Zajlik az élet Szöulban is :)

Nah, most, hogy Szula lassan egy hete Szöulban van és látom, hogy talpraesett akár egy macska, már kicsit könnyebb a lelkem. Azzal persze az agyára megyek, hogy mindennap megkérdezem, mit evett, mit fog enni, talált e valami gluténmentes kaját stb. Sajnos Koreában nem ismerik a glutén érzékenység fogalmát, és szinte mindenben található ilyen-olyan formában glutén, szószokban, fűszerekben stb. Nem könnyű, de persze nem lehetetlen vállalkozás a napi szintű (normális) étkezés. Mert mindennap  nem ehet salátát,  ugye és BBQ húst. Na, mindegy, majd megoldódik valahogy, remélem. Utánanéztem, hogy tudok csomagot küldeni és talán néha lehetőségem lesz legalább néhány száraz élelmiszert küldeni, amit reggelire vagy vacsorára meg tud enni.
Különben meg egy K-drama (koreai szappanopera)  az élete, legalábbis szerinte. Hárman, barátnők mentek ki, és különböző helyeken tudtak szállást foglalni maguknak. Az egyik barátnője megérkezésük után összeesett és valamilyen rohamot kapott. A lánynak ezelőtt még soha nem volt ehhez hasonló rohama. ÉS másodszor is előfordult ez a hirtelen, remegős (epilepsziaszerű) roham, de akkor csak Szula volt vele.  Ez volt a szerencséje, mert ha ő nem hív valakit aki tud koreaiul mentőt hívni, és nem tartja őt megfelelő pozícióban, amíg a mentő megérkezik, lehet, hogy már nem élne. Amikor megkaptam az üzenetet, hogy kórházban van, majdnem eldobtam a telefont, de aztán folytatta az üzenetet, hogy mi történt. Szinte egész éjjel bent maradt a lánnyal, akit mindenféle vizsgálatoknak vetettek alá, és Szulától kérdezősködtek, hogy mi történt, tud e valami előzményt erről. Szerencsére a kórházban már jól beszéltek angolul, de a mentősök csak koreaiul tudtak. Szóval utazott szirénázó mentőautón, és végigvirrasztott egy éjszakát egy szöuli kórházban. Majd reggel hatkor felhívta újra az orvos, hogy kérdezősködjön az előző nap történtekről. Ekkor mesélte, hogy úgy érzi K-drama az élete most mert olyan szürreális dolgok történnek vele. Mondtam neki, ha az ember nem a szobájában ül, hanem elindul, elutazik egy másik földrészre ahol feltehetőleg tíz hónapot tölt, akkor megeshet, hogy az élet elkezd zubogni körülötte, akár egy vízesés,  és nem lesz egy alig csordogáló, lassú folyam. (Ez egy ősi indián közmondás :P )
Szóval mikor neki éjjel, nekünk nappal és ritkán fordul elő, hogy emberi időben tudunk beszélgetni. Az egyetem és a campus is egyébként nagyon szép. Tegnap regisztrált és már meg is kapta a diák igazolványát. A szoba, amit bérel, talán hat négyzetméter, épp hogy oldalazva befér a cuccaival, de azt mondja, úgysem fog itt sok időt tölteni, ez olcsó volt, inkább majd utazni szeretne innen, arra tartogatja a megmaradt pénzét. Sok a felfedezésre váró csoda, mindennap jön-megy a városban, buszozik, utazik. Egyelőre baromi meleg van ott is, nehéz volt újra hozzászoknia, de állítólag kemény ott a tél, szóval az sem lesz könnyű. Az én lányom egy mediterrán állat (ezt szoktam mondani amikor a szobájába lépve, ahol mindig be van húzva a függöny és harminc fokban is betakarózva fekszik az ágyon) de a forróságot nem bírja, azonban a hideget sem tolerálja, hiába van nyakig felöltözve. Az élet viszont pörög körülötte, remélem sok új élménnyel (jóval is és nem csak ijesztőkkel mint a kórházas sztori) fog gazdagodni. Most jelentkezett egy CT programra ahol elviszik őket TV stúdiókba meg ilyen érdekes helyekre. Korlátozott volt a jelentkezés, de ő gyors volt és sikerült bejutnia.

A képeket ő készítette a városról, az egyetemről és környékéről.

Az Yonsei egyetem 

Ez olyan "angliás"

Az igazság szabaddá tesz titeket!

Éjjel is pörög a város