcsavaró, hogy mikor megérkezik, tökéletes legyen a frufru. Nem viccelek, én is láttam ilyet. A ragyogó napsütésben átsétálunk a Yonsei egyetem területére, közben Szulamit elmeséli, hogy 22-én végre átköltözhet az egyetemi szállásra. Igaz drágább valamivel, de legalább van fűtés (!) mondja. A néni, aki a mostani szállás tulajdonosa, nem nagyon gondoskodik a vendégei kényelméről ebből a szempontból. Elsőre jó ötletnek tűnt,  hogy az egyetemhez közel bérelt egy kis szobát jóval olcsóbban, de végül kiderült, hogy az olcsóbb mindig drágább aranyszabály itt is érvényes. Körbesétáljuk az épületet, bemegyünk a központi részbe, ahol kávézók, boltok is vannak. Végignézzük a kínálatot, Tibi banános tejet vesz magának és ezentúl nem hagyja ki sehol, hogy ne vegyen egyet, a kedvence lesz.

Yonsei egyetem 

A nyelviskola épülete

A Yonsei csillagvizsgáló és rádióállomás

"kispiszkos" az egyetemi campusban

Az egyik kedvencünk lett a piritósba sütött tojás, sonkával és sajttal

Itt, a metró aluljáróban lehet kapni

A városrész ahol laktunk

A metróhoz sétálunk és átmegyünk a Gyeongbokgung Palace-hoz. (link itt, a palota történetéről) Nevének jelentése "a mennyek által megáldott".
Röviden ez a palota Szöul öt palotájának egyike, 1395-re készült el Thedzso király parancsára, de a japán invázió idején elpusztult az 159O-es években. 1897-ben aztán ujjáépítették.
A cudar hideg ellenére végigjárjuk a pompás, díszes faragásokkal és fantasztikus színekkel kifestett épületeket. Szulát megpróbálják néha lencsevégre kapni, de nem engedi magát fotózni. Sokan "hanbok"-ban jönnek a palotába ( koreai népviselet), így nem kell belépődíjat fizetni, ami egyébként nem olyan vészes. Fiatal lányok, fiúk fotózkodnak a  Kundzsongdzson (trónterem) előtt, dacolva a hideggel, ledobva magukról a meleg kabátot egy fotó kedvéért.
Megvárjuk az őrségváltás látványos ceremóniáját, majd tovább indulunk, hogy telefont töltsünk és megmelegedjünk valahol.

Hanbokba öltözött férfiak és nők

A jószellemek

Nem igazi a szakálla a koreai őrnek :D Egyáltalán nem láttunk egész héten szakállas embert...

Az örségváltás ceremóniája (sajnos csak az elejét vettem fel, mert a hidegtől nagyon gyorsan lemerült a telefonom :( )

Egy klassz helyen ebédelünk, majd átmegyünk egy másik városrészbe nézelődni. Itt már jóval magasabbak és modernebbek az épületek, óriási plázák, irodaházak szegélyezik az utat. Végigjárjuk a street food-os részt és eszünk néhány finomságot, Tibi kókuszban sült banánt, Szula csokiba mártott epret.

Food street

kókuszba forgatott sültbanán

Nem csoda, hogy folyton le akarják fotózni... :)

Automatikus ajtó választja el a sínektől a várakozókat. 

Add caption

Visszametrózunk a szállásunkra. A metróaluljárókban még zajlik az élet, boltok, kajáldák nyitva, akár egy földalatti városban lennénk. A metrók nagyon tiszták, modernek. Koreaiul és angolul is bemondanak minden megállót. Letöltöttük a kakaomap alkalmazást, mert a Google itt nem működik, így könnyen kiigazodunk a kilenc metróútvonal állomásain, és hogy hol kell át-, vagy leszállni. Az emberek nyolcvan százaléka a telefonjával van elfoglalva mikor utazik, még az idősebbek is okostelefonoznak. Minden kocsiban van néhány hely az időseknek és a várandósoknak, így ha tele is a kocsi, nekik mindig jut hely. Folyamatosan mennek a reklámok és az információs videók. Nekem csak jó benyomásaim voltak az emberekkel kapcsolatban. Udvariasak voltak és segítőkészek. Nem néztek ránk ellenséges szemmel, inkább érdeklődve.